Rákos Vidéke, 1903 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1903-06-14 / 24. szám
2 RÁKOS VIDÉKE 24. szám. vására fog ezen sok ember szemében vörös posztót képező dolog elintéztetni. Ez azonban csak Rákosszentmihály szervezkedésének végleges befejezése után fog megtörténni. Azt hiszem, a tisztelt választóközönség részére ez idő szerint nem adhatna jobb tanácsot a t. cikkíró úr, mint hogy képviselőtestületét igyekezzék oly egyénekből összeállítani a kik egyrészt társadalmi állásuk, összeköttetéseik, kipróbált önzetlenségük és tudásukkal — bizony elmondhatom a sok támaszra szoruló új község megalakulásának első éveiben — a nehézségeket le tudják és bírják győzni. Ezzel legtávolabbról sem azt akarom mondani, hogy úri képviselőket válaszszon csupán, ellenkezőleg, az új képviselő- testületben képviselve legyen minden társadalmi osztálya Rákosszentmihálynak — de óvakodjanak a kerékkötőktől! — mert ha ezek hatalomra kerülnek, a község ügyei nem előre, de hátrafelé fognak haladni. A meghatalmazások leírt módon gyűjtése törvénytelen s eredményre nem vezető dolog, más elbírálás alá esik azonban a nagykorú nők fogalma, az 1886. évi XXII. t.-c. 38. §-a ugyanis világosan kimondja, hogy „a nagykorú nőket stb. a meghatalmazott képviseli a választásnál“. A férjes nő — nagykorú; s ha választó — szavazati jogát megbízottja által gyakorolja s ezen meghatalmazott miért ne lehetne a férj ? Ennyit általánosságban. Kiterjeszkedve a részletekre, at. cikkíró úr valószínűleg téves információ alapján, a legtöbb adót fizető községi képviselők névjegyzékére vonatkozólag azt mondja, hogy: „annak helye a községházánál volna, de érthetetlen okból Csömörön őrzik s itt meg nem tekinthető stb.“, ez nem felel meg a valóságnak, mert a névjegyzék a járási fő- szolgabiró által egybeállíttatván, az 1886. évi XXII. t.-c. 33. §-ának megfelelően f. é. április 3-tól 8-ig közszemlére volt kitéve s még április 22-ig a községházánál maradt, TÁRCA. Olaszországi utazásom. Irta : Fischer Győző. (Folytatás.) A szállodának is külön két szolgája van kint az állomáson egy conducteur vezetése alatt. Mikor végre a kupéban az összes ezüst, nikkel és rézpénzemtől megszabadulva, összeadtam a különféle baksisokat, kitűnt, hogy éppen 10 különböző embernek kellett a markát megkenni. Akár még egy jegyet is válthattam volna Rómáig. De csakhogy már benn voltam a kocsiban. Megjegyzem, hogy Olaszországban, amennyire én eddig a vasutakat s hajókat megismertem, nincs soha folytatólagos direkt összeköttetés az egyik vonaltól a másikra; értem ez alatt a főbb vonalakat. Mindenhol 3—4 és még több órát kell várni. Rómáról majd talán más alkalommal. Miután az ancona—fiumei hajó rossz összeköttetése miatt éjjel voltam kénytelen Rómából elutazni, csak annyit mondhatok, hogy meg nem próbálnám soha többé. Borzasztó volt. Nem fűtenek, hideg van, úgy, hogy utazóbunda is elkelt volna, egyik utazótársam, egy öreg ezen körülmény a legelterjedtebb módon — falragasz, hírlapi hirdetés, dobszó — lett közhírré téve. A névjegyzéket többen megszemlélték, sőt le is írták s miután az ellen április 22-ig felszólamlás nem adatott be, április 24-én a járási főszolgabíróhoz terjesztettük be a további teendők végett, a honnan kértemre f. hó 5-én visszaküldték, most pedig itt van törvényes helyén, a levéltárban elhelyezve. A névjegyzék tehát Csömörön senki által nem őriztetett, a minek különben sem lett volna semmi józan ésszel megindokolható oka. Hisz az ott felírt neveket a közszemlére kitétel ideje alatt, mint már említém, többek — így Herczeg József úr is — leírták, tehát a névjegyzék már nem lehetett titok! A történeti hűség kedvéért felemlítem, hogy május 15—20 közt Paróczay úr kérdezte Szabó László kézbesítővégrehajtót, hogy a virilisek jegyzéke nála van-e ? nemleges feleletére a kérdező megjegyezte, hogy ez nem helyes, annak itt kéne lenni; később nehány nappal Eöhl Károly úr Piblinger Rezső segédjegyzőtől a Tájelölt képviselők jegyzékét kérte, nagyon természetesen azt a feleletet nyerte, hogy ilyen nálunk nincs. Ezen kérdezősködések velem közöltetvén, intézkedtem arra nézve, hogy mindenkinek kellő felvilágosítás adassék, különösen pedig meghagytam, hogy ha valaki a nyert válaszszal nem volna megelégedve, utasítsák hozzám, ki bárkinek a legkészségesebben adok minden irányban felvilágosítást. Tőlem, ki Rákosszentmihályon ez idő szerint egyedül illetékes vagyok minden a község adminisztrációját illető kérdésben megadni a választ, soha senki nem kérdezősködött, arra, azt hiszem, nem is fog hivatkozhatni senki s így a puszta „azt hallottam “-féle dolgok semmiféle reális értékkel nem is bírhatnak. Azt mindenki tudhatja, mikor vagyok a községházánál található, de én senki fia után nem szoktam járkálni, erről is ismeretes lehetek. olasz úr, elhortyogta vagy inkább elfürészelte az összes újabb és régi olasz operákat, a másik pedig egy fiatal olasz signor, úgy látszott, az öregnek a fia, olyanokat fújt közbe-közbe, mint egy mozdony. Szemközt ült velem, nem győztem zsebkendőmmel arcomat törölni. Ez tartott estétől reggelig a gyorsvonaton. Az anconai pihenésről, a legjobb szállodában, nem is beszélek. Végre este elindult a magyar és liorvát tengeri gőzhajó-társulat Villám nevű hajója. No — hála Istennek ! De nem, alig jut ki a hajó a révből, elkezd oldalt ide-oda inogni: pfű, vihar van ; — dehogy! Velünk utazik egy különben igen kedves kis zömök magyar bácsi, kivel már odautazásom alatt találkoztam a hajón, fesztelen, otthonos mozdulatokkal, szárazföldi tengernagyi sipkában magyarázza a körülötte álló és szájtátva bámuló szárazföldi patkányoknak, hogy csak egy kis bóra van. Kis szél az egész a hegyekről, csak nem korbácsolhatja a hullámokat oly magasra stb. No de elég; alig egy jó negyedóra múlva már vacsoráztak — a tengeri halak. — — — A szegény nőket sajnáltam legjobban. Istenem, milyen gazdálkodás. Már engedelmet kérek, az már a társulatot nem fogja a tönk szélére juttatni, ha minden személyszállító hajóra egy Stuardesset alkalmaz, a ki a szegény nőknek, kiknek némelyike irtóztatóan szenved a tengeri betegség miatt, segítségére és szolgálatára áll. Ha egy nő férjével,
