Rákos Vidéke, 1903 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1903-05-10 / 19. szám

4 RÁKOS VIDÉKE 18. szám. ben az igaz szeretet megnyilatkozása látszik . . . Majd felnyílik a nagy keményfa ajtó s egymásután sorba ájtatos léptekkel jönnek be a feketeruhás apácák, apró, finom ujjaik között hosszú olvasót forgatva, arcukon ünnepélyes kifejezéssel. Elfoglalták helyüket, azután összekulcsolt kezekkel, szemeiket égfelé emelve buzgón imádkoztak. Elnémult a kis harang ezüstös hangja is. Felhangzott az orgona túlvilágra emlékeztető szomorú, búbaejtő akkordja, kisérve melodikus énektől. A legelső padban a fal mellett egy fiatal apáca nyug­talanul, félve tekint körül, hogy nem látta-e valaki, nagy, tengerzöldjéhez hasonló szemeiből halavány, de mégis bájos arcán leomló könyeit, korai ajkain keserű mosolylyal, mely mosoly láttatta a gyöngysor fogakat. Kezeit össze­kulcsolva leborult s bánatos, elkomorult arccal bámult maga elé . . . Borzalmas izgatottság fogta el, a mi a zsolozsma végének közeledtével mindinkább fokozódott. Valami erős kábulat lepte meg; feltekintett s szemei előtt összefolyt minden. Kétszeresen hallotta az orgonazúgást, a harmonikus éneket. Egy titkos pillantással a fejedelemasszony felé tekin­tett, aztán arcát kezeibe rejtve leborult a padra s egy mély sóhajtás után halkan zokogott . . . Véget ért az ima. Elnémult az ének utolsó akkordja is simán, mint mikor a szellő végig suhan a sima tó tükrén, elhangzott a kar lágyan hangzó éneke. Az apácák párosán indulnak kifelé; csupán egy marad némán, mozdulatlanul, ki a fejedelemasszony kérdésére, hogy „nem jön-e ki?“ — egy rövid „nem“-mel válaszolva ott maradt mély áhítatban. Csak akkor ébredt álomszerű merengéséből, csak akkor tisztultak kuszáit gondolatai, midőn a tölgyfa-ajtó becsapódott. Szemeit, melyekben saját­szerű fény lobogott, csodásán körül jártatá, mintha keresne valakit. Puha kezeit homlokához emelé — lázas forróság égeté azt. Szive hevesen dobogott, keble gyorsan emelke­dett, zihált. Örült gondolatok gyötörték agyát, rémes játékot űzve képzeletével. Könyes szemeit letörlé és figyelt. Majd csendes léptekkel oda ment és letérdepelt a szent Szűz szivének oltára előtt s alig hallhatóan imádkozott. Kezeiben reszketett az olvasó. Míg kitárta szenvedő, fájó szivét, lelkét, maga volt a megtestesült szenvedés. így tartott ez pár percig. Azután megcsókolta a szobrot, letörülte szemeinek utolsó könyeit s körül tekin­tett fájón, keservesen . . . Semmi nesz. Kebléből hirtelen egy kis üveget vont elő, mialatt testén soha nem érzett hidegség futott végig. A másik pil­lanatban fenékig iirité ki az üvegcse tartalmát s mielőtt megfehéredtek azok az édes ajkak az utolsó sóhajban is egy „név“ szállt el valahova, messze ... ki tudja hová?! . . . Azután lehanyatlott. Szép szemei lecsukódtak, ajkai elnémultak örökre ! Lelke felszállt, sudár teteme — melyet még karcsúbbá tett a neki oly jól illő fekete ruha — ott feküdt a hideg, tarka márványkövön mozdulatlanul A gyertyák, — melyek még előbb pislogva lobogtak — kialudtak s ködös homály derengett a kápolnában. Csak a sápadt, fogyott holdvilág tekintett be kíváncsian, varázs- fátyolt szőve egy alabástrom arcú test fölé . . . HÍREK. Magyar istentiszteletek Csömörön. A csömöri római katholikus templomban a szent beszédek nyelve mind ez ideig — bár csaknem hihetetlen — német volt és tót. Most végre mozgalom indult meg az istentisztelet nyelvé­nek megmagyarosítása érdekében. Elhatározták ugyanis, hogy a vácegyházmegyei püspökhöz Csáky Károly grófhoz fordulnak ennek elérhetése érdekében. Csömör község kép­viselőtestületének legutolsó ülésén Tompa Antal ügyvéd, csömöri birtokos, volt függetlenségi és 48-as orsz. képvi­selő indítványt terjesztett elő, a melyben annak kimondását kérte, hogy a képviselőtestület a mozgalmat pártolja. Az indítványt 16 szó közül 15-el, tehát valamennyivel egygyel szemben a közgyűlés magáévá tette. Szólni ugyan ketten szóltak ellene, de közülök is az egyik végül a magyar nyelv pártolóival szavazott s így a községi képviselők kö­zül csak egy (szép magyar nevű) akadt, a ki az indítvány elfogadását ellenezte. Remélhető tehát végre, hogy a Buda­pesthez ennyire közel fekvő Csömör községének hivő katho­likus népe nemsokára magyarul hallgathatja majd az Isten magasztos igéit. Csömör község közgyűlése. Csömör község kép­viselőtestületének legutóbbi ülésén a rákosszentmihályi kölcsönügyön és a csömöri katholikus isteni tiszteletek meg- magyarosításán kívül — a melyekről külön emlékezünk meg — kedvezően intézték el Guggenberger Erzsébet rákos- szentmikályi lakos illetőségi ügyét, Fodor Lipótot ellenben nem mentették fel a kiszabott italmérési átalány fizetése alul. Rendezték a csömöri faiskola ügyét, elintézték a köz­ségi számadásokat és bizottságot küldtek ki a körállatorvos választása ügyében. Nagyszabású hangverseny Rákosszentmi- hályon. Megemlékeztünk már arról a nagy mulatság-soro­zatról, a melyet Zsolnay Károly, Szentmihálynak ez a ritka tevékenységű polgára tervez és rendez a szentmihályi római katholikus templom nagyharangjának beszerzésialapjajavára. Most az előkészületek már annyira haladtak, hogy az első, június 10-én rendezendő hangverseny műsora már jórészt össze van állítva. Közöltük már előbb, hogy megnyerte közreműködésre a hangverseny rendezője Poppini Oliva úrnőt, a kiváló hangversenyénekesnőt, Darvay Artúr dr. hegedűművészt, Gaál Pál és Pfeiffer József zongoraművé­szeket és Vrabéiy Ármándot, a jókedvű humoristát. Most ezek mellé a jeles erők mellé olyan erők sorakoztak, hogy közreműködésükkel a hangverseny igazi eseménye lesz vidé­künknek Manheit J.-nak, a m. kir. Operaház volt tagjá­nak, a kitűnő énektanárnak két legjobb művész-tanítványa ígérte meg ugyanis részvételét a hangversenyen, a kik az idei vizsgálati hangversenyen nagy és igaz sikert arattak. Az egyik Biró Lili, kiről pl. a „Magyarország“ kritikusa így írt: Mindenek felett kiváló intelligenciájával vált ki. Az ő éneke legkevésbbé hordja magán az iskolaszerűség bélyegét, mert a mit értelmez nekünk, azt ő át is érzi és intellektuális szempontból is teljesen érvényre juttatja. A

Next

/
Thumbnails
Contents