Rákos Vidéke, 1903 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1903-04-12 / 15. szám
III. évfolyam. Budapest, 1903. vasárnap, április 12. 15. szám. RÁKOS VIDÉKÉ TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP A BUDAPEST X. KERÜLETI RÁKOSI KÖZMŰVELŐDÉSI ÉS JÓTÉKONYSÁGI EGYESÜLET ÉS A RÁKOSSZENT MIHÁLYI SPORTTELEP HIVATALOS LAPJA Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, Vili., József-utca 25. — Telefon: 57—64. A lap szellemi részére vonatkozó közlemények a szerkesztőségbe, az előfizetések pedig a kiadó- hivatal címére küldendők. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP FELELŐS SZERKESZTŐ ÉS LAPTULAJDONOS; FARKAS ELEK Előfizetési ár : Egész évre ............... 8‘— korona Fé l évre .. .......... 4-— » Negyed évre ........... 2'— » Eg yes szám ára 16 fillér. Hirdetéseket fölvesz akiadóhivatal Egy egyhasábos petitsor ára 10 fillér. „Mikor azután elvette volna Jézus az ecetet, mondá: beteljesedett. Es lehajtván fejét, kibocsátá lelkét“. Egy panaszszót hogy mondott volna, egy jaj- kiáltás hogy kitört volna sápadt ajakán, nincs arról feljegyzés sehol. Meghalt, mint a hogy meg1 kell halnunk mindnyájunknak, a kik emberek vagyunk, véges lények. De hányán képesek meghalni így, megnyugodva sorsukban, végezetükben ? Es van-e közöttünk csak egy is, a ki életében meg1 tudta volna közelíteni azt a példát, a mit 0 adott nekünk, minden szeretetnek örökös forrása? Bizony messze távolodtunk, messzire estünk mi az 0 példájától. Hiszen nincsen közöttünk csak egy is, a ki a szenvedések poharából életében csak félannyit is ivott volna mint 0, a ki érettünk szenvedett, érettünk vette vállára a keresztet, a ki érettünk halt meg. És mégis az emberiség tagjai versenyeznek egymással a jajveszékelésben, a panaszkodásban, a keser- gésben. A tűrésnek, a felsőbb akaratban megnyugvásnak a nyomát is alig találjuk. És milyen kevesen vannak még az olyanok is, a kik balsorsuknak, szenvedéseiknek okát saját magukban, a maguk hibájában keresnék! Pedig de sokszor találnák meg balsorsuk magyarázatát az emberek, ha erre is gondolnának. De most, a ki bajban van, a kit szerencsétlenség ér, a kit a balsors üldöz, betölti jajjával a végtelen levegőt és átkoz Istent, társadalmat, embereket, mindent, csak arra nem gondol, hogy minden bajának oka éppen ez a türelmetlenség, az első akadálynál fellépő csiiggedés, a gyáva meghunyászkodás a legkisebb bajban. És az emberiség hirdeti, hogy ez a mostani az ő legrosszabb ideje, hogy sohasem roskadozott annyi baj, annyi szerencsétlenség alatt az ember, mint manapság. Megtanuljuk már jóformán gyermekkorunkban, mi mindent van jogunk kívánni a magunk számára. Jogot, szabadságot, megbecsülést, pénzt, boldogulást, néha még munkát is sürgetnek a maguk számára az emberek több-kevesebb türelmetlenséggel és elfelejtik, hogy megbecsülést, szabadságot, boldogulást a maga számára joggal csak az kívánhat, a ki türelemmel, sok munkával, akadályok leküzdésével, jó cselekedeteivel minderre rászolgált. A Megváltó szenvedésekkel, bántalmakkal telt élet után maga vitte a keresztjét, háromszor roskadt le a terhe alatt és háromszor kelt fel újra, míg Cirénebeli Simeon levette róla, a megkínzottról a súlyos terhet, a melyet mi értünk, emberekért vett a vállára. Mi pedig, a kik elé példával állott, össze- roskadunk az első, kisebb teher alatt és milyen kevesen vannak olyanok, a kik újra talpra állanak. Nem bízunk a magunk erejében, sem az Örökkévaló segítségében, azért nem vagyunk képesek csapások békés elviselésére, csak sopánkodásra, kétségbeesésre, igen sok esetben öngyilkosságra küzdelem helyett. Elkapatottak vagyunk mi, a kik kineveztük saját magunkat az egész teremtés uraivá, mi, a kik magunkon sem tudunk segíteni komolyabb bajok esetén. Keressük a könnyebb boldogulást, anyagi javak elérését bármilyen úton-módon, mert érezzük magunk is, mielőtt valamibe még csak bele is fogtunk, hogy kevés az erőnk, alig van kitartásunk a komolyabb munkához. A mikor halljuk a harangok zúgását, a templomjáró hívők zsolozsmás énekét, a mikor látjuk a templomokban a sokat szenvedett Megváltó elcsigázott testét, szálljunk magunkba. És a mikor baj ér bennünket, a mikor nehéz csapások nehezednek ránk, lebegjen szemünk előtt az Ó példája. Tanuljunk Tőle béketűrést, megnyugvást az Úr akaratában és csüggedetlen továbbmunkálkodást, akármilyen akadályok tornyosulnak is becsületes tevékenységünk előtt. Mert csak ezen a módon érdeH u s v é t.
