Rákos Vidéke, 1903 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1903-05-24 / 21. szám
4 RÁKOS VIDÉKE 21. szám. tettes és Rákosszentmihályon másnap Turczi Sándor személyében elfogták és bekísérték. Megtagadott temetés. A mogyoródi római katho- likus temetőben e hónap 9-én agyonlőtte magát a mogyoródi községi jegyző sógora s daczára annak, hogy a rendőri vizsgálatot teljesítő hatósági orvos az elmezavart konstatálta az öngyilkoson, s erről hatósági bizonyítványt is állított ki, Mogyoród község esperes plébánosa, Szedag- lovics Ferencz pápai kamarás, mint a „Gödöllő és Vidéke“ írja, nem volt hajlandó a szerencsétlen fiatal embert eltemetni s neki a róm. kath. temetőben sírhelyet engedni. A lesújtott családtagok felháborodásukban az ottani ág. ev. hitfelekezet szertartása szerint temették el a halottat. A rákosi közművelődési egyesület közgyűlése. A kitűnő hivatást betöltő egyesületnek e hó 22-én délután tartott közgyűléséről röviden a következőkben referálunk, fönntartva magunknak a részletes tudósítást jövő heti számunkra. Az elnöki megnyitó után a jegyzőkönyv hitelesítésére az elnök Szombathelyi József és Kriszt Sándor tagokat kérte föl, megállapítván előbb a közgyűlés határozatképességét és helyes egybehívását. Szépen emlékezett meg az elnök Kada Istvánról az egyesület egyik el- húnyt vezérlő emberéről. A gyönyörűen összeállított választmányi jelentés megemlékezett az egyesület működése keretében Rákosfalva istentiszteletének tiszta magyar voltáról, a nép- és ifjúsági könyvtárról, a jótékony cselekedetekről, a népies daloskörről, gyermekek felruházásáról, a napközi otthonról, az óvodáról, a zeneiskoláról, beszámolt az alapokról, a mi mind az egyesület működésének körébe tartozik. Elismeréssel emlékezett meg Farkas Eleknek a „Rákos Vidékében“ kifejtett támogatásáról, beszámolt a rendezett mulatságokról. A jelentést és a múlt évi számadásokat a közgyűlés elfogadta és a fölmentvényt megadta. Az egyesület sok pártolójának köszönetét szavaztak. Jóváhagyták a költségelőirányzatot, a mely 12660 korona hiánynyal záródik, mutatva, hogy a kitűnő egyesület a közönség fokozott támogatására szorul. Az alapszabályok némely rendelkezését módosították. Elhatározta a közgyűlés, hogy Bálint Sándorné, Natter Ferencné, özv. Procopp Józsefné és Prückler Irma nevére 100—100 koronás alapítványt létesít. Végül a leköszönés és átlépés folytán megürült állásokat a következőképpen töltötte be. Művészalap igazgatója Friedländer Manó dr., pénztárosa Dansz Ferenc, egyesületi titkár Szétsi Mihály, számvizsgáló Kriszt Sándor, ügyész Löwy Lajos dr. Választmányi tagok Prückler Irma és Veress Alajosné, Molnár Kálmán, Poklák István, Szombathelyi József, és Veress Alajos. Tiszteletbeli tagok Bellovits Imre, Bellovits Imréné, Cserényi Béla és Móra István. Veress Alajos indítványára Stelly Géza elnöknek és a tisztikarnak buzgó működésükért köszönetét szavazott a közgyűlés. Külföldi kiküldetés. Farkas Géza dr. orvost, az állatorvosi főiskola élettani intézetének első tanársegédét, a kinek egy fél éven belül három munkáját mutatták be a Magyar Tudományos Akadémián, a földművelési minisztérium négy hónapi időre Németországba küldte tanulmányútra. A sporttelep megnyitása. A rákosszentmihályi sporttelep e hó 31-én nyitja meg tenniszpályáit és ugyanaznap este a Bürgermeister-féle vendéglőben családias jel- jegű táncestét rendez. Magyar táncok. Rákosfalván a párok szorgalmasan tanulják Szaphir M. Imre táncmester vezetése alatt a magyar táncokat, a melyeket, a júniusi rózsaünnepen fognak lejteni. Hetven éves útonálló. Nagy feltűnést keltett ma reggel a Kerepesi-úton egy hosszú őszszakállú és hajú öreg férfi, a kit két csendőr kisért feltűzött szuronynyal. Az illető Kovács Márton gödöllői születésű hetven éves földmíves, a kit Cinkotán fogtak el útonállás miatt. Kovács rovott múltú ember és lopásért, rablásért, meg verekedésért összesen 14 évig ült. Két hónappal ezelőtt szabadult meg a börtönből. A csendőrök a pestvidéki törvényszék börtönébe kisérték. Új lap Gödöllőn. Gödöllőn, járásunk székhelyén e hó 8-án új társadalmi, szépirodalmi és közgazdasági hetilap indult meg Rosenfeld Sándor dr. ügyvéd szerkesztésében és kiadásában. lSü Olaszországi utazásom. Irta : Fischer Győző. (Folytatás.) A nápolyi nők még a szerényebb módúak és szegények közt is igen szépek, olaj-barnás arcbőrükkel, mosolygó, fekete, villogó szemükkel, arcgödröcskéikkel, szép sötét hajukkal, melyet mindig sok gonddal fésülnek és ápolnak, csinos testformáikkal s rugós járásukkal igen kellemesen lepik meg az idegent. És bátran mondhatom, a mennyire Olaszországot eddig ismerem, itt igen sok, sőt a legtöbb szép olasz nőt láttam egy csomóban. Viselkedésük egyenes, de semmikép sem kihívó. S a mi nékem különösen feltűnt, sokkal hallgatagabbak, mint a folyton kiabáló férfiak. Meglehet, hogy bizonyos alkalommal azután eruptiv erővel tör ki belőlük a rezervált szóáradat, de azt hiszem, csak egyszer hallottam hangosabb tónusban beszélni nápolyi asszonyt. Igen szeretnek hajadon fővel járni, mert igen szép fejecskékkel rendelkeznek, melyre, mint már fent is mondtam, nagyon, de nagyon sok gondot is fordítanak. Öltözékükben szeretik a világos, festői színeket. A férfiak közt sokszor igen szépekre találunk. Legtöbbje közép magas, barna hajú és arcú sötét szemű ember. Azt találtam, a férfiak egy kissé hiúbbak, mint kellene s tudatával vannak szépségüknek, melyet gondos fodrászkodással még jobban kiemelni igyekszenek. Öltözékükben szintén keresik a világosabb szint (a galambszürke nadrág igen kedvelt). Az obiigát parfiimözés nem hiányozhatik; magaviseletükkel pedig szeretnek feltűnni. A köztisztaság sok kívánnivalót hagy hátra, éppen úgy értem ezt a személyekre, mint a házakra és utcákra. Egyszerűen borzasztó, a mit ebben produkálnak, habár köztudomású, hogy az utolsó kolera óta tetemesen javult legalább a főb utcák tisztasága. De itt az embereket át kellene gyúrni; ennyi piszkot életemben nem láttam együtt koncentrálva. Az undorodásig szennyes minden, habár azzal vigasztalnak, a kik délfelé elég járatosak, hogy Görög- és Törökországban, p. o. Konstantinápolyban e tekintetben
