Rákos Vidéke, 1903 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1903-05-10 / 19. szám

2 RÁKOS VIDÉKÉ 19. szám. Ez a vasútnak még1 csak egy része. A másik, nem kevésbbé fontos rész a következő. Veresegyházáról kiágazólag a tervezett vasút Szada község érintésével az Öreghegyalján a Magy. kir. Államvasútak Gödöllő állomásába nyer bekapcso­lást, úgy hogy Vác Gödöllővel közvetetlen összeköt­tetésbe kerül. Fontos ez az összeköttetés azért, mert míg most a vonal Gödöllőtől Budapesten át Vácig 69 kilométer, az új vonal csak 29 kilométer lesz, tehát 40 kilométerrel rövidebb az eddiginél. Ez az új vasútnak személyszállítást illető fon­tossága. De még ennél is kiválóbb az a haszon, a mivel kiépítése gazdasági szempontból, a teherárú- forgalom lebonyolításával járna. Általánosan tudott dolog, hogy Budapest élelem dolgában Európa legdrágább városai közé tartozik. Élelmi cikkei például — bár a mezőgazdasággal foglalkozó Magyarországnak közepén fekszik — aránytalanul drágábbak a spree-parti Berlin élelmi­szereinél, bár a német főváros környéke homok- sivatag. Hogy a környező helyek gazdasági terményei, kerti veteményei gyorsan és olcsón legyenek a fő­városba szállíthatók, Rákospalotán és Palota-Újfalun keresztül a körvasúiba csatlakozással a Viktória ma­lomig és innét a városi villamos vasútnak az új or­szágház előtt tervezett meghosszabbításával össze­kötve — a városi villamos vasúttal közös —peage- forgalom használata mellett ezen a vonalon fognak a hajnali órákban a tervezett vasút mentén fekvő községek termelte nagymennyiségű konyha és kerti vetemények a nagy vásárcsarnokba szállíttatni. A mint ebből az ismertetésből látszik, a válla­lat nagyszabású és különösen minket, rákosvidékie­ket, legfőképpen pedig a rákosfalvaiakat, rákosszent­TÁRCA. JÁVOR BENCE. Színmű dalokkal három szakaszban. A magyar legényegyesületeknek írta: ACZÉL LAJOS. (Folytatás.) II. SZAKASZ. (Az első szakasz színtere.) 1. szín. Bence. (A templom lépcsőjén féltérden.) A teste rongygyá vált! S a lelke ? (Lélekharang hallik.) Jaj nekem ! Egy veszett lélek búcsúztatója ez ! (Tenyereibe rejti arcát.) Szegény öcsém! Erre a búcsúztatóra sok szív szakad meg! (Sötét aggodalom­mal néz a szolgabiróság felé.) 2. szín. Liszka. (A szolgabiróságból kilépve, meglátja Bencét s ijedten megáll. Magában halkan.) A főúr! . . . Milyen kétségbeesetten néz! Bence. (Felállva, félénken.) Hogyan van a nagyságos asszonyod V mihályiakat és a rákospalotaiakat igen közelről érdeklő. Egész sorozata a helységeknek, a melyek eddig minden vasúti összeköttetésnek hijjával voltak, mint a palotai Ujmajor, az alagi major, Fót községe, Csornád, Veresegyháza, Szada községek, (Irszent- miklós, Bottyán. Váchartyán stb. egyszerre kitűnő, személy- és áruszállításra egyaránt alkalmas, villa­mos vasútat kapnának, a mely ezt a vidéket előre­láthatólag a legrövidebb időn belül hihetetlenül föl­lendítené és hatalmas gazdasági haszonnal járna. A vonal mentén fekvő nyaralótelepek, mint a Szada és Gödöllő között fekvő Szinésztelep, Szada, maga Gödöllő, Alag stb. új fejlődés alapját nyernék meg ezzel a vasúttal. De valamennyi hely közül a legtöbbet nyerne és a vasútvállalatra nézve is a legfontosabb Rákos­szentmihály, a Rákos vidékének ez a hirtelen fejlődő helysége, a mely a maga, télen is közel 4000, nya­ranta 6 — 7000 lakosával a vasút utasainak bizonyára jelentékeny százalékát fogja szolgáltatni. A nagy terjedelmű új községnek egy eddig még — éppen a közlekedés hiánya folytán — kissé el­maradt, de már is telkekre felosztott, részben lakott részébe fog életet önteni ez a vonal. Hogyne, hiszen rövid úton és sűrűén járó vonatokon szállíthatja a tervezett vasút az utasok nagy számát a fővárosba, a mi föltétlenül Rákosszentmihály eme részének hir­telen föllendülését vonja majd maga után. Legáldásosabb lesz azonban a vasútnak az a — szintén tervbe vett része — a mely a Szilas-pa- taknál a Rákospalota felé vezető vonalból elágazva a Csukássy birtok mellett elvonulva Annatelep felé irá­nyul és élénk összeköttetést van hivatva teremteni az új község középpontja és Anna-telep között, meg­Linka. (Habozva, reszketve.) Még mindig egy állapot­ban ! A kezeit tördeli és keservesen zokog. Bence (idegesen.) Hát a nagyságos urad? Liszka. (Akadozva.) A kályhának diilve, zsebbe dugott kézzel nézi, hogy miképpen vergődik a nagyságos asszony. Bence. (Támolyogva a templom garádicsára térdel.) így pusztul el a másik is ! (A feje fölött összekulcsolt kézzel.) Vége ! vége! . . . vége minden földi reménységemnek, boldog­ságomnak ! (Föláll, megrázkódik és révedező szemmel néz a szolga- biróság felé.) Linka. (A szolgabiróságba akarna osonni.) Jaj Istenem, hogyan néz a főúr ? ! Bence. (Erőltetett elhatározással.)Megállj, Linka! (Linka felé indul.) 3. szín. Ropja István. (Lelkendezve jő a korcsmából.) Bence! Hála az irgalmas Istennek: Imre magához tért! Vacogó fogai közül az Isten nevét értem ki. Hallgasson el a lélekharang s hadd menjen hozzá a káplán gyóntatni, áldoztatni s az utolsó kenettel! Talán az édesanyjának is szüksége lesz rájok! Én a városba küldök a járásorvosért. (El jobbra.) Bence. (A papház ablakán beszólva.) Bandi! Némítsd el a lélekharangot s mondd meg a káplán úrnak, hogy ké­szüljön el beteghez s a kert felől kerüljön be a korcsmába a nagybeteg öcsémhez! Siess! . . . siess ! . . . i

Next

/
Thumbnails
Contents