Rákos Vidéke, 1904 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1904-01-03 / 1. szám
RÁKOS VIDÉKÉ 1. szám. tér éjjelén az eltűnő évvel eltaszitjuk magunktól a gyarló ember minden bűnét s gyengeségét s fogadkozunk, hogy jobbak, derekabbak leszünk az uj esztendőben. Tisztult szivvel kívánjuk egymásnak az igaz boldogulást. E tisztult, verőfényes órában, az uj vértjével díszített Rákos Vidéke beáll az igaz szívből üdvözlők seregébe s kéri: fogadják olyan őszinte jóakarattal, a minővel önmaga nehéz pályáján az utat magának szeldesi. Álljanak a mi zászlónk alá, melynek tisztaságára féltékenyen őrködünk s szerezzenek híveket a tisztes célnak, mert csak ez az egyetlen mód, hogy mindazt a becses feladatot, melynek szolgálatára szegődtünk, teljes sikerrel be is tölt- hessük. Községi ügyek. Rákosszentmihály nagyközség képviselőtestülete december 30-ikán látogatott gyűlést tartott, melyen számos nagyérdekü tárgyat vitattak meg. A gyűlésről, melyen Hauser Gyula biró elnökölt s az előadói tisztet Krenedits Sándor, a község kiváló tehetségű uj jegyzője első ízben töltötte be — a következőket jelenthetjük: Piac-bérlet. A rákosszentmihályi közpiacon a helypénzszedés- jogát évenként átalányösszegért szokták nyilvános árverés utján a legtöbbet Ígérő vállalkozónak bérbeadni. Az idén megtartott árverésen a tavalyi bérlő Berger Péter egyedül jelentkezett s az eddigi bérösszeget, 450 koronát ajánlotta meg. A képviselőtestület a bérleti szerződést Berger Péterrel megújította. Fuvardíjak. Bitskey Gyula volt helyettes jegyző bemutatta a folyó évben felmerült fuvar- és napidijaira vonatkozó számadását, mely szerint e czimen 782 kor. 92 fillér követelése van. Ebből a volt anyaközség, Csömör terhére esik 596 kor. 92 fillér, mig Rákosszentmihályt terheli 160 kor. 92 fillér. Ezt az összeget az előre nem látható kiadások czímén felvett 600 korona terhére utalványozták. Egy sokat vitatott kérdés. Nagy és éles vitát idézett fel annak idején még a csömöri képviselőtestületben az akkori adóügyi aljegyző Krenedits Sándor és Szabó László végrehajtó további alkalmaztatásának ügye. A képviselőtestület akkor — a még ismeretlen jövő esélyeitől úgy akarta megkímélni őket, hogy további alkalmaztatásukat Rákosszentmihály részéről biztosította. E határozat ellen dr. Bentsik József akkor felebbezéssel élt s a határozat megsemmisítését kérte. A vármegye ezt a kérelmet — bár a határozat jogosságát kifejezetten elismeri — formai okokból mégis I teljesítette. Az erre vonatkozó vármegyei véghatározat szóról-szóra a következő: Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye közönségének Budapesten, 1903. évi november hó 30-án tartott rendes bizottsági közgyűlésén. 33669 kig. 1903 1963. kgy. 1903 Tárgyalás alá vétetett Rákosszentmihály község képviselőtestületének f. é. augusztus hó 12-én hozott határozata. Véghatározat. Dr. Bentsik József ügyvéd által megfelebbezett Rákosszentmihály község képviselőtestületének 1903. évi augusztus hó 12-én hozott azon határozata, melylyel kimondotta, hogy az esetre, ha Krenedits Sándor, ez időszerinti csömöri adóügyi aljegyző az üresedésben levő s már szervezett rákosszentmihályi községi jegyzői TÁRCA. Herkópáter karácsonya. Irta: Ribiánszky József. Hergovics Sanyi, a boldogabb időben sekrestyés volt Budán; s ily minőségében oly leleményes találékonysággal tudta a hívők filléreit, melyek a szende arcú egyházfi csengetyüs zacskójába hullottak, borrá változtatni, hogy végre is kicseppent hivatalából. Van akárhány cserepes legény a Tabánban, a ki ez esemény után számítja az időt s annak a városrésznek lakóit, a kiknek templomában a persely feltörés megtörtént, „Klingenbeutler“-eknek (csengetyüs zacskós) gúnyolja. A rajta vesztett férfiú ekkor megfogadta, hogy nappal soha sem lépi át a templom küszöbét. A fogadalom éjjelre nem szólott s a fokról-fokra züllött ember egyike lön a legvakmerőbb templomrablóknak s életének nagy részét különböző fegyházakban töltötte. Csendes magányában temérdek ideje volt elmélkedni a letűnt szép napokról, a mikor még a templom koldusai rendes adófizetői voltak, fizetvén neki hetenként egy-egy jó helyért 3—5 forintot. Valamint azok az istenfélő vén asszonyok is felujultak emlékében, a kiknek az ajándékba kapott ócska reverenda darabjait azzal a hitegetéssel, hogy az a szalézi szent Ferenc ereklyéje, a nyakukba sózta. Sanyi ur, tolvaj nevén Herkópáter, igy hívták kollégái a bibliában való jártassága miatt, a börtönben teljesen kimivelte magát. A rabkönyvtárból kapott büntető törvénykönyvet és a bibliát betéve tudta. Az elmúlt tavaszon lesoványodva és végtelenül agyongyötörve került ki egyik vidéki jóhírü fogházból, melyben a budapesti csirkefogó uraságok találnak vendégszerető tanyát. A csirkefogó ténsurak fellázadtak a silány hétkrajcáros rabkoszt miatt, mely alkalommal főkolomposukat Herkópátert, a börtönőrök úgy „meg- adjusztálták“, hogy mikor kiszabadult, már csak árnyéka volt a hajdani veszedelmes betörőnek. Elvesztette minden ruganyosságát, félkarja megbénult. De azért nem pártolt el Merkuriustól, a tolvajok istenétől. Ha már ereje cserben hagyta, pár fokkal lejebb szállott és felcsapott „Jó reggelt kívánódnak — „Stiegenlaufer“-nak, mint a hogy a fővárosi tolvajnyelv a besurranó jómadarakat nevezi. Karácsony estéjén, mikor már mindenütt kigyultak
