Rákos Vidéke, 1903 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1903-10-11 / 41. szám
41. szám. RÁKOS VIDÉKE 5 Mélyen tisztelt Elnökség! Igen tisztelt Választmány! Alulírott rákosszentmihályi sporttelepi tagok indíttatva az alább részletesebben felsorolt indokoktól, azon tiszteletteljes kérelemmel járulunk egyrészt a rákosszentmihályi sporttelep elnöksége, másrészt a t. választmány elé, hogy a sporttelep kebelében állandóan működő vívó és céllövő osztályt felállítani szíveskedjék. Midőn jelen kérelmünket tesszük — félreértések kikerülése céljából — mindjárt kijelentjük, hogy ezzel a javaslatunkkal a dicséretesen működő sporttelep erőit nem szétforgácsolni, hanem egyesíteni óhajtjuk, továbbá, hogy ezzel első sorban a mindnyájunk által régóta óhajtott klubház és sportotthon megteremtését célozzuk, annak a szent célnak a kapcsán, hogy a magyar fajban elvitázhatatlanul rejlő lovagias erőt elszunnyadni ne engedjük, ifjainkat az ősi időktől fogva világdicsőséget eredményezett kardvívó sportnak megnyerjük, nemkülönben továbbá, hogy a céllövészet gyakorlásában a jelen társadalom bontó iniazmáját az idegességet degradáljuk, ifjainkat és magunkat, kezeinket és szemeinket fegyelemre szoktassuk. Nem tagadjuk, hogy némi megszorítását és korlátozását is tervezzük az angol és külföldi sportágak divatos és napjainkban már a hóbortosságig vitt utánzásának és művelésének, mindezt a méltányosság keretén belül és a szerzett jogok csorbítása nélkül óhajtjuk megvalósítani. Jól tudjuk, hogy nemcsak a kishitűek, de a fokozott ambícióval bíró tagok előtt is majdnem lehetetlen és áthághatatlan akadályai meredeznek a keresztülvitel elé, de ezek mikénti lektizdhetése nemcsak a mi feladatunk, hanem a sporttelep t. vezetőségéé is, azért jelen alkalommal a módozatok taglalásába tisztelettel nem bocsájtkozunk, de ne menjünk tovább, csupán csak azt említsük fel, hogy a sporttelep igen t. vezetősége, — melyhez alulírottak közül is többnek tartozni szerencsénk van — bár a legjobb intencióktól van vezérelve, de hatványozott erőfeszítése dacára sem bírja a közönség fásultságát, érdeklődését felkölteni, hogy ezen fáradtságából ne csak babért arasson, hanem egyik-másik régi tervünk is teljesedésbe mehessen. Ezek a röviden vázolt okok bírtak bennünket arra, hogy a sportnak előbb említett ágait a sporttelep kebelében kultiválva az egyesületnek híveket és tagokat szerezzünk. Az igen t. vezetőség által kiküldendő megbízottak előtt programmunkat s a kivitel módozatait annak idején kifejtjük, egyelőre a következő propoziciókról teszünk említést. Tervezzük : 1. Vívó osztály felállítását. 2. Rendes csapattornázást és szertornázást. 3. Külön tanórákat hölgyek részére. 4. Gyermekek tornázását szakértő felnőttek felügyelete alatt. 5. Céllövő pálya építését. 6. Tekepálya építését és álló- illetve függő tekejáték felállítását. 7. A tennisz-játék ésj! football-játék fenntartását, (habár megszorítással.) 8. Önkéntes tűzoltócsapat szervezését. Mindezek t. elnökség és igen t. választmány, olyan nagyszabású tervek, melyeknek keresztülviteléhez elsősorban bajtársi, mondhatni testvéries egyetértés és összetartás, azonkívül fokozott ambíció, személyes érdekek félretétele, munka és kitartás szükségeltetnek. Ámde miért ne sikerüljön ez minékünk is, mint más hasonló egyesületeknek? Úgy érezzük: biztató sikert igér kezdeményezésünkben nemcsak a minden jóért és nemesért lelkesülő Rákosszentmihály közönségének pártfogása, hanem erőt merítünk a sporttelep eddigi működéséből, mint a mely vezetőség egy diadalokban és eredményekben gazdag múltra tekinthet vissza, erkölcsi súlylyal bir, gyökeret vert a közönség szivében és annak osztatlan rokonszenvét bírja! Ismételten kérjük a mélyen tisztelt elnökséget és választmányt, hogy jelen tervezetünket tárgyaltatni és annak eredményéről alulirottakat mielőbb értesíteni szíveskedjék. — Kiváló tisztelettel Rákosszentmihály, 1903. október 8-án Brückner József, Déry Béla, Farkas Elek, Füredi Károly, Gaál Pál. Egy „jó fiú“ története. Irta: Keléz gróf. „Igazán, Elemér meghalt? Kár érte. Olyan jó fiú volt. Szerettem.“ Ezt a pár szót Bánhidy Ilona tánc közben, szakgatottan mondta a teknikusmajálison és utánna reggelig tovább táncolt, annélkül, hogy valami nagy részvétet mutatott volna. * * * Kállay Elemér jómódú szülők gyermeke volt. Anyját születésekor elvesztette és ezért atyja nem nagyon szerette. Gyermekkora minden nevezetes esemény nélkül múlt el. Gymnasiumi tanárai dicsérték. „Derék, jó fiú, eleveneszű,“ szokták volt mondani és atyja már-már letett irányában a hidegségről, mikor a gyerek kijelenti, hogy ő nem tanul tovább, hanem elmegy színésznek. Az atyja légvárai eloszlottak. Fiából hát nem lesz az ő pályájának követője. Hát nem fog ő is gazdálkodni a nemesi kúrián ... és álmaival együtt eloszlott fia iránt ébredező szeretete is. „Jól van, menj“ — így szólt a fiához — „de tőlem azután ne várj semmit. Ha van tehetséged, majd megélsz a magad erejéből. De annyit mondhatok, ha jó fiú volnál, letennél erről az őrült gondolatról és tanulnál tovább ... Ki tudja, hátha még képviselő lehet belőled? . . .“ A képviselőség volt az öregnek leghőbb vágya. Elemér jó fiú volt, tovább folytatta tanulmányait, de kedvetlenül. Mig azelőtt jeles tanuló volt, most épen, hogy átcsúszott. Az érettségi bizonyítványnyal a kezében elment atyjához a vidékre. Atyja ekkor — közeledni látván vágyai beteljesedésének az idejét — egy esztendőre szórakozni küldte a fővárosba. Itt ösmerkedett meg Elemér Bánhidyékkal, a kik szívesen látták, mert jó társalgó volt és meglehetős vagyon várakozott reá. A fiatal urak közül sokan irigykedve nézték, menynyire kitünteti őt közös ideáljuk, a szép Ilona. Csak
