Rákos Vidéke, 1903 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1903-01-11 / 2. szám
4 RÁKOS VIDÉKE 2. szám. Á „Rákos Vidéke“ múlt évi 51-ik száma már is azon panaszkodik, hogy a községi választók összeírásából több olyan egyén neve maradt ki, a kik a községgé alakulásnál mint főtényezők szerepeltek. Az 1886:XXII. t-c. azt mondja: „minden 20 évet betöltött községi lakos, a ki saját vagyonától vagy jövedelmétől az állami adót a községben fizeti“, az községi választó. A törvény itt egy hanggal sem említi, hogy a községi lakosnak állandóan a községben kell és máshol nem szabad lakni s hogy ki, hova való lakos akkor, a midőn az év különböző szakaiban más-más helyen lakik, mindenesetre úgy döntendő el, hogy valaki odavaló lakosnak tekintendő, a hol az I. vagy II. osztályú személyes kereseti adóját fizeti. A személyes kereseti adó ugyanis az 1875: XXIX. t.-c. 12. §-a alapján mindenkire lakóhelyén vethető ki; a törvény helytelen alkalmazása folytán a m. közigazgatási bíróság 7. számú döntvényével, továbbá az 1889. évi 18,501. sz. P. Ü. M. rendelet is kimondja azt, hogy: „a II. osztályú személyes kereseti adó, az adózó fél állandó lakhelyén, az ugyanott kivetett egyenes adók alapján vettetik ki“. A községi választók közé tehát felveendő mindazon adófizető, a ki, habár az egész év folyamán nem lakik is a községben, de II. oszt. kereseti adóval ott meg van adóztatva, miután állandó lakóhelynek az tekinthető és így ha ilyenek a névjegyzékből kimaradtak, azok az 1886: XXII. t.-c. 39. §-ában körülírt jogorvoslattal élhetnek, ha ugyan az már nem késő. Ezen dolog tisztázása fontos is, mert úgy elöljárói, mint a képviselői állásokra csak az választható, a ki egyszersmind választó is. Mezey József. sága minduntalan kitör, olyankor aztán ügyetlen, sőt tehetetlen. Mint rossz lelkiismeretű ember, ha sarokba szorítják, meglehetősen gyáva. A ruházata nagyon tisztességes, polgári, bőrköténynyel. Linlca. Okos, jólművelt, élénk, érzelmes lélek, erős szenvedelemmel, szilárd akarattal. A beszédmódja meglehetősen patetikus, de az előadása azért nagyon természetes. Megkapóan csinos, barna, hajadon, lángoló szemekkel, sötétpiros arccal, telided gömbölyű formákkal. A sokác lányok színes, de nagyon finom szövésű ruházatában feltűnően elegánsnak tetszik. Bácsi és Dacsi. Egészséges, pofók, borzas suhanczok, telvék életvidorsággal s huncutságokkal, a melyeket gyermekes naivsággal űznek. Jó, tiszta ruha van rajtuk, de rendetlenül lig-lóg le a testükről. Mind a ketten zöld melles kötényt viselnek. Borkúti, Rebeka, Regina. A névben s színben meg- magyarosodott zsidók típusai. Borkúti erősen számító lélek, de iszonyodik az aljas üzletektől. A falu előkelőségeivel szemben rendkívül figyelmes, de nagyon indulatossá válik, ha önérzetében sértik és magyarságát legjobban ezzel a vonással osztentálja. A két leányát a rajongásig szereti és becézi. Magas, szikár alak. deresedé hajjal, bajuszszal és szakállal. A ruházata szolid, tiszta. — Rebeka és Regina magyar, jónevelésű, finom bánásmódé, szives szolgálatra Fohászkodás. Szerelmes versek.... mostanában Oly ritkán jöttök sorra nálam; Pedig szeretni milyen édes! A fájdalom is gyönyörré lesz, Ha szerelemből származott. Es e gyönyörről verset írni, Szenvedve tűrni, vígan sírni, Elálmodozni semmiségen, Mint én is tettem réges-régen.... Oh, ha minderre volna ok: Szerelmes versek, érzem, újra Sorra jönnétek súgva, búgva És egyesülve méla dalban, Ha fölvírrad az enyhe hajnal Már zengenétek csöndesen. De míg szívemnek nincs leánya, Kiért remegve szánjaf bánja, Hogy eddig is szeretni mert, Hogy lángra gyújtott más kebelt, Híánytok én nem érezem. Add hát, Teremtöm, égjek ismét. Félthessem újra szívem kincsét, Legyen ölelni újra vágyam. Add, hogy szerelmét esdve várjam Egy szép kis lánynak, Istenem. Es add, hogy O is megszeressen, Ölelve várjon csókra engem. És ketten együtt forró dalban, Téged dicsérjünk, Halhatatlan, Jó tettedért mi szüntelen. „ ,, Kelez gróf. kész, de erkölcseikben sérthetetlen hajadonok, a darab distingvált alakjaival szemben némiképen elfogultak, a fiatalok léhaságaival szemben rátartósak. Különben eleven kedélyű, örökké mosolygó, fölötte tetszetős külsejű, finoman öltözött alakok. Fránya, Csida, Szatyur és Kósza. A népszínművek ismert alakjai. Fránya rikítóan vörös, Csida fél remete, Szatyor fél zarándok, Kósza pedig teljes utas formában fordul meg a színtéren. A nép tisztességes és jómóduan öltözködik. I. SZAKASZ. Színtér: A templom tere. Oldalt jobbról az iskola, templom, papliáz, az iskola és papház megfelelő föliratokkal, a házak előtt ecetfák, a templom előtt széles lépcsők; balról a jegyző háza, községháza, a szolgabiróság megfelelő föliratokkal, a házak előtt ecetfák. E házsorok mögött ecetfasoros országút vág keresztül a színtéren. Hátul az országát mögött jobbról korcsma a szokásos cégérrel és ezzel a fölirattal: Vendég- fogadó az ecetfdhoz. A vendéglő hosszában folyosó, a melyről ablak nyílik az útra; a folyósó hosszában egy, az ivóba is egy, a konyhába vezető tornác lépcsős följárattal. Hátul balról mészárszék a szokásos cégérrel; a mészárszékből oldalt ablak nyílik a korcsmaudvarra. A korcsmát és mészárszéket zöld léckerítés köti össze a középen nyílt léckapuval. Az udvaron jobbról, balról és a középen ecetfák alatt asztal székekkel; hátrább jobbról köcsögös fogas, balról galambdúc. Leghátul nyílt kocsiszín széles oszlopokkal. Á távolban széríískert, utána ákáccserjés liget. (A jobb és bal a néző felől. Napszaka: Reggeli 8—9 óra.) (Folytatjuk.)
