Rákos Vidéke, 1903 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1903-05-24 / 21. szám
2 RÁKOS VIDÉKE 21. szám. felvilágosításokat, a mikért itt köszönetét is mondunk, a következő megjegyzésekkel bátorkodunk kisérni : Ad 1. és 2. a csataordításokat igenis a lehető legsűrűbben, nap nap után hallotta mindenki, hallotta lapunk szerkesztője is, a mint látta saját szemeivel az ostorral kegyetlenül végzett biztatásokat is. Hogy sem ő, sem más följelentést eddig nem tett, az bizonyára onnan ered, hogy sem ő, sem a többiek nem ismerik eléggé a közigazgatásnak ezernyi csínyját- bínyját és mielőtt tesznek valamit a cselekvés módját szerették volna ismerni és éppen ezért fordultunk lapunkban felvilágosításért az elöljárósághoz. Most már — ha legközelebb ilyesmi újólag előfordul — tudni fogják az orvoslás módját. A 3. kérdésre kapott feleletet tudomásul veszszlik. A 4. pont ügye már kényesebb. Ebben mi adunk felvilágosítást. Hogy az utak teherbírása meglehetősen ismert, arra bizonyságul hívjuk fel az összes katonai térképeket, a hol különbség van téve az utak között a szerint, a mint azok katonai teherszállításra alkalmatlanok-e vagy alkalmasak. És ha alkalmasak, milyen mértékben azok ? Mi különben — a mint az talán cikkünkből is kivehető volt — praktikusan így gondolkodtunk. Azt a terhet, a mivel a vontatók nehézség nélkül haladni tudnak: az út kibírja. Ha megrekednek, nem szabad erőszakolni a szállítást, hanem le kell rakni a kocsiról a túlságos terhet, hogy útat és állatot egyaránt ne rontsanak. És erre gondoltuk, hogy talán a hatóságok közegeikkel a fuvarozókat rá is szoríthatják. Ezzel egyúttal a 6. pont ügye is el van intézve. Rendezve van különösen azzal, a mi azóta, hogy cikkünk megiratott, történt. TÁRCA, —&&— JÁVOR BENCE. Színmű dalokkal három szakaszban. A magyar legényegyesületeknek irta: ACZÉL LAJOS. (Folytatás.) Bandi. (Súgva.) Hallja, édes! Linka. (Húzódozva.) Hallom, hallom! Hiszen senkinek, még magának sem mondtam volna meg! Bandi. (Hízelegve.) De azt csak szabad lesz tudnom, hogy az elébb mi mindent tárgyalt a főúr magácskával? Linka. (Szégyenkezve.) 0 Bandi, ha tudná! (Elfordul Banditól.) Bandi. (Megütödve.) Hogyan, hát nem szabad hallanom?! Linka. (Érzéssel.) 0 Bandi! Ki hitte volna, hogy minden oly hamar jóra fordul! ... El sem fogja hinni, hogy nagyon rövid idő múlva a felesége lehetek, ha . . . Bandi. (Izgatottan.) Ha? ... No miért —ha? (Merőn nézi Linkát.) Linka. (Kötekedve.) Ha maga is akarja! Bandi. (Elragadtatással.) Hogy én ne akarnám ! Ó Linka, Linka! A községi elöljáróság ugyanis még e hó 7-én a saját kezdeményezésére (ezt kiemeljük, mert nem szeretünk olyasvalamivel dicsekedni, a mi nem a mi érdemünk) Dittrich Nándor, a kavicsbánya tulajdonosa ellen a rákosszentínihályi utak terv- és Üzemszerű megrongálása miatt f. hó 7-én 382. szám alatt feljelentést tett és kérte, hogy őt helyszíni szemlével egybekötött tárgyalásra beidézzék. A főszolgabiró úr előbb a békés úton kiegyezés megkisértését rendelte el, s ennek megtartására az elöljáróság május hó 28-ik napjának délelőtti 8 óráját tűzte ki. Ez az ügy állása most. Hogy a helyes mederbe terelődött, mindnyájunkat megnyugtathat. e V? c HÍREK. A „Rákos Vidéke“ kiadóhivatala és szerkesztősége Rákosszentmihály on, Batthyány-utca 164. szám alatt a közönség rendelkezésére áll. Mulatság a szentmihályi reform, templomalap javára. A szentmihályi református templomalap javára rendezendő nagyszabású nyári ünnepek rendezősége e hó 17-én, vasárnap, az Engelbrecht-féle vendéglőhelyiségben délután 5 órakor tartotta alakuló ülését. A tisztikart közfelkiáltással a következőképen alakították meg: elnök Kiss Ferenc, társelnök Pálfi János, főrendező Zsolnaiy Károly, jegyzők Molnár Kálmán és FarTcas Elek, pénztáros Bakonyi Jenő, ellenőr Pete Dani. A július 5-én (esetleg 4-én is) tartandó ünnep helyének megválasztására Bakonyi Jenő, Farkas Elek, Herczeg József, Karácsony Lajos, Molnár Kálmán, Muszély István, Pete Dani, Schivarczl Linka. (Magában.) Nem merem a teljes valóságot megmondani neki!. . . Félek . . . hátha nem lenne elég erős a főurat itthagyni! Bandi. (Édeskedve.) Mit susog, édes? 7. szín. Jávor Erzsi. (A korcsmából a szolgabiróságba rohanva.) El a fiam! . . . Jobban van! . . . Jóságos ég: jobban van !... Jolán: hallod ? . . . Mindjárt szaladok a Bencéhez is! . . . Édes, kedves, aranyos Imre fiam! . . . (Be.) Linka. (örvendezve.) 0 hála Istennek! . . . Szegény jóságos nagyasszony! Bandi. (Rosszkedvűen.) A rossz pénz nem vész el! . . . Csalánba nem üt a mennykő ! . . . Most majd élűiről kezdődik a komédia! Linka. (Megfeledkezéssel.) Nem kezdődhetik, hiszen messzire elmegyünk innen! Bandi. (Megszédülve.) Micsoda ? . . . Messzire elmegyünk innen ? . . . Ki mondja ezt ? . . . Linka. (eszmélve, remegve, magában.) Jaj, eljárt a szám ! (Fenn.) Hát ki más, mint a főúr ?! (Félve.) S aztán oly nagy baj az, ha igazán szeretjük egymást ?! Bandi. (Csüggedten ereszti el Linkát.) Hogy igazán szeretjük-e egymást ?. . . Én azt gondolom, hogy igazán! . . . De a főuramat, megmentőmet, jóltevőmet itthagyni . . .
