Rákos Vidéke, 1903 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1903-06-07 / 23. szám
23. szám RÁKOS VIDÉKE 5 a legnagyobb felháborodással tiltakozik és meggondolja, mikor rándnl majd újra Szentmihályra; az itteni intézőkörök pedig rémülettel rendezik estélyeiket, mert senki sem lesz bolond bármily jótékony vagy hasznos cél érdekében sem magát más oldalról jövő jogtalan és igazságtalan követeléssel megzsarol- tatni. Ne panaszkodjanak a mi vendéglőseink, mert az sem volna csoda, ha még a madár se repülne vendéglőjük felé. 1'60 koronás rántott csirke; U20 koronás J/4 liba; 90 filléres bécsi- vagy naturszelet, 60 filléres liptai körített stb. árú és elnevezésű lépvessző nem alkalmas ember-gimpli- fogásra, legfeljebb egyszer. Szívleljék meg ezt vendéglőseink, úgy a saját, mint a köz érdekében is. Benszülött. Hangverseny. Az e hó 10-én (szerdán) Rákosszent- mihályon, az Engelbrecht-féle vendéglőben a róm. kath. templomépííő-bizottság égisze alatt, Zsolnay Károly rendezésében tartandó nagyszabású hangverseny végleges műsorát következőképen állapították meg: 1. Magyar nyitány Kéhler Bélától, előadják hegedűn dr. Darvay Arthur, gordonkán Polgár Géza, zongorán négy kézre Pfeiffer József és Benda Kálmán urak. 2. Elvira nagy áriája Ernániból (Verdi) énekli Biró Lilli kisasszony, zongorán kiséri Pfeiffer József. 3. a) Air Goldmark Károlytól, b) Echos des Alpes Hubay Jenőtől, hegedűn előadja dr. Darvay Arthur úr, zongorán kiséri Pfeiffer József úr. 4. Víg magánjelenet, dr. Vrabély Armandtól, előadja Kovaltsik Ilonka kisasszony, végzett akadémiai növendék. 5. Magyar Rapszódia, Székely Imrétől, zongorán előadja Gaál Pál tanár úr. 6. A Nemzeti színház klasszikus műsorának legerősebb oszlopa — tekintettel a jótékony célra — megígérte közreműködését azon esetben, ha a hangverseny napján nem kell játszania., 7. Bajazzo opera Prologja, Leoncavallo, énekli Palotay Gyula úr, zongorán kiséri Pfeiffer József úr. 8. Áriák „Mignon“ és „Carmen“ operákból, énekli Poppini Olivia úrhölgy, zongorán kiséri Pfeiffer József úr. 9- A „Kacagtató történetek “-bői, irta és felolvassa dr. Vrabély Armand úr. A hangversenyt, a mely esti 8 órakor kezdődik, tánc követi. Belépődíj személyenkint 2 kor., családjegy ára 5 korona. A cinkotai gyorstemetők. Az Új Hirek című szenzációkban és különkiadásokban utazó újság a következő hírt röpíti világgá utolsó számában: „Cinkota eddig csak a nagy itcéjéről volt híres, de most az elöljáróságának hátramaradottságával fog hírnévre szert tenni. Ugyanis botrányos dolog történt ott a múlt héten. A falu határában öngyilkossá lett Vasicsek János főpallér, a ki Budapesten, a Garay-tér 2. számú házban lakik. A szegény embert anyagi gondok kergették a halálba. A családja másnap értesült az öngyilkosságról. Rögtön kimentek Cinkotára kedves halottjukért — de az akkor már el volt temetve ! A cinkotai elöljáróság elkövette azt a pogány cselekedetet, hogy az öngyilkost pap nélkül, temetés nélkül, mint valami elhullott állatot elásatta egy gödörbe, a nélkül, hogy a törvény által előírt hivatalos eljárást megindította s az öngyilkos kilétének megállapítására a lépéseket megtette volna. Igazán elszomorító, hogy a mai korban, a főváros közelében ilyen dolgok történnek, melyek bizonyára a pápuák között is ritkaság-számba mennek. Új férfi négyesek. Négy új, négyes férfikarra írt eredeti dal jelent meg ezen a héten Gaál Pál zenetanárnak, lapunk kedvelt munkatársának a tollából, Rózsavölgyi és Társa budapesti zeneműkiadó cég kiadásában. A dalok címe a következő: 1. Száll a darumadár. Szövege Pósa Lajostól. 2. Gyászdal Erzsébet magyar királyné emlékére. Szövege Szemlér Ferenctől. 3. Három eredeti magyar dal. 4. Cenkalji nóták. A dalokban igazi magyar érzés lüktet, mind szép dallamosak és igen hatásosan vannak férfikarra letéve. Különösen a mély érzésű, drámai erejű Erzsébet- gyászdal számíthat általános, nagy elterjedésre, de a többi is hivatva van rá, hogy a daloskörök kiváló műsorszámaként szerepeljen. A négy dal vezérkönyvének ára 3 K. 50 fillér, az egyes szólamoké 40 fillér. Szándékunk a nagy- tehetségű szerzőnek egy kis dalát (ebben a kiadásban nem lévőt) legközelebb bemutatni. Panaszlevél. Tekintetes szerkesztő úr! A mennyiben mindnyájunkat érdeklő dologról van szó, tisztelettel kérem szerkesztő urat, hogy ezen pár sor közlését becses lapjában megengedni szíveskedjék. Május hó 27-én este többedmagammal siettünk a helyiérdekű cinkotai vasúthoz, a 7 óra 30 perces indításhoz. A szerencse kedvezett, a mennyiben sikerült egy nem helyesen elnevezett „Keleti pályaudvari“ közvetlen kocsira fölszállnunk és 7 óra 27 percre a vicinálishoz is értünk. Nagyon természetes dolog, hogy a kiszállásnál a kocsi minden kijáróját igénybe vettük, hogy az indulásra készen álló vonatra fölszállhassunk : elkezdtünk lélekszakadva nyargalni, hogy azt a nagy távolságú utat, a melyikre a vicinális rend kényszerít mindnyájunkat, megtegyük, de — fájdalom — minden erőlködés dugába dőlt, mert ezt észrevette a vicinális mindenható tekintetes főnöke és megadta a jelt az indulásra és bennünket dicsőségesen otthagyott. Ez után a hajsza után kérdőre vontuk az állomás tekintetes főnökét, hogy miért indíttat idő előtt: a válasz az volt, hogy miniszteri rendelet alapján. Ekkor constatáltuk, hogy az időmulasztások után is még 3 perc hiányzik a rendes időből. Ebből azt következtetjük, hogy a főnök úr nem az előírás szerint, hanem tetszése szerint indíttat. De nem így történt ez egy pár nappal előzőleg gondolom áldozócsütörtökön a délutáni V2.2 órás vonat indításánál, midőn egy úri ember ismerőse a főnök úrnak azt kérdezte a pincértől, hogy van-e még idő arra, hogy még egy pohár sört igyék, a pincér azt felelte, hogy csak egy perc van még, ekkor az illető úri ember megpillantotta az ott álldogáló állomásfőnököt és ő tőle is megkérdezte és ugyan annyi terminust kapott a főnöktől is. Az úri ember erre azt találta mondani, hogy mégis szeretne egy pohár sört meginni, erre a főnök úr megkegyelmezett és azt mondta, hogy akkor van még 3 perc is. Azt hiszem, tekintetes szerkesztő úr, hogy ilyen visszásságok csak a mi szerencsés szerencsétlen vicinálisunknál történhetnek meg.
