Rákos Vidéke, 1903 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1903-09-20 / 38. szám

38. szám. RÁKOS VIDÉKE 5 Szép adomány. Azok között az adományok között is, a melyekről — hála közönségünk igazán ritka szép áldozatkészségének — alkalmunk van sűrűn megemlé­kezni, különös megemlítést érdemel az a száz koronás, a melylyel ezen a héten növekedett meg a rákos-szent- mihályi római katolikus templom nagyharang-alapja. Az adományt ugyanis Belitzky János, földmíves és majoros, szentmihályi lakos ajánlotta föl, bizonyságot téve róla, hogy módosabbak forintjaihoz a kevésbé tehetősek sem járulnak csupán fillérekkel, ha lelkűk a szép és az igaz iránt őszinte, tiszta érzéssel van eltelve Az adományozó így már nemes példaadásáért is megérdemli mindenki­nek igaz elösmerését. A közigazgatási bizottság ülése. Pest-Pilis-Solt- Kiskun vármegye közigazgatási bizottsága 1903. október hó 8-án délelőtt tíz órakor ülést tart a vármegyeház dísztermében folyó ügyek tárgyalása végett. Jubileum. A Puszta-Szent-Mihályi Közúti Vasút igazgatósága — mint értesülünk — szeptember 26-án, szombaton a lóvasút üzembehelyezésének tíz éves év­fordulója alkalmából társasvacsorát rendez. A rákosfalvi templom megáldása. Szép egy­házi ünnepség keretében folyt le e hó 15-én, kedden, a rákosfalvi, újonnan restaurált római katolikus templom megáldása. Délelőtt tíz órakor Kohl Medárd püspök nagy segédlettel megáldotta a templomot, majd ünnepi mise következett, a melyen ő celebrált. A misén a rákos­falvi iskola növendékeinek énekkara működött igen szépen. Külön megemlítést érdemel az a szép egyházi dal, a melyet befejezett művészettel adott elő Bellovits Imréné asszony és az a remek „Ave Mária“ ének, a melyet Bellovits Imréné és Rózsavölgyi Gyula alpolgármester énekeltek el, Bellovits Imre mesteri kíséretével, ezzel is emelve a megjelent nagyszámú hívő közönség ájtatos hangulatát. A megáldás ünnepén megjelentek az emlí­tetteken és egész Rákosfalva összes vezető férfiain kívül még Hock János országgyűlési képviselő és Tóthfalussy Béla VII. kerületi plébános. Nagy Pál esperes és Andor György érseki titkár. Kedves kötelességünk megemlíteni, hogy a restaurálás és templomfestés munkájának költ­ségeit főtisztelendő Bognár Gyulának. Rákosfalva nép­szerű és ritka tevékenységű lelkiatyának közbenjárására nemes bőkezűséggel Lakossy Jánosné födözte, hálára ! kötelezve, ekként szép tettével maga iránt Rákosfalva egész lakosságát. Felhívás A rákosszentmihályi római katolikus templom építő-bizottsága nevében Zsolnay Károly lapunk útján azzal a fölhívással fordul a közönséghez, hogy a templom építő-költségeiből hiányzó rész födözhetése vé­gett adakozni szíveskedjen. Értesíti egyúttal az adakozni kívánókat, hogy a templomban elhelyezendő fekete belga gránitlapokon a bizottság mindazok neveit megörökítteti, a kik a templom építő-költségéhez 200 koronát kitevő, I vagy annál magasabb készpénz- vagy érték-adománynyal járultak. A táblák készíttetésének ideje elérkezvén, tudat- , juk a fölhívás alapján, hogy a kik már eddig is ada­koztak és adományukat 200 koronára kiegészítik, szintén fölvétetnek a névsorba, sőt kötelező kinyilatkoztatás ese­tén az adományt nem is kell egy összegben megtenni. Károsult házépítők az alispán előtt. A Rákos­palota község tulajdonát képező, Budapest és a község között etleriilő Széchenyi-telep parcellázásánál Békési József mintegy 350—400 telket állítólag a községi elöljáróság megbízásából 5—10 forint havirészlet mellett oly feltétel mellett adott el, hogy ott utakat vágat, talajt feltöltet, iskolát épít, stb. A vétel még márciusban kez- I dődött, de mind ezen Ígéretnek beváltása még júliusban sem történt meg Mikor pedig az érdekeltek panaszra mentek, a községi elöljáróság azon kifogással utasította vissza őket, hogy Békési az eladásra ily értelmű megbí­zást nem kapott. Közte és az elöljáróság között a vevők irányában kötelező konnexus nincsen. A vevők álmél- kodva fogadták a községi elöljáróságtól hallottakat, annál is inkább, mert Békési minden egyes alkalommal úgy tett-vett, mint tejhatalmu szerződéses megbízott, sőt észlelték, hogy Békési a vételáraknak részese. így, hogy csak egy példát említsünk, mikor özv. Kanalas Antalné vásárolt 200 G-öl telket á 9 kor., összesen 1800 koro­náért Békésié lett 1150 korona Miután mind e bizo­nyítékok csak megerősítették őket hitükben, ügyüket átadták dr. Eranos Istvánnak, aki azonnal kérvényileg fordult a községi elöljárósághoz, kogy adja ki azon kép­látott, kik napi munkájukat elvégezve siettek családjuk körébe pihenni Letekintett ablakán, már kocsija is ott állott, s ő még mindig küzködött. Maga elé állította elhunyt felesége arcképét. — Szólj édes ! Szólj! Nem haragszol, hogy ily hamar elfeledlek? Ugy-e nem? Látod, hiszen még oly fiatal vagyok. Egy egész emberöltő van előttem tele reménynyel szép jövővel. . . . . . Azután meg nem is feledlek el. Téged foglak szeretni mindig. Ha őt látom, azt hiszem te vagy. Ha vele beszélek, neked szólok. Irmának fogom őt hívni, mint téged. Mindig csak te és te leszel előttem. Ugy-e mogbocsájtasz. . . . Mintha megnyugodott volna, hirtelen öltözködni kezdett. Sietve szedte magára ruháit; hiszen türelmet­lenül várták őt. Már teljesen elkészült öltözékével, csak azt a sokatmondó, minden dísz nélküli, de azért leg­díszesebb gyűrűt kellett magához vennie, melyért oly sok leány eped, mely minden leány legszebb éke; midőn tekintete ismét felesége arcképére esett. Őrjöngve kapta fel asztaláról, ölelte, csókolta, szivéhez szorította. — Nem ! . . . Nem bírok elválni tőled. Nem tud­nálak feledni soha. Te voltál az én boldogságom, leg­szentebb őrzőangyalom. Csak a tied, egyedül a tied akarok lenni. Nincs nő, ki téged pótolhatna és mesz- szire hajította a kezében levő karikagyűrűt. — Irma ! . . . Édes Irma, suttogá a fényképhez jöjj, óh jöjj, nem látod hogy karjaim mily epedve, vágya­kozva tárom ki feléd. Irma! . . Édes Irma, te életem, ne félj nem töröm meg eskümet. Megesküdtem, te feloldoztál esküm alól, de én megtartom azt. . . Irma! . . . Egyetlen feleségem, mért nem jösz hát szenvedő férjedet vigasztalni. Vagy talán nem is hallod hívó szómat. . . . Ah igen ! Itt vagy . . . Visszajöttél . . Ismét az enyém vagy . . . Sietek feléd, hogy mielőbb ölelhesse­lek ... . karjait kitárva rohant az ablak felé .... egy pillanat . . . s szétzúzott tagokkal feküdt az utca köve­zetén.

Next

/
Thumbnails
Contents