Rákos Vidéke, 1903 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1903-02-01 / 5. szám

2 RÁKOS VIDÉKE / 5. szám. A vágyak, a kívánságok megömerésének pedig csak két útja van. Az egyik, a nehézkesebb, a ke- vésbbé megfelelő, ha egyesek az érdekelt vidékről meghivatnak, hogy a döntő tanácskozásokon részt- vegyenek. Ennek nem egészen megfelelő voltát már a hivatalos körök is belátták. Rájöttek, hogy a meg­hívottak — gyakran maguk sem lévén eléggé tájé­kozottak a polgártársaik kívánságát illetőleg — nem mindig szolgáltak a legjobb tanácscsal. Azonkívül ez a mód sokszor adott alkalmat jogosulatlan érdekek szolgálatára is. A másik mód — a miről már egy ízben meg­emlékeztünk — az, hogy az érdekeltek maguk tár­gyalják meg egymás között a kívánságaikat és a megvalósulásra éretteket térjeszszék az ismételten igen jóakaratúaknak bizonyult intézők elé. Es ez a mód a leghelyesebb. Ez ad alkalmat rá, hogy kívánsá­gaival mindenki a nyilvánosság elé léphessen. Ez teszi lehetővé az egyéni vágyak háttérbe szorítását, ez a jogosult érdekek megösmerését, érvényre jutá­sát. Ezt a módot kell választanunk. Most, a mikor már a téli álmát alvó medve is a másik oldalára fordul, szóval legalább megmozdul, talán mi is életre kelhetnénk újra, a minden cselek­vést/ megszüntető, téli semmittevés után. Használjuk fel azt a jóakaratot, a melyről eddig alig szerezhettünk tudomást, használjuk fel a közös érdekek előmozdítására, mert csak így mehetünk valamire. Akkor, a mikor már a legjobb akarattal kidol­gozott tervezet itt lesz előttünk, már hiába szólalunk fel hibás részei ellen, azokon már csak részben lehet változtatni, a maguk egészében azért megmaradnak hibának. Míg, ha most, az előkészületek idején nyi­TÁRCA. JÁVOR BENCE. Színmű dalokkal három szakaszban. A magyar legényegyesületeknek irta: ACZÉL LAJOS. (Folytatás.) Link,a. (A lábával toppant.) Hát elveri kend, vagy nem, azt a jégen kopogóját kendnek, mert majd én is pofleves­sel fizetek, ha még sokáig kéreti magát! Igy-e : Jobbról... balról 1 (A két kezével pofonokat mutat.) Fránya. (Borzongással.) Brr! Kell a kutyának! Adja inkább annak a nyálasszájú boriszáknak, mikor a sarka után leselkedik. (Ijedten körülnéz.) No verem már, verem, verem! Bandi. (Meglepődve figyel.) Az én nótámat veri! . . . Talán bizony ő kívánta!... Milyen édes ez a sejtelem!... Nem állhatom meg, eldanolom neki 1 (Halkan dalol.) Két orcád két piros alma, A képem a levél rajta, Selyemhajad éjszakája Sűrű fátyolt borít rája. latkozunk meg lehetőleg egyértelmű leg, már a ter­vezetet a mi panaszaink alapján, a mi érdekünknek megfelelően készítik el. Hallassuk hát egyszer mi is a hangunkat. Nyi­latkozzunk meg röviden, őszintén, okosan és meg fognak minket hallgatni. Tegyük ezt meg minél előbb, mert hiszen tudni való, hogy néma gyermek­nek az anyja sem érti szavát. SZÍNHÁZ. Nemzeti színház. Végre sorra került a két Moliér-darab, a „Mizantróp“ és a „Scapin csínyjei“. (Mi megmaradunk ennél a régi címénél a furfangos Scapin darabjának). A finom, mű­vészi feldolgozású Mizantróp nem találkozott a közönségnek valami nagy tetszésével, míg a furfangos Scapinnek nem mindig finom és szellemes csínyjei a színház nagy közönségének állandó tetszésével találkoztak. Ennek az eredménynek az előadás volt az oka, mert mig a Mizantróp előadói között nem volt a ki a darabot „vitte“ volna, ez a Scapin kitűnő személyesítöjének Rózsahegyinek fényesen sikerült. Újabb, nagy sikere volt ez a természetességével ható, kedvelt művésznek. Pedig a. mikor pár éve Beöiliy László őt a Magyar szinházból szerződtette, nem tekintették ezt a cselekedetet másnak a nagy kritikusok, mint a könyörület tényének. Azóta pedig kitűnő színházi érzéknek bizo­nyult ez a szerződtetés. Vígszínház. Coquelin, a legkiválóbbnak tartott férfiszinész szerepelt ezen a héten a Vígszínházban. A vendég — általán véve — nem keltett olyan hatást, a minőt világhírüsége után várhattunk volna. Oka ennek az, hogy vígjátékokban idegen nyelven sokkal nehezebb zajos hatást elérni, mint tragikus sze­repekben. A másik oka pedig az a hagyományos játékmód, a melylyel alakjait Coquelin elénk állítja s a mely nekünk', magya­roknak, tökéletesen idegen s így bennünket hidegen is hagy. A kiváló színész elég gyönge társulatot hozott magával, a mi szin­tén rontotta a hatást. De két bogárszemed lángol Szivem kigyúl a nagy lángtól S tudja az a csillagos ég, Hogy ajkadon hány csókom ég! Linka.fh dalra figyel.) Ez a Bandi! (A papház felé tekint- get s a mint meglátja Bandit, jobbját a szivére szorítja, arcát meg a baljára támasztja.) Az, az ... a Bandi! Fránya. (Fölugrik.) De most már dikhec innen, mert ha a szentatya meghallja ezt a reggeli fohászkodást, alig­hanem a dutyiba pofoz érte ... Hát kisasszony galambom, most már csak megszolgáltam egy fityóka pálinkát, vagy mi a devla! 7. szín. Dinka. (Dalszó közben a korcsmaajtóban fülel, majd a folyo­sóra lép ki, a papházat kémleli, végül lopótökkel a papház felé fe­nyegetőzik.) Már megint az az ágrólszakadt ... az a sehon- nai ... az a kutyaházi... az a . . . az a . . . . (Frányához.) S ez a kormos betyár még cincog neki! (A lopótököt Frá­nyához vágja.) . Fránya. (Jajveszékel.) Já-já-já-jáj ! Hogy a devla ha­sítson szíjakat a hátábul az utolsó ítélet napján s azokkal béklyózza a bűnös lelkit a Belzebúb farkához, hogy a hány­szor az a bolond ördög örömiben nagyot ugrik, olyat rúg­jon a bűnös lelkin, hogy kínjában a farkasüvöltésnél is nagyobbat ordítson! Nézze meg az ember, majd betörte azokat a bordáimat, a mikből asszonyokat farag a devla!

Next

/
Thumbnails
Contents