Rákos Vidéke, 1903 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1903-11-15 / 46. szám
III. évfolyam. Budapest, 1903. vasárnap, november 15. 46. szám. RÁKOS VIDÉKE TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP A BUDAPEST X. KERÜLETI RÁKOSI KÖZMŰVELŐDÉSI ÉS JÓTÉKONYSÁGI EGYESÜLET ÉS A RÁKOSSZENTMIHÁLYI SPORTTELEP ÉS POLGÁRI DALKÖR HIVATALOS LAPJA Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, Vili., József-utcza 25. — Telefon: 57—64. A lap szellemi részére vonatkozó közlemények a szerkesztőségbe, az előfizetések pedig a kiadó- hivatal czimére küldendők. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP Felelős szerkesztő: BALÁZSOVICH ZOLTÁN. Kiadótulajdonos : FARKAiS ELEK. Előfizetési ár: Egész évre .....................8.— korona Fél é vre...........................4.— }l Negyed évre .... 2.— „ Egyes szám ára 16 fillér. Hirdetéseket fölvesz a kiadóhivatal Egy egyhasábos petitsor ára 10 fillér. Az első költségvetés. Rákosszentmihály nagyközség első költség- vetésének előirányzata látható teljes szövegében az alábbiak során. Sietünk ezt az érdekes tervezetet olvasóink elé tárni, mert nem csak figyelemreméltó a kétségtelen érdeklődés és kellő megvitatás szempontjából, hanem egyszerű áttekintése kitűnő tükörképét szolgáltatja a nyüzsgő életű uj község teljes munkálkodásának. Az előirányzat — minden tételén meglátszik — kétségtelenül gondos kéz és gondolkodó fő munkája, mégis végső eredményében olyan kedvezőtlen számadatokat szolgáltat, melyek könnyen lehetnek csakhamar a kemény kritikának czéltáblájává s a meggondolatlanság támadó fegyverének kényelmes munkára adnak alkalmat. Valóban a 98-39°/o-os községi pótadó, melyet az előirányzat követel, nem olyan csekély összeg, mely mint közteher ne ingerelné fel maga ellen még a jámborabb vérmérsékletű médiumokat is s ne aggasztaná a legbízóbb polgárokat is. Mi itt a főváros közvetlen szomszédságában részt veszünk annak terhes életében, érezzük minden drágaságát, viseljük számtalan terhét-nyűgét. A magunk gazdasági viszonyai sem igen külömbek amannál. A drágaság általános, a terhek nem oszlanak meg arányosan, de valamennyiünket a végső erőig kimerítenek. Ilyen legkevésbbé rózsás viszonyok között érthető, ha az előirányzatban bemutatott 21690 kor. 78 fillér deficit nem kelti azt a lelkesedést, a melyet a község érdekében fáradozók munkája érdemel. Ha azonban higgadt fővel s komoly akarattal belemélyedünk e beszélő számok sorozatába, arra a meggyőződésre kell jutnunk, hogy az előirányzat eppen nem mellőzte a takarékosság első sorban kívánatos elvét, viszont azonban a hiány kialakulásának tényezői valamennyien olyanok, a melyeknek jogosultsága és szükségessége kétségtelen. Mindez feltétlenül kívánatossá, sőt köte- lességszertivé teszi, hogy a község kepviselő- testülete azzal a komoly gonddal és alapossággal foglalkozzék a költségvetés minden egyes tételével, a melyet megérdemel. — Ila pedig ilyen módon vesszük vizsgálat alá a kiadások tételeit, mindenkepen át kell látnunk, hogy azok leszállítása csaknem teljesen lehetetlen s igy a község túlságos magasra emelkedő terhét legfeljebb a bevételek némi fokozódásával lehetne talán kissé enyhíteni. Valamint nem szabad figyelmen kívül hagynunk azt a jelentős körülményt sem, hogy a terhek nagyságára nagy hatást tesz az átalakulás költsége, mely a rendkívüli kiadások fejezetét tetemesen felnöveli, de melynek tételei már a legközelebbi évben el fognak enyészni. A személyi kiadások az összes teher egy- harmadát alkotják, de ha itt a főváros tőszomszédságában, lelkiismeretes figyelemre méltatjuk különleges viszonyainkat, a község népességét s nagy munkaforgalmát, arra a meggyőződésre kell jutnunk, hogy az ügymenet sikerének kockáztatása nélkül leszállításról szó itt sem lehet. A gazdasági kiadások apró, szükséges tételekből állanak. A fogyasztási adó megváltásának árát a legkedvezőbb módon sikerült megállapítani s igy e téren csak a bevételek valamelyes fokozásáról lehetne szó. A végleges vágóhíd költségének fedezésére
