Rákos Vidéke, 1903 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1903-03-15 / 11. szám
III. évfolyam. Budapest, 1903. vasárnap, március 15. 11. szám. TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP A BUDAPEST X. KERÜLETI RÁKOSI KÖZMŰVELŐDÉSI ÉS JÓTÉKONYSÁGI EGYESÜLET ÉS A RÁKOSSZENT MIHÁLYI SPORTTELEP HIVATALOS LAPJA Szerkesztőség és kiadóhivatal: MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP Budapest, Vili., József-utca 72. — Telefon: 57—64. FELELŐS SZERKESZTŐ ÉS LAPTULAJDONOS: A lap szellemi részére vonatkozó közlemények a szerkesztőségbe, az előfizetések pedig a kiadó- hivatal címére küldendők. FARKAS ELEK Előfizetési ár: Egész évre ............... 8 — korona Fé l évre ............... 4-— ' » Negyed évre ........... 2-— » Eg yes szám ára 16 fillér. Hirdetéseket fölvesz a kiadóhivatal Egy egyhasábos petitsor ára 10 fillér. Nemzeti színű pántlika. Annyira vagyunk már, hogy gúnynyal emlegetnek szép nemzeti színünk. Elfeledik, mennyi szép érzésnek, mennyi nagy cselekedetnek voltál életre keltője te, „nemzeti színű pántlika“. I3izony szánalmas készül lenni a te sorsod. Előbb is kellett téged védenünk háromszinű zászlónk, szép nemzeti jelvényünk, de csak idegenekkel szemben, a kik előszeretettel tapostak rajtad. De akkor még a te védelmedre egy nemzet állott talpra és megvédett — vagy elpusztnlt volna. De egynéhány esztendeje az a nép, a melyiknek a becsülete egy kellene hogy legyen a tieddel, az a nép fordul el tőled. Nagyok adtak neki erre példát, a nemzet élén állók. Mert a mikor téged bántottak, szép nemzeti színű zászlónk, rongy lettél, a melyik véletlenül három darabból van összevarrva: egy pirosból, egy tiszta fehérből és egy zöldből. Rongyért pedig ki megy küzdelembe? És most itt bánt meg a nép, a melynek ezelőtt te voltál a legkedvesebb dísze, nemzeti színű szalag, itt a mi országunk sokat emlegetett szivében, most, márciusban. Nem régiben volt, alig két hete, hogy egy kiváló szónokunk összehasonlította a Negyvennyolc előtti éveket a mostanival és úgy találta, hogy most olyan idők járnak, a milyenek akkoriban, hogy a mai napokban úgy viselkedünk, mint akkor, a nagy napok előtt. Nos, nagy időknek, a negyvenes éveknek óriásai, mit szóltok ehhez az összehasonlításhoz. Mi hozzátok emelkedtünk. Mi, a kik még egy pár éve századvégieknek gúnyoltuk saját magunkat. Látjátok mit tesz az, hogy a dátumunkat ezernyolcszázzal, vagy ezerkilencszázzal írjuk-e? Ugyanazok vagyunk, a kik voltunk, de ez a csekélység annyira megváltoztatott bennünket, hogy gyávákból bátrakká, kicsiny, jelentéktelen emberekből nemzeti nagyságokká lettünk — talán egy éjt- szakán keresztül. De valami különbség talán mégis van közöttünk. Ti, a mit tettetek, Negyvennyolcnak magasztos hősei, dicső vértanúi a nemzeti eszmének, a nemzeti gondolkozásnak, ti azért küzdöttetek, mert érez- tétek, hogy erre a küzdelemre, a ti példátlan önfeláldozásotokra szükség van és természetesnek tartottátok, hogy küzdőtök érte. Sokan közületek talán nem is gondolták akkor, a küzdelem hevében, milyen hatalmas, milyen óriási az ő munkájuk. És ez a mai nemzedék ebben különbözik tőletek ! Mit tettünk eddig említésreméltót ? Semmit. Vagy rosszat. Most mintha kezdenénk észrevenni, hogy nem volt jó, a mit eddig cselekedtünk és talán már kezdünk azon is gondolkodni, hogy mit tegyünk hát ilyen körülmények között. Megkezdjük azzal, hogy kinevezzük magunkat nagy emberekké. Hiúság tehát van bennünk elég. Es folytatjuk megkezdett munkánkat mi, nagy nemzedék, kiváló ősöknek dicső munkái azzal, hogy nyugodtan tűrjük egy néhány méltatlanul szerepet játszó embernek rút kifakadását nemzeti jelvényünk, háromszinű zászlónk ellen. Negyvennyolcas időknek nagy emberei, ti akkor, abban a márciusban mit tettetek volna azzal, a ki nemzeti zászlótokat gúnyolja, gyalázza, vagy a ki csak nem tiszteli kellőképpen. Engedtétek volna, hogy közöttetek éljen, köztetek járjon ? Engedtétek volna ezt ti, a kik unnék a jelvénynek messze idegenben, külföldi országokban szereztetek becsületet? És hozzá mernek nyúlni piszkos kezükkel azok, a kik rá becsületet eddig sem hoztak és meggúnyolják a jelvényünket, a ti szent zászlótokat büntetés nélkül. Es teszik ezt abban a márciusban, a melyet a tietekkel igyekeznek egyesek összemérni. Forduljunk el ettől a képtől undorodással: elég sokáig néztük. De tanuljunk belőle. Tanuljuk meg, hogy tenni kell, ha nagyok akarunk lenni és nem nagy hangon dicsekedni és érez- nünk kell tisztán, hazafiasán, mert csak így leszünk képesek nagyot cselekedni. Es bíznunk kell saját magunkban. Hinnünk kell, hogy a nagyatyák véréA Pusztaszentmihályi Közúti Vasút részvényeseinek meghívója mai számunkban található,
