Rákos Vidéke, 1903 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1903-04-26 / 17. szám
Budapest, 1903. vasárnap, április 26. 17. szám. III. évfolyam. RÁKOS VIDÉKÉ TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP A BUDAPEST X. KERÜLETI RÁKOSI KÖZMŰVELŐDÉSI ÉS JÓTÉKONYSÁGI EGYESÜLET ÉS A RÁKOSSZENTMIHÁLYI SPORTTELEP HIVATALOS LAPJA Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, Vili., József-utca 25. — Telefon: 57—64. A lap szellemi részére vonatkozó közlemények a szerkesztőségbe, az előfizetések pedig a kiadó- hivatal címére küldendők. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP FELELŐS SZERKESZTŐ ÉS LAPTÜLAJDONOS: FARKAS ELEK Előfizetési ár: Egész évre ............... .. 8'— korona Fé l évre ..................... 4‘— » Negyed évre................ 2-— » Eg yes szám ára 16 fillér. Hirdetéseket fölvesz akiadóhivatal Egy egyhasábos petitsor ára 10 fillér. Zordon idők. A korán kezdődött, szigorú tél elmúlt és enyhe, szép napokra virradtunk egy néhány hete. A korán nyíló barack- és mandulafák, a díszfáeskák egy része telistele volt szép, illatos virággal, szépen fejlődött a vetés és gazdáink mosolygó arccal, bíztató reménységgel a szivükben járták be földjüket, kertjüket. íme, az áldás, a bő termés jelei. És a munkáskezek dologba fogtak, hasították az ekék a föld kemény kérgét, a melynél keményebb, a "melynél kérgesebb más nincsen, csak a szántóvető, munkás ember tenyere, a mely az eke szarvát fogja. Vígan folyt a munka. A jó reménység kedvet, erőt adott a dologhoz és a munkából hazafelé menők énekétől volt hangos esténkint a határ. Hiszen az a mi erőnk, a mi boldogságunk, magyaroké, az élet, a mit Isten kegyelme munkánk keserves nyomában ad nekünk. És nem terhes a legnagyobb munka a magyar embernek, nem fárasztó a legkeményebb dolog, ha eredményeként maga előtt látja az áldást, a mely keze nyomában fakadott. A mi népünk pedig már látta maga előtt az „arany kalászszal ékes rónaságot“, látta, mint hullámzik előtte az érett szemek súlyától terhes vetés és öröme tellett verejtékes munkájában. Milyen szép álom volt ez és milyen gyorsan széjjelfoszlott. Metsző, hideg szél kerekedett éjszak felől és végigsivított a rónaságon. Megrázta virágos fáit, megmozgatta a növekvő vetést. S a szántóvető ember keze dermedten eresztette el az eke szarvát. A gazda riadtan nézett a felhők felé, a miket őrült gyorsasággal hajszol a fagyasztó orkán pusztító ereje. És a virágokkal telehintett fákról a termő virágokat a szél lesodorta s a fák görnyedten hajlongtak, a mint rémítő erővel beléjük kapaszkodott. Ember, állat ijedten vonult házába, óljába és várta, mit hoz magával a pusztító vihar, az őrjöngő szélvész, a melynek kacagó sivítása betöltött a rónán mindent, de mindent A levegőég arculata mindig sötétebb lett, a komor felhők egymásra tornyosodtak és úgy vágtattak el, el a végtelenbe. Egy sivító szélroham azután meghozta a tavasz nem várt vendégét, a havat. A lucskos, hideg havat, a mely bolond táncot járt a levegőben, mielőtt a szél ereje odavágta a földhöz, hogy egy perc múlva őrült kavargással újra fölemelje és kacagva vágja az arra járó embernek, állatnak borzongó képébe. És a gyümölcsfák fehérek lettek újra. A lesodort virágok nyomába odatapadt, odafagyott a hó, a mely hideg takaróként borult rá a növekvő, előbb még hajladozó vetésre is és eltakarta a zöld szálaknak először a tövét, azután eltakarta a szálakat egészen. Bizony nem lehetett már tudni, hol végződik a vetés és hol kezdődik az ugar. Ez volt a hideg tél győzelme az enyhe tavaszon. A gazda pedig sírva nézi szép reménységének, talán saját magának kora pusztulását és tűnődik, látva kérges tenyerét a szántó vető és elgondolja, hogy az idén hiábavaló volt a munkája, hiába markának acélos szorítása. És kétségbeesés, szomorúság fogja el az ország népét, ha a jövendőre gondol, a a mely vigasztalás helyett újabb gondokkal, keserves időkkel fenyeget bennünket. * És nehéz gond ül az ország minden magyar lakosának elborult arcára. Mi lesz belőlünk, szegény magyarokból, a kik itt éltünk, itt szenvedtünk ezer esztendőn keresztül ? Mert ez a szél, mert ez a hó, fagy Istennek FERENCZ JÓZSEF KESERŰVIZ ' ' . ^ • az egyedül elismert kellemes ízű természetes hashajtószer.- \x
