Rákos Vidéke, 1903 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1903-06-07 / 23. szám
2 RÁKOS VIDÉKE 23. szám. megtörténhessenek, mert a mai körülmények között még a község nem község és a saját érdekében tenni semmit sem képes és nem is tehet. A képviselőtestületbe ez idő szerint most már csak annyi képviselő választható be, a mennyi virilis képviselő van, több választott képviselőről ábrándozni sem lehet. A képviselő-választásoknál, a mint látom, erősen folyik a küzdelem s hogy a már is két-három részre szakadt választóközönség melyik csoportjának jelöltjei jutnak a képviselőtestületbe, azt a sokféle kombinátióból megállapítani nem lehet. A választóközönség itt is téves úton halad a szavazatok szerzésénél, a mikor az egyéneket meghatalmazás alakjában akarja a választási urnához állítani. Úgy látom ugyanis, hogy a választás sorsát itt meghatalmazásokkal akarják eldönteni, azok gyűjtésénél pedig végtelenül téves úton haladnak, sok időt, sok fáradságot áldoznak, a melynek azonban nézetem szerint kevés haszna lesz. Azt látom ugyanis, hogy a választók névjegyzékébe felvett olyan férfiaktól, a kiket foglalkozásuk nappalra a községből távol tart, meghatalmazások lesznek kivéve. Ezek a meghatalmazások nézetem szerint érvénytelenek, mert a községi törvény 38. §-a szerint a választói jogot a nagykorú férfiválasztó csak személyesen gyakorolhatja. A választói jognak más által leendő gyakorlását a törvény ezen §-a csak a gyámoltak, gondnokoltak, nagykorú nők, testületek, intézetek, társulatok, cégek és általában a jogi személyeknek engedi meg. Tehát csakis ezek adhatnak ki meghatalmazást. A most említettek között szereplő „nagykorú nők“ alatt a törvény mindenesetre azokat a nőket érti, a kik ■ házassági kötelék alatt nem állanak, mert a férjhezmenetel következtében nagykorúvá vált nő polgári jogait a férj van hivatva gyakorolni és nézetem szerint a választók névjegy- i zékébe minden férjes nő helyett már magát a férjet kellett volna felvenni, mint olyant, a ki a családnak feje és a polgári jogok gyakorlására hivatott. Miniszteri rendelet is intézkedett már akként, hogy férjes nők a választók névjegyzékébe nem vehetők fel s ez természetes is, mert az illető nő részéről, a ki a községben vagyonnal bír, ott adót fizet és ott lakik, a család kereseti adóval való megadóztatása alkalmával a férj lesz mint családfő megadóztatva, a törvény szerint pedig még a virilis képviselők névjegyzékének összeállításánál is nem a férj adója számittatik a feleség adójához, hanem a feleség adója számittatik be a férj adójába. A névjegyzéken azonban ma már változtatni nem lehet, az pedig, hogy majd a választási elnök a feleség által kiállított meghatalmazást figyelembe veszi-e, vagy azt mondja, hogy a törvény értelmében a férjezett nő politikai jogokat még meghatalmazással sem gyakorolhat és így a meghatalmazást nem fogadja el, az az ő egyéni nézetén fog függeni. Helyes és célra vezető dolog lenne tehát a meghatal- hatalmazások gyűjtésénél ezt az elvet követni, mert ez minden pártnak hasznára leend annyival is inkább, mivel abban az esetben, ha önjogú férfitől meghatalmazást nem vesznek, hanem figyelmeztetik őt arra, hogy választói jogát csakis személyesen gyakorolhatja, a majdan megejtendő képviselő-választásoknál, a mely reggeli 9 órakor fogja kezdetét venni és megszakítás nélkül délután 4 óráig tart, mindenki igyekezni fog szavazati jogának érvényesítésére az egész nap folyamán át időt szakítani. Tekintetes szerkesztő urat pedig arra kérem, hogy miután a lap teréből más közleményeket kiszorítani nem akarok, engedje meg, hogy ezen tárgyat a következő számban folytathassam. B. I. TÁRCA. Olaszországi utazásom. Irta : Fischer Győző. (Folytatás.) Lámpa nem világítja meg a pulpitusát, tehát bizonyos homályban van, szemünket pedig nem zavarja semmi kellemetlen világosság. Puccini G. Toscáját adták, melynek librettója tudvalevőleg Sardou-nak hasonló című drámája után készült. A nézőtér az utolsó helyig el volt foglalva. Ha jól tudom, a mi operaházunk is készül legközelebb előadatni e dalművet. Az érdekes szövege ismeretes, a zenéről pedig ahhoz értő kritikus úgy is fog írni. Az előadásról uni sono tutti quanti csak azt mondhatom, hogy remek volt, jobb és tökéletesebb előadást nem kívánhat senki. így a második felvonásbeli nagyjelenetben, midőn Tosca (Donna Berlendi) mindenkép igyekszik Cavaradossi kedvesét Scar- pia rendőrfő kezéből kiszabadítani, a feltörő általános nagy taps és fos-kiáltások után meg kellett e nagy áriát ismételni. A harmadik felvonásban, mely a siralomházban hozza össze a szerelmeseket, Signor Anseluci tenoristának, Cavaradossi piktor személyesítőjének óriási sikere volt s minden szabadkozása ellenére, ismételnie kellett a szép és nagy áriát. Ismétlésében még jobbnak találtam mint előbb. Az olaszokat minden lelkesedésük mellett, melylyel a zenének hódolnak, bizony elég szigorú bíráknak találtam, mert p. o. úgy a prima Donna Berlendi, Tosca személye- sítőjének, mint Signor Anselmi tenorista, Cavaradossi sze- mély esítőjének ismétlésük után csak egy pár idegen tapsolt; úgy látszik, az olaszok az ismétlésért nézetem szerint dukáló taps-köszönetet feleslegesnek tartják. Mind a két művész igen kiváló volt, csak kissé hozzá kell itt szokni az olaszok erősebb gesztusaihoz. Hanem Signor Anselmit, a tenoristát, igen csodáltam, nem valami erős nagy ember, sőt inkább kicsi, sem fizikuma nem valami kiváló, annál inkább meglepett, hogy hangjával uralkodni tudott ezen az óriási nagy nézőtérén. De egy nevezetes jelenséget még különösen ki akarok emelni s ez a Maestro Roméi Francesco karmester •személye, a ki Toscát dirigálta. Meg kell jegyeznem, hogy a hány operát láttam, (az igaz csak rövid ideig voltam Nápolyban), mindig más karmester neve szerepelt a szín- lapon. Úgy látszik, itt erre különös súlyt fektetnek. Tosca előadása alatt nem csak látta az ember, hanem meg is érezte és azok a folytonos tüntetések, melyek akkor kezdődtek, mikor a maestro a lábát az emelvénynek csak első fokára tette, valamint a közelében lévő tisztelőinek és
