Rákos Vidéke, 1903 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1903-05-17 / 20. szám

20. szám. RÁKOS VIDÉKE 5 zelfoghatóbb szerencse: a főnyeremény! Csak kormányoz­nunk kell a saját elhatározásunkat és oda irányítani, hogy sorsjegyet vásároljunk. És pedig osztálysorsjegyet. Mert ezzel legkönnyebben juthat el hozzánk az igazi szerencse. Azután okosan kell kitartanunk a már birtokunkba jutott szám mellett, mert Fortuna asszony nemcsak megbecsüli, hanem fényesen is jutalmazza állandó hűségünket. Ez a módja annak, hogy a szerencse-kerékből Fortuna asszony fogatán jusson el hozzánk a főnyeremény. A legutóbbi 600,000 koronás főnyereményt is így nyerte 4 szerencsés család a Török A. és Társa bankházában (Budapest, fő- iizlet: VI., Teréz-körút 46.; fiókok : Váci-körűt 4., Muzeum- körűt 11., Erzsébet-körút 54.), vásárolt 57080. számú sors­jegy gye^ ennélfogva ajánlatos, hogy a sorsjegy vásárló közönség a szerencsés és megbízható Török-cégnél sze­rezze be sorsjegyeit, mert ez a bankház vevőinek minden irányban teljes biztonságot nyújt, tekintettel arra, hogy leg­nagyobb osztálysorsjáték-üzlet hazánkban. Orvosi körökben már rég ismert tény, hogy a Fe- rencz József keserű VÍZ valamennyi hasonló vizet, tar­tós hashajtó hatása és emlitésreméltó kellemes ízénél fogva már kis adagban is tetemesen felülmúlja. Kérjünk hatá­rozottan Ferencz József keserűvizet. «ig*- <4**- 4*^ Olaszországi utazásom. Budapest via Ancona vagyis Nápoly és vissza Róma—Ancona. Távol áll tőlem holmi Baedecker kivonattal szol­gálni honfitársaimnak, vagy oly dolgokról írni, melyek elég- ismeretesek, de azt hiszem, az utazásom alatt tapasztalt subjectiv benyomások mégis kelthetnek némi érdeklődést; különösen azoknál, kik esetleg már tervbe vették, vagy szándékuk volna legközelebb ily kirándulást tenni. Azt hiszem, természetesnek fogja találni a t. olvasó s ezt nem is képzelhetem másképpen, hogy mindig a mi saját viszonyainkból kiindulva teszem meg a párhuzamos összehasonlítást. Tehetjük ezt annál könnyebben, mert végén, illetve kiinduló pontjára visszatérve, egy pár nyu­godt pillanat, azt hiszem képes nekünk elég elfogulatlan ítéletet, illetve deductiót vagy subtractiót szolgáltatni, mely a különböző plus és minus természetes eredménye. Hogy az időjárás jobb vagy rosszabb és hogy az idegenben az ország nyelvét bírjuk, s hogy végül ismerő­sökre vagy barátokra találunk, okvetetleniil nagy befolyás­sal van egyéniségünkre és ez által ítéletünkre még akkor is, ha a legjobb akarat és legbarátságosabb érzelmek ve­zetnek bennünket a távol idegenbe. Tájékozásul tehát előre bocsátom, hogy az időjárás úgy mint itthon, ott is rossz volt, körülbelül 4—5 félnap kivételével, mikor szép verőfényes nap kedvezett. Az éjjelek pedig kezdettől végig hűvösek, sőt hide­gek voltak, ügy, hogy ha nem okulva egy régi barátom tanácsán minden eshetőségre számítva, Jáger-féle alsó ru­hákat magammal nem vittem volna, akár megdermedhet­tem volna. Szóval fáztam a —z-ig. Eléggé sajnáltam a téli kabát itthonhagyását, mert hiszen a jó nápolyiak nemcsak téli kabátban, de a hölgyek bundával és efféle téli requi- sitummal fölszerelve sétáltak vagy kocsiztak — nagy meg­lepetésemre. A mennyire magamat informálhattam, este mindég hűvös van, sőt nyáron is az érzékenyebb