Rákos Vidéke, 1903 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1903-11-22 / 47. szám
2 RÁKOS VIDÉKE 47. szám. alább is a közvélemény megnyugtatására igen hasznos és üdvös volt. Valamiképen csak dicsérő szó eshetik a több tételeken tett helyesbítésekért, melyekben az indítványozók nagy leleményességet és törhetetlen ambíciót tanúsítottak. Mi azonban a lényeget még mindig nem ebben látjuk. Azon a lélektani és gyakorlati igazságon fordul meg a dolog, hogy a közönség a kénytelen terhet semmiképen sem hajlandó tűrni. Hogy az adóemelésnek még a fuvallatától is súlyos kór keríti hatalmába. Pedig mekkora különbséget jelent az a rettegett 98°/o az 51-hez képest? Egy embernél —a mi vagyoni viszonyaink között talán 8 —10—12 kor. évi adó-többletet, mert nagybirtokosaink, kik érezhetően sinylenék, nincsenek. Ezt a különböze- tet pedig szívesen megfizetné mindenki, ha érette közérdekű beruházásokat kaphatna. Világítást, fásítást, jó utat, közlekedést, mit tudom én mit. Áldozna akár sokszorta többet is, mint a hogy eddig is bőségesen áldozott, ha csak valami, akármiféle jelentéktelen bizonyítványért kellett Csömörre átutazgatnia, néha többször egymásután. Ezt, mint tartozatlan fizetséget nem vette eszre senki sem, nem panaszolta fel senki sem. Hálásabb munka lett volna tehát végeredményében, ha a bevételek emelésének és a kiadások apasztásának üdvös cselekedete mellett a kétes jövedelmet egyszerűen a vagyonmérlegbe vették volna fel s ha csakugyan befolyik, a felesleget hasznos és szükséges beruházásokra fordítanák. Vessenek ránk követ. A ki a zsebet támadja, a legveszedelmesebb játékot űzi. De higyjék el, nincs olyan emberfia a világon, a ki a kívánt áldozatot zúgolódás nélkül meg nem hozná, ha a község érdekén kívül a saját kényelmét és javát ápolja vele. Községi ügyek. Rákosszentmihály községi életében rendkívül mozgalmas napokat élünk. A legutóbbi szenzácziószámba menő izgalom az 1904. évi költségvetés-tervezet volt. A hivatalos előirányzattal szemben dr. Bentsik József ügyvéd, községi képviselőtestületi tag alkotta az ellenzéket s indítványára a tervezet több pontján tettek jelentősebb változtatásokat. Bentsik dr. elsősorban is azt kifogásolta, hogy a tervezetet hivatalosan nem küldték meg tanulmányozás céljából a képviselőtestületi tagoknak s így csak lapunkból szerezhették meg, puszta véletlen szerencsére, a szükséges adatokat. Az érdemleges tárgyalás során a bevételeket 8200 koronával emelték. Felvették a feloszló közbirtokossági egyesület be- hajtatlan hátralékos tagsági díjait s a József főhercegtelep egyesület készpénz készletét 1500 korona értékben. Utkaszálás és fanyesés címén 300 koronát (csak azután kár ne essék azokban a fákban !), a kavicsbánya várható jövedelméből 400 koronát s végre a Csömör községtől várható törzsvagyon-osztalék címén 6000 koronát. Bitskey Gyula jegyző ez utóbbi tételre vonatkozólag hozott határozatot nyomban megfelebbezte. A kiadások rovatában tetemes leszállításokat végeztek. így a hivatali helyiségek és segédlakások fűtése, TÁRCA. A „Kettős tanya“. — A „Rákos Vidéke“ eredeti tárcája, —j Egyik vármegyének népes mezővárosa határában terült el a „Kettős tanya“, Karosy Dani ősi nagybirtoka. A kastélyszerü nagy tornácos és verandás épületnek ablakából a jólét könyökölt ki és gazdagság mosolygott a véghetetlen határba. A nagy kőgolyós nyitott kapu a vendégszeretet útja volt; a selymes szőrű kuvasz barátságos csaholása tudatta mindenkor a jövő-menő vendégsereg érkezését, távozását, melynél a jámboran tipegő házi gólya-madár teljesítette a portás tisztét. A vigság tanyája volt a Dani bácsi háza. Nagy a dáridó most is odabent, világosak az ablakok, illuininált az állapot! — fiú született! Trónörököst kapott a nagy birtok, kis testvért a darázs derekú két szép, már párta alá fejlődött házikisasszony. Csak a fiú hiányzott még, csak erre várt, sok éven át az úri család. Bezzeg megváltozik most már a Dani bácsi országos hirü morozus természete is és felhagy megyeszerte ismert különczködéseivel a borzas fejű, deres hajú öreg ur! — mondogatták mindenfelől. * * * i Karosy uramat bizony olyan fában ringatták, hogy ha őszkor ráborult a ködös, esős idő a határra — mig ki nem derült, ki se tette lábát a házból. Csak a folyosóról rendelkezett és kiáltott az udvaron ődöngő egyikmásik parasztra, hogy hát „hallod-e hé, döglik a malac, — jó lesz vigyázni“. — instálom, én a gulyás vagyok, tekintetes uram! Válaszolt amaz kalaplevéve. — Hát akkor mond meg a kondásnak az ebadta! Te meg vigyázz a magad dolgára! Még a cselédségét sem ösmerte, annyi volt; de az el hullajtott repce azért még a kapufélfa közt is kinőtt. Mikor pedig végre kiderült a makacs idő, előállott a négyes fogat és megindult az öreg úr Pest felé, egy hajtásra Szolnokig; ott a Tisza partján tartott egy-két napi pihenőt, hogy élvezhesse a parti révészek főztét, a hires paprikás-halat. Pesten aztán nekilátott a nagy bevásárlásnak. Vett ötven női bundát, temérdek burnót-szelencét s vitte haza boldog-boldogtalannak ajándékba. így ment ez évről évre, rendes szokás volt ez nála a régi jó világban. Aztán, ha néha megesett, hogy éppen elunta magát, elhivatta valamelyik szomszéd kis gyerekét, kinyitotta az ágy melletti, miiligyertyával megrakott éjjeli
