Rákos Vidéke, 1904 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1904-05-08 / 19. szám
4 RÁKOS VIDÉKE 19. szám. másik névváltoztatás dolgára, a melyet P á 1 f i János imlitványára Rákossze n t m i h á 1 y község képviselőtestülete pendített meg. A község ugyanis, mint annak idején hírül adtuk — megkeresést intézett a vasúttársasághoz, hogy a vicinális József- f 5 h e r c e g-t e 1 e p nevű megállóhelyét R á k o s- s z e n t m i h á 1 y r a változtasa at, mivel a tele]) már megszűnt s helyén az uj község támadt. A társaság készséggel járult hozzá a kérelem teljesítéséhez is, csakhogy a dolognak sok törvényes hókuszpókusza van s ezért a névváltoztatás ügyét most a kereskedelmi miniszterhez kellett felterjeszteni jóvá- lm-vás céljából. E körülményt a helyiérdekű vasutak igazgatósága most hivatalosan is közölte a községgel. * (Pénztárt az állomásra!) Ugyancsak S z e n 1 m i h á 1 y község kérelme volt az is, hogy a fentebb említett József foil e r c e g-t e 1 e p (ezentúl Rákosszent m i h á 1 y) állomáson rendes pénztárt állítsanak fel. A társaság most kijelenti, hogy e kívánságnak egyelőre n e m tehet eleget, mert a pénztár felállítása tetemes költséggel járna, a nélkül, hogy azt a küzönség érdeke megkívánná, mivelhogy a vasúton az itt felszálló utasok a kalauzoktól ugyanolyan áron kapják a menetjegyeket, mint ha a pénztárban vásárolnák. Saját értesülésünk szerint pedig úgy áll a dolog, hogy a társaság a jegypénztárt csak akkor szándékozik berendezni, a mikor a megfelelő kitérő megépítése után az állomáson a teherforgalmat szintén berendezik. — Nem is lehet szavunk ellene, csak egy : hogy tudniillik tessék ilyen körülmények között a kalauzokat menettérti jegyekkel is felszerelni s azok kiadására kötelezni, mert való igaz, hogy pénztári áron adják a vonaton a jegyeket, ámde tértijegyeket nem szolgáltatnak ki, a szent- mihályi közönségnek pedig ez sérelme és megokö- lutlan megterheltetése. Az is igaz, hogy aránylag elenyésző csekély az a forgalom, melyet a Szentmi- hályról induló utasok alkotnak az oda- s visszautazás sál, azonban mégis előfordul, hogy egyik vagy másik irányban átrándul egy-egy család vagy társaság, akkor pedig rengeteg áron fizeti meg a különben is zóna- rendszerű tarifát. (Füzetjegyek dakotára.) Ezzel függ össze egyébként ez az újabb fejezet is, mely arról regél, hogy Szent m i h á 1 y községénél): harmadik kérelme arra irányult, hogy a Budapest—Szentmihály viszonylatra kiadott füzetjegyeket tegyék érvényesé a Sze n t m i h á 1 y— C i n k o t'a viszonylatban is, a minek az lenne a derék következése, hogy a szentmihályiaknak nem kellene a Rákosfalv a—C s ö m ö r közötti viteldijakat a tetemesen rövidebb utón külön is fizetni, megfosz- tatván még a tértijegy váltásának kedvezményétől is. Az igazgatóság most apodiktikusan kijelenti, hogy e kérelmet nem teljesítheti. Ismét csak ott kell kezdenünk a dolgot, hogy az egyes telepek és községek között sajnosán kicsiny a forgalom. S ez a kérdés tehát nem lehet világot rengető fontosságú. Megvalljuk azonban, hogy ebben az ügyben az elzárkózásért nem tudunk lelkesedni, mert hiszen úgy áll a dolog, hogy ha nincs közlekedés, azt épen meg kell teremteni. Miért ne tehetne gyakori kirándulásokat egymáshoz Szentmihály és Mátyásföld? De mikor a jelenlegi viteldijak szerint a 1 ó v a s- uton kiviil második osztályon 44 fillért kell egy menetért fizetni. Háromtagú család tehát 2 kor. 64 fillért fizet oda-vissza, meg a lóvasuton, a rendesen bérletjegy gyei ellátott családfőt nem számítva, külön 64 fillért, a mi összesen 3 kor. 28 fillér. Ez- pedig azért, hogy az ember Mátyásföldre menjen ozsonnálni — a mit egyébként bizonyosan sokan megtennének — kissé túlságos áldozat. Ismételjük, nem látunk rendkívüli fontosságot ez ügyben, de ha már szőnyegre került, mindenesetre valami alkalmatos megoldást, méltányos engedékenységet ki kell módolni a közjó érdekében s annak a célnak a javára, hogy a Rákosmező telepesei között közvetlenebb kapcsolatot, intenzivebb érintkezést teremtsünk meg ezúton is. Olyan cél, mely megérdemli a fáradságot s minden téren megköveteli az akár áldozattal járó közremunkálást is. A laikus. (Nevetve.) Na ez igazán nagyszerű dolog lesz. Reggel felülünk a vicinálisra, előszedjük a kis lábost, a melyet a kabátunk zsebében hordunk, aztán a mellényzsebből kihúzzuk a tubust, kiöntünk belőle egy keveset, ráfujunk egyet és aztán nemcsak megfőzzük a virslit meg a tojást a kupéban, hanem melegszünk is mellette, mert befütjük vele az egész kocsit. Hahaha! Na ez igazán pompás, dolog! Hahaha! A feltaláló. Jó, jó, csak nevess kedves barátocs- kám, de a végin majd én nevetek, amikor világhírű férfiú válik belőlem. A mérnek. Tyhü, a százlábát, borátocskám, te iszonyatos hibát követtél el. A feltaláló. És ugyan miért ? A laikus (kérdően). ? ? ? A mérnök. Hát- egész egyszerűen csak azért, mert most a vasutasok sztrájkja alkalmával elmulasztottad a te világraszóló ördöngős telálmányodat a kereskedelemügyi m. kir. ministemek rendelkezésére bocsátani. A feltaláló. Hogy-hogy? A laikus. ? ? ? A mérnök. Úgy bizony, kedves barátom, mert én azt hiszem, hogy ha a te pulvis fulminátoriusod- ból minden egyes veszteglő mozdonyba beleszórtak volna egy-egy lapáttal, aztán egy jó nagy fujtatóval rászusszantottak volna egyet, hát a vonatok abban a minutában megindultak volna és ig}r azonnal vége lett volna a sztrájknak. A feltaláló. Már ez szent igaz, de hidd el nem tehettem. A mérnök. És miért nem ? A feltaláló. Miért . . . hát azért, mert akkor még nem találtam fel. A mérnök. Hja, ez már egészen más! A laikus. (Kitörő örömmel a feltalálóhoz.) Tudod mit? A feltaláló. Nos ? A laikus. Ajánld fel most a sztrájk után, tán hasznát veszik. A feltaláló. Jól van ! Megyek és felajánlom. Lajos fizetek! A laikus. Fizetni! A pincér. Azonnal kéremássan! Magyar Gergely.
