Rákos Vidéke, 1903 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1903-10-18 / 42. szám
4 RÁKOS VIDÉKE 42. szám. teljességgel képtelenek és a közérdekű munka vállalásának és elvégzésének kötelessége általános tudatba megy át és kialakulhat majd —• a mi eddig kialakulni képes nem volt — az egységes Szentmihály társadalma, a mely a rendelkezésre álló erőkkel nagy és szép munkák keresztülvitelére van hivatva. Ha ennek az irányváltoztatásnak keresztülvitelére magukban erőt éreznek a kezdeményezők, úgy emeljék magasra a zászlót, hadd állhassunk mindnyájan alája. Nem fogja akkor bántani a küzdő csapatot senki. Ha pedig mégis bántaná, imponáló egyértelműséggel kiálthatnánk a szemébe valamennyien: „Ne bántsd a magyart!“ HÍREK. Felkérjük mindazokat a t. olvasóinkat, a kik előfizetésükkel hátralékban vannak, hogy azt minél előbb pótolni szíveskedjenek, hogy a lap küldésében zavarok ne álljanak be. A lejárás időpontját a czímszalagon közöljük. Kérjük a t. előfizetőket, hogy címváltozta- tásukról idejében értesíteni szíveskedjenek. A rákosi Rákóczi-ünnep. A rákosfalvi Rákóci- ünnep, a melyet ma, szombaton tartanak meg az iskola tornatermében, minden tekintetben fényesnek Ígérkezik. A környék intelligenciája erősen készül hozzá, hogy a hazafias ünnep fényét minél impozánsabb számmal leendő megjelenésével emelje. A hangverseny műsora annyiban változást szenved, hogy F. Barts Aranka asszony makacs rekedtsége folytán nem énekelhet. Úgy tudjuk azonban, hogy a kurucdalok mégis előadásra fognak kerülni. A Rákosszentmihályi Sporttelep választmányi ülése. Több fontos ügy nyert elintézést a Rákosszentmihályi Sporttelep Egyesületének e hó 13-án, kedden este a Hausvater-vendéglő külön helyiségében tartott választmányi ülésén. Farkas Elek alelnöknek állásáról történt lemondását nem vették tudomásul, hanem a határozatot a legközelebbi választmányi ülésre halasztották. Egyhangúlag fogadták azonban el a lapunk múlt számában közölt memorandumot, a melylyel a sporttelep működési körébe kívánták bevonni a vívás, a céllövés sportját és a tornázást is. A kérdés tanulmányozására a választmány Balázsovich Zoltán, Hauser János, Klimkó László, Déry Béla, Brückner József, Farkas Elek, Füredi Károly és Gaál Pál tagokból álló bizottságot küldött ki azzal az utasítással, hogy működéséről egy hónapon belül jelentést terjesszen elő. A bizottság, mely magát még a szükséghez képest új tagokkal is kiegészítheti, első ülését e hó 20-án este fogja tartani. Kedvező elintézést nyert az ülés folyamán Fischer Győző elnök áldozatkészsége révén a Morzsabál- bizottság telek-alapítvány ügye is, a minél fogva a közgyűléshez való felebbezés tárgytalanná vált. A telek- vásárlás ügyében tudomásul vették, hogy az erre vonatkozó felhívások és részkölcsön-ívek kinyomattak és kiadhatók. Mivel azonban az egyesület ebbe a mozgalomba a szentmihályi irányadó társaság minél több tagját kívánja belevonni, ebből a célból október 25-én este az Engelbrecht-féle vendéglőben ülést tart s erre mindazokat meghívja, a kik az ügy iránt érdeklődést tanúsítanak. Szóba került még a sporttelep téli programijának kérdése is, a miben azonban végleg nem határoztak. Szervezési szabályrendelet jóváhagyása. Rákosszentmihály község szervezési szabályrendeletének szervezési részét — mint értesülünk — Pestvármegye szeptember 13-án tartott közgyűlésén jóváhagyta. A szabálya vén fát is kiásták az iskola elől. Ejnye, ejnye. Bizony apránként elpusztul már minden régi, minden ismerős ... Szomorúan csóválgatta a fejét a jó Miska bácsi s elgondolkozva ballagott a Hatvani-utca felé; ott lakik az ő Som Pali barátja, az egyedüli, a ki a régiek közül még megmaradt. A mint az utcába befordult, nagy sereg ember jött vele szemközt. Elől a diák-kántus énekelt. — Ugyan kit temethetnek? — mormogá az öreg Miska. — Nevezetes ember lehetett,‘hogy az egész kántus kirukkolt neki . . . Bár a basszust gyengéllem egy kicsit. Hej, az én időmben . . . E közben odaérkezett a halottas menet. A koporsó alig látszott a sok koszorútól, de mégis el lehetett az oldalán annyit olvasni, hogy: Som Pál. Az öreg Miska bácsi nagyot tántorodott, de hogy a sok nép jobbról is, balról is lökdöste, magához tért, levette ócska kalapját, oda furakodott a koporsóhoz s imbolygó léptekkel ballagott ő is, a többi után. A körülte £levők el nem tudták gondolni: miféle kopott, vén ember lehet az, a ki olyan zokogva kiséri a koporsót. * A mint hazaért Miska bácsi a falujába, sokáig járkált le s fel magános szobácskájábán. Majd, mintha valami jutott volna eszébe, levette a szegről régi nagy kancsóját, egy talpatört poharat kikészített az asztalra s így sóhajtott, — Hát magam maradtam. Magam, magam! Azzal felvette a kancsót, átment a korcsmába s telehozta borral. A borjú árából futotta még annyi. Leült az öreg, töltött s ivott, azután megint töltött, megint ivott. Közben végig gondolta az egész diákéletet. Mikor legelőször beiratkozott, mikor a jeles 14-ben lakott, mikor a vizsgákat átszurkolta, mikor legáczióba járt, mikor elcsípték az öreg tanár kedvenc kakasát. Szegény Som Pál is ott volt... Hát azok a kedvesTíz éves találkozások! Mindig ő volt a legelső, ő fogadta a pajtásokat egyenként azzal a régi nótával, hogy . . . Most hirtelen felállott az öreg Miska bácsi, szinültig töltötte poharát, felemelte magasra s mint hajdanában, hatalmas, dörgő hangon rázendített; Igyunk, az ember egyszer él, Az évek elsuhannak. Rajta, ürüljön a pohár. .. Tovább nem tudta mondani. Csörömpölve esett ki kezéből a csorba eszköz, maga pedig egy mély sóhajtással lehanyatlott ócska székébe. Ősz feje meg- koppantotta az asztalt, azután csendes lett minden.
