Rákos Vidéke, 1903 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1903-10-04 / 40. szám
4 RÁKOS VIDÉKE 40. szám. Hogy ez így történhessék, vidékünknek, mindnyájunknak el nem vitatható érdeke, a melyért valamelyes csekély áldozatot hozni mindenkinek kötelessége. Fölkérjük azért mindazokat, a kik lapunk szellemét helyeslik és a lap fönnállását, fejlődését szükségesnek tartják, hogy a Rákos Vidékét ösmerőseik körében a lehetőségig terjeszteni szíveskedjenek. Meg fognak róla győződni, hogy ebbéli iparkodásuk, velünk szemben tanúsított jóindulatuk viszonzásául fokozott ambícióval igyekszünk majd megelégedésüket lapunk tartalmának fejlesztése révén és az eddig tanúsított tisztességes, részrehajlatlan, magánérdekeket figyelembe nem vevő irány további fenntartásával kielégíteni. Lapunk előfizetési ára, úgy mint eddig, a jövőben is oly csekélyre van szabva, hogy azt a szerényebb viszonyok között lévők is könnyen áldozhatják. A „Rákos Vidéke“ előfizetési ára: egész évre.........................8 korona fél évre ....... 4 „ negyed évre ...................2 „ házh ozhordással, illetve postai kézbesítéssel együtt. A kiadóhivatal. HÍREK. A „Rákos Vidéke“ kiadóhivatala és szerkesztősége Rákosszentmihályon, Batthyány-utca 164. szám alatt a közönség rendelkezésére áll. A rákosi Rákóczi-ünnep. A tavaly lefolyt Kossuth-ünnepnek megfelelő lesz, sőt azt talán felül is fogja múlni az az ünneplés, a melyet a Rákosi Köza már fejlődésnek induló „Kabók“ társaság tanyája Ez a társaság alosztályokra van osztva és pedig kis-, kill-, ravasz- és kacérkabókokra. Mindegyik alosztály önállóan, de biztosan működik a vegyelemzés terén, ki kis, ki ravasz, ki kacér módon és mértékben. Ezen a két helyen fordul meg az ifjúság is, sport vagy egyéb űzése céljából. így például egyrésze labdát vagy mást rúg. Van aki labdát vagy mást ver, sokszor őt is verik. Vannak akik disznó-partiét játszanak. Ez az egyedüli partié, mely nem házassággal hanem érdekkel kezdődik és ivással folytatódik. — Ennek vezére Bleck Mohamed, a szentmihályi virág és disznónyelv nagymestere, disz- és restancia-gyáros, különben értelmes szerzője a „Képek az Állatvilágból“ cimü élőképsorozatnak. Második vezéralak volna János vitéz, akiről azt mondja a fáma, hogy őse volt a dalai Láma, de se róla, se a többiről leplezetlenül nem merek írni. Tisztelt tudós úr, egyébként jól éltünk és ha még többet akar tudni, egy másik Írásomat is megtalálhatja a „Rákos Vidéke“ következő számában. Üdvözlet. | művelődési és Jótékony Egyesület rendez október 17-én Rákóczi emlékezetére. Az ünnepnek külső dolgairól már részben megemlékeztünk lapunk múlt heti számában és már arról sejthető volt az ünnepnek szép tervezete. Most módunkban van, hogy referálhassunk az ünnep szellemi részéről is, a melynek magas nívója érdekében a rendezőség olyan erőket mozgósított, a minők rendszerint csak országos jelentőségű ünnepek díszét szokták emelni. Az ünneppel kapcsolatosan rendezendő hangverseny egyes számai ugyanis a következők lesznek: 1. Rákóczi fegyverbe hívja a magyar nemzetet a szabadságért. 2. „A szent zászló“ költemény, írta és szavalja Móra István. 3. „Fábián hadnagy“ melodráma, zenéjét szerző és előadja Lányi Ernő, a balladát szavalja ifj. Lányi Ernő. 4. „Rákóczi méltatása“ emlékbeszéd, tartja Hock János, országgyűlési képviselő. 5. Kuruczdalok, zenekísérettel. 6. „Rákóczi és Kossuth“ költemény, írta és előadja Palágyi Lajos. A Rákóczi- ünnep iránt már most is a legszélesebb körökben nagy az érdeklődés. Tizenhárom. Bizony szomorú, szerencsétlen szám ez a magyarnak. Mindég csapás az, ha a haza egyszerre tizenhárom fiát veszíti el, de tizenhárom olyan fiát egyszerre és olyan gyászos módon, mint Magyar- ország ötvennégy esztendővel ezelőtt, még haza nem vesztette el soha. Az ő haláluk Magyarország gyásza marad minden idők végéig, mindaddig, a míg ezen a vérrel áztatott, gyászszal oly sokszor elborított földön egy magyar ember élni, érezni fog. Illő, hogy ennek a gyásznak, mely befészkelte magát a mi szívünkbe ki- irthatatlanúl, ennek a mindnyájunkat elfogó gyásznak a napján egy nehány szót áldozzunk mi is az ő emlékezetüknek és könynyel a szemünkben gondoljunk rájuk, a kik életüket áldozták a szabadság és a haza- szeretet nagy eszméiért. Az ő nemes, áldott poraikkal termékenyített földből ki kell, hogy nőjön a szabadság- fája és lombosodni fog, lombosodnia kell annyira, hogy árnyékában minden igaz, magyar ember helyet találjon, magát jól érezze. Hiszen ezért áldozták ők életüket, mindenüket és ezért vesztette el őket egyszerre 1849. október 6-án. Egy Deák-kép. Deák Ferenc születésének százéves fordulója alkalmából a törvényhatóságok sorra festetnek maguknak Deák-képet. Krassó-Szörény vármegye díszterme számára szintén egy Deák-kép festését határozta el és megbízta Déry Béla fiatal festőművészünket a kép elkészítésével, a melyet a vármegye október 17-iki díszközgyűlésén fognak leleplezni. Volt alkalmunk látni a fiatal művésznek — ki ez idei Rákosszentmihályon tartózkodása révén az ottani társaság legkedveltebb tagjává lett — ezt a kitünően sikerült müvét. A kép életnagyságban ábrázolja a haza bölcsét és különösen az arc jellegzetes kifejezésével, életerős és mégis diszkrét színeivel kapja meg a nézőt. A képet elküldése előtt igen sokan tekintették meg és fejezték ki elismerésüket a kitünően sikerült kép előtt. Furcsa kis szüretelés. Kellemetlen meglepetésben volt része Komjáthy Géza rákosszentmihályi háztulajdonosnak. Almásy Pál telepen levő szőllőjén ugyanis hétfőről keddre virradó éjjel ismeretlen érdeklődők „szüretelési ünnepélyt“ rögtönöztek. Leszedték nagy gondossággal
