Rákos Vidéke, 1903 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1903-05-31 / 22. szám
6 Egy szó, mint száz, Benzsó Rudi estélyt ad. Tudják meg, kérem alássan, ha híre megy annak, hogy Benzsó Rudi estélyt ad, akkor az nem olyan közönséges dolog, hanem éppen annyit jelent, mintha a király Budán udvari bált vagy ebédet ád az ő meghívott vendégei tiszteletére ; de még tán ennél is többet jelent, mert itt nem kell várni a vendégnek arra, hogy a házigazda megszólítsa, hanem leülnek és esznek, isznak és azután cigány mellett nótáznak, meg táncolnak, a meddig jól esik, a meddig belefáradnak. Ezen a nevezetes napon Benzsó Rudi házatája nagyon mozgalmas képet nyújt. Már korán reggel talpon van egész háznépe, mert estére sok vendég érkezik a házhoz és dolga akad éppen ezért mindenkinek bőven. 0 maga is már jókor felkel és lenéz a pincébe, a hol Veréb Jankó az öreg vincellér, meg Göndör Matyi, a bicegő lábú sutús, fejtik szép fehér üvegekbe a saját termésű csömöri meg mogyoródi borokat, a melyeknek párja talán csak a király asztalán akad, de ott is csak ritkán. Ez a pince az ő büszkesége, mindene ! Mig ő lent jár a pincében, az alatt a felesége, a szép Iluska, a ki kitűnő gazdasszony hírében áll az egész környéken, a konyhában osztja ki a cselédségnek a parancsokat, mert hát ő is ki akar tenni magáért és hogy hiány ne legyen valamiben, gondoskodik mindenféle jóról, a mi kedves az éhes emberi gyomornak. Hogy miért éppen áldozócsütörtök előtti szerdán van mindig ez a nagy vigasság, annak igen érdekes története van. Ugyanis, mikor ezelőtt 6 évvel az én Benzsó Rudi barátom a budapesti józsefvárosi templomban oltárhoz vezette az ő egyetlen Iluskáját, ott volt minden épkézláb ember, a Józsefváros színe-java, ott voltam én is. Gyönyörű esküvő volt. A templom tele virágillattal, az összes gyertyák égtek, az orgona, mintha csak valami földöntúli boldogságról suttogott volna, olyan lágyan és édesen szólott. Rudi barátom pedig az édes gyönyörűségtől, meg a boldogságtól csakúgy reszketett, mint enyhe szellő érintésére a nyárfalevél s talán éppen ez a túlságos nagy öröm és boldogság volt az oka annak, hogy olyan Ígéretet és fogadalmat tett nekem, a *mit talán később maga is megbánt, mert mindenképen vesztes lett. Az esketés után siettem az új párnak én is szerencsés és tartós boldogságot kívánni. Ekkor Benzsó Rudi felém fordul és halkan kérdé: — Te Peti, tudod-e te, hogy mit jövendölt nekem ma két hete a Kóbor Juci? — Már hogy tudnám, mikor még azt sem tudom, hogy ki az a Kóbor Juci? — Hát . . . egy szentmihályi javas asszony, a ki azt jövendölte a tulajdon tenyeremből, meg az ő kártyájából, hogy a következő áldozócsütörtök előtti szerdán fiam fog születni, aki éppen olyan szép, meg kedves lesz, mint az édes anyja. — Nos, és mit akarsz ezzel mondani? — Mit-e? Hát csak azt, Vércse Peti czimborám, hogy ha ez igaz lesz, hát akkor ünnepélyesen megígérem neked először is, hogy téged hívlak meg kereszt-komának, másodszor pedig azt, hogy olyan áldomást csapok örömömben Rákosszentmihályon és pedig minden esztendőben ezen a 22. szám;. szerdai napon, a mihez hasonlót még az édes öreg apám se látott ! — Te, Rudi, de hátha nem teljesül be a Kóbor Juci jövendölése, akkor mi lesz? — kérdém. — Hogy mi is lesz akkor ? azt bizony én nem tudom, de azt tudom, hogy Kóbor Jucit úgy elverem, mind a két- fenekű dobot; meg aztán azt is tudom, hogy akkor is mulatni fogunk egy nagyot búfelejtőül. — Akkor is, minden esztendőben? — Akkor is! — mondá és sietősen elvált tőlem, mert a násznép már készülődött kifelé a templomból. * * * Szegény Benzsó Rudi! hogy reménykedett, hogy bízott a Kóbor Juci jövendölésében és bízik még ma is, hat esztendő múltával és várja, hogy a jó Isten megsegíti s bár nagy az ő szomorúsága, mégis a nekem tett Ígéretét híven és pontosan beváltja, mert, mint minden évben, úgy az idén is — annak a különös fogadalomnak emlékére — áldozócsütörtök előtti szerdán estélyt adott, a melyen rákosszentmihályi barátai, a mi kedves papunk és különösen a tanítóság tagjai közül számosán jelentek meg. Bográcsgulyás, nyársonsült és turóscsusza volt az ünnepi lakomái. A második fogásnál egyik szellemes jóbarátunk — Lehel papa — fölemelkedett helyéről és élénk színekkel és fordulatokban gazdag beszédben ecsetelte a házi gazdának vendégszeretetét és az Ég áldását kívánta ő reá és az ő szerető hitvestársára. Beszédét pedig imigyen fejezte be: Adja az a jó Isten, hogy mához egy esztendőre ez legyen az új szentmihályi nóta: Gólya madár fiút hozott Hosszú vörös csőrébe, Oda tette egyenesen Benzsó Rudi ölébe; Benzsó Rudi örömében A gyereket felkapja, Babusgatja, csitítgatja, Ölelgeti, kacagja. Annyi éljen soha nem hangzott még Rákosszent- mihályon, mint éppen ezen az estén a templom mellett levő kúrián, csak én voltam nagyon szomorú. Azon szomor- kodtam, mert Benzsó Rudi, az én kedves jó cimborám, bármennyire is szerettem volna és vártam, nem szólított meg engem. — És tudják-e miért ? Azért, mert . . . mert nem voltam ott! Dr. Vércse Peti. NYILTTÉR. Tánctanítás Rákosszentmihályon. Mazzantini Lajos a m. kir. Operaház v. balletmes- tere a nyarat Rákosszentmihályon tölti és ott tartózkodása alatt nyolchetes tánctanfolyamot tart, a mire a szent- mihályiak és a környék figyelmét felhívni bátorkodik. A tanítás díja személyenkint 12 korona. Tanítás ideje minden kedd, szerda, péntek és szombat. Jelentkezéseket (levelezőlapon is) elfogad a kiadóhivatal. A tanítás június második felében kezdődik. RÁKOS VIDÉKE \