termé­szetű ember felsőt vesz fel. Az ország nyelvét egy pár szó kivételével nem bírom; igaz, segítségemre volt a kis francia nyelvtudásom és egy­néhány esetben az angol nyelv, de ez csak arra volt elég, hogy valahogy megértessem kívánságomat, de másképp teljesen ki vagyunk az emberek jó vagy rossz indulatának szolgáltatva, különösen Dél-Olaszországban, mely lakosai temperamentumában is magasabb hullámzásban mozog, mint a felső-olaszországi. Mert az olasz, eltekintve attól, hogy ott, a hol teheti, bugyellárisunkat mindig igénybe veszi, rászedésünket (a mit különösen a kocsisoknál^apasz- taltam) a körülállók és kollégái nagy gaudiumára fűszere­zett megjegyzéssel sans géné kiséri. A ki tehát a nyelvét érti, az mindenesetre ily bosszantó intermezzéktól megmenekül, eltekintve attól, hogy jobb és olcsóbb kiszolgálásban részesül. Persze kivételek itt is for­dulnak elő s ezek voltaképpen az okosabb, illetve ügyesebb, üzletemberek, mert jó borravalót biztosítanak maguknak, helyes viselkedésük által legalább a magyar ember részéről. Nehogy talán félreértessem, ki kell emelnem, hogy kéj" - utazásról, üdülésről lévén szó, kikkel, illetve milyen ele­mekkel érintkezünk a legsűrűbben s kiknek szolgálatára vagyunk e körülmény által főleg utalva, mint főképpen : vasúti kalauzra, hordárra, kocsisra, pincérekre, portásra, szobaasszonyra, vezetőre, üzleti segédekre, némelykor rend­őrre vagy valamely olasz ember társára, kikkel vasúton, hajón, villamoson, színházban, kávéházban, vendéglőben vagy az utcán sétálva kerülünk szomszédságba. Átlagban mindnyájan elég udvariasak, minthogy kere­setről, borravalóról van szó, persze nem a fortély és értel- messég kizárásával. Üzletekben, különösen a via Rómában (a nápolyi Váci-utca) mindig a felét kell Ígérni annak, a mit kérnek, sőt még kevesebbet. E helyen nem mulaszt­hatom el különösen a Squadrilli (korálgyöngy) és a szom­szédságában levő Sommer céget (képek) kiemelni még több más igen szolid cég közül, melyek kitűnő holmit aránylag igen olcsón áremelés nélkül szolgálnak ki klienseiknek. A publikum (férfi) viselkedése idegennel szemben, különösen ha csinos nő, elég merész, sőt némelykor ki­hívó, s vigasztalásul szolgálhat nekünk, hogy még szem­telenebb és tolakodóbb mint a mi hires budapesti aszfalt­betyárjaink. A jeunesse dóré egy jó része úgy van kifestve, kenve, vikszelve és parfümözve, hogy már messziről is meg­érzi az ember a szagát. Lehet, hogy ez náluk szükséges, de idegen emberre különös és piperkőc benyomását kelti. Az utcák elég szűkek, a járda sok helyen két arasz­nyi széles, s bizony az udvarias kitérés urak részéről nők­kel szemben elég gyakran legalább öltözéke és külseje után ítélve, elég kívánni valót hagy hátra. A rendőröket föltétlenül dicsérnem kell, mindig a legudvariasabbnak ta­láltam, miután többször volt alkalmam hozzájuk fordulni, persze franciául vagy más nyelven beszélni nem tudott. Két konkrét esetben kérésem nélkül is megvédett a tola­kodó koldulás és zsarolás ellen. Ha ilyen rendőrök volná­nak p. o Fiúméban ? ! Persze társaságban a bemutatások és kölcsönös meg­ismerkedés után, hol a francia vagy angol nyelv közvetíté­sével érintkezhet egymással a két fél, minden a legsimáb­ban megy és semmi kívánni valót nem hagy hátra. De ha

Next

/
Thumbnails
Contents