Rákos Vidéke, 1903 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1903-02-01 / 5. szám
2 RÁKOS VIDÉKE / 5. szám. A vágyak, a kívánságok megömerésének pedig csak két útja van. Az egyik, a nehézkesebb, a ke- vésbbé megfelelő, ha egyesek az érdekelt vidékről meghivatnak, hogy a döntő tanácskozásokon részt- vegyenek. Ennek nem egészen megfelelő voltát már a hivatalos körök is belátták. Rájöttek, hogy a meghívottak — gyakran maguk sem lévén eléggé tájékozottak a polgártársaik kívánságát illetőleg — nem mindig szolgáltak a legjobb tanácscsal. Azonkívül ez a mód sokszor adott alkalmat jogosulatlan érdekek szolgálatára is. A másik mód — a miről már egy ízben megemlékeztünk — az, hogy az érdekeltek maguk tárgyalják meg egymás között a kívánságaikat és a megvalósulásra éretteket térjeszszék az ismételten igen jóakaratúaknak bizonyult intézők elé. Es ez a mód a leghelyesebb. Ez ad alkalmat rá, hogy kívánságaival mindenki a nyilvánosság elé léphessen. Ez teszi lehetővé az egyéni vágyak háttérbe szorítását, ez a jogosult érdekek megösmerését, érvényre jutását. Ezt a módot kell választanunk. Most, a mikor már a téli álmát alvó medve is a másik oldalára fordul, szóval legalább megmozdul, talán mi is életre kelhetnénk újra, a minden cselekvést/ megszüntető, téli semmittevés után. Használjuk fel azt a jóakaratot, a melyről eddig alig szerezhettünk tudomást, használjuk fel a közös érdekek előmozdítására, mert csak így mehetünk valamire. Akkor, a mikor már a legjobb akarattal kidolgozott tervezet itt lesz előttünk, már hiába szólalunk fel hibás részei ellen, azokon már csak részben lehet változtatni, a maguk egészében azért megmaradnak hibának. Míg, ha most, az előkészületek idején nyiTÁRCA. JÁVOR BENCE. Színmű dalokkal három szakaszban. A magyar legényegyesületeknek irta: ACZÉL LAJOS. (Folytatás.) Link,a. (A lábával toppant.) Hát elveri kend, vagy nem, azt a jégen kopogóját kendnek, mert majd én is poflevessel fizetek, ha még sokáig kéreti magát! Igy-e : Jobbról... balról 1 (A két kezével pofonokat mutat.) Fránya. (Borzongással.) Brr! Kell a kutyának! Adja inkább annak a nyálasszájú boriszáknak, mikor a sarka után leselkedik. (Ijedten körülnéz.) No verem már, verem, verem! Bandi. (Meglepődve figyel.) Az én nótámat veri! . . . Talán bizony ő kívánta!... Milyen édes ez a sejtelem!... Nem állhatom meg, eldanolom neki 1 (Halkan dalol.) Két orcád két piros alma, A képem a levél rajta, Selyemhajad éjszakája Sűrű fátyolt borít rája. latkozunk meg lehetőleg egyértelmű leg, már a tervezetet a mi panaszaink alapján, a mi érdekünknek megfelelően készítik el. Hallassuk hát egyszer mi is a hangunkat. Nyilatkozzunk meg röviden, őszintén, okosan és meg fognak minket hallgatni. Tegyük ezt meg minél előbb, mert hiszen tudni való, hogy néma gyermeknek az anyja sem érti szavát. SZÍNHÁZ. Nemzeti színház. Végre sorra került a két Moliér-darab, a „Mizantróp“ és a „Scapin csínyjei“. (Mi megmaradunk ennél a régi címénél a furfangos Scapin darabjának). A finom, művészi feldolgozású Mizantróp nem találkozott a közönségnek valami nagy tetszésével, míg a furfangos Scapinnek nem mindig finom és szellemes csínyjei a színház nagy közönségének állandó tetszésével találkoztak. Ennek az eredménynek az előadás volt az oka, mert mig a Mizantróp előadói között nem volt a ki a darabot „vitte“ volna, ez a Scapin kitűnő személyesítöjének Rózsahegyinek fényesen sikerült. Újabb, nagy sikere volt ez a természetességével ható, kedvelt művésznek. Pedig a. mikor pár éve Beöiliy László őt a Magyar szinházból szerződtette, nem tekintették ezt a cselekedetet másnak a nagy kritikusok, mint a könyörület tényének. Azóta pedig kitűnő színházi érzéknek bizonyult ez a szerződtetés. Vígszínház. Coquelin, a legkiválóbbnak tartott férfiszinész szerepelt ezen a héten a Vígszínházban. A vendég — általán véve — nem keltett olyan hatást, a minőt világhírüsége után várhattunk volna. Oka ennek az, hogy vígjátékokban idegen nyelven sokkal nehezebb zajos hatást elérni, mint tragikus szerepekben. A másik oka pedig az a hagyományos játékmód, a melylyel alakjait Coquelin elénk állítja s a mely nekünk', magyaroknak, tökéletesen idegen s így bennünket hidegen is hagy. A kiváló színész elég gyönge társulatot hozott magával, a mi szintén rontotta a hatást. De két bogárszemed lángol Szivem kigyúl a nagy lángtól S tudja az a csillagos ég, Hogy ajkadon hány csókom ég! Linka.fh dalra figyel.) Ez a Bandi! (A papház felé tekint- get s a mint meglátja Bandit, jobbját a szivére szorítja, arcát meg a baljára támasztja.) Az, az ... a Bandi! Fránya. (Fölugrik.) De most már dikhec innen, mert ha a szentatya meghallja ezt a reggeli fohászkodást, alighanem a dutyiba pofoz érte ... Hát kisasszony galambom, most már csak megszolgáltam egy fityóka pálinkát, vagy mi a devla! 7. szín. Dinka. (Dalszó közben a korcsmaajtóban fülel, majd a folyosóra lép ki, a papházat kémleli, végül lopótökkel a papház felé fenyegetőzik.) Már megint az az ágrólszakadt ... az a sehon- nai ... az a kutyaházi... az a . . . az a . . . . (Frányához.) S ez a kormos betyár még cincog neki! (A lopótököt Frányához vágja.) . Fránya. (Jajveszékel.) Já-já-já-jáj ! Hogy a devla hasítson szíjakat a hátábul az utolsó ítélet napján s azokkal béklyózza a bűnös lelkit a Belzebúb farkához, hogy a hányszor az a bolond ördög örömiben nagyot ugrik, olyat rúgjon a bűnös lelkin, hogy kínjában a farkasüvöltésnél is nagyobbat ordítson! Nézze meg az ember, majd betörte azokat a bordáimat, a mikből asszonyokat farag a devla!
