Rákos Vidéke, 1903 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1903-03-29 / 13. szám
4 RÁKOS VIDÉKE 13. szám. javaslatok ellen s ebből kifolyólag elhatározta, hogy kérvényt nyújt be a képviselőháznak. Ezt a kérvényt adom át most kezeidhez, kérve, hogy juttasd a Ház szine elé. Az éljenzés lecsillapultával Lengyel Zoltán lépett elő és a következőket mondotta: Fóth, Dunakesz és Mogyoród közönsége a tárgyalás alatt févő katonai javaslatok ellen népgyűlést tartott, melyen elhatározták, hogy kérvény nyel járulnak a képviselőház elé. Erős akaratuk bebizonyítására bandériummal, kocsikon jött el a népnek minden rétege, hogy tiltakozását fejezze ki az egész ország előtt. Én úgy találom, hogy ez az imponzáns megnyilatkozása a nép akaratának a nép- szabadság eszméjének a megnyilatkozása, a mely megerősíti azt a tudatot, hogy az országgyűlés alkotmányosan fogja elintézni jogos kérésüket. Apponyi Albert gróf a két beszédre egyszerre felelt: Tisztelt polgártársak ! A szabadság, melyet a magyar nép évezredes alkotmánya alapján élvez, több alakban jut kifejezésre. A leglényegesebb azok közül az, hogy a törvényhozás egyik faktora, a képviselőház a nép választásaiból alakul ki és képviseli a nemzeti akarat összoségét és a népnek azon jogát, hogy annak minden egyes részecskéje, minden egyes polgára, legyen bár az a legigénytelenebb, a legszegényebb sorsú, joggal bír arra, hogy a maga kívánságát oda juttassa, a hol a törvényhozásnak úgy egyik, mint a másik faktora működik. Szabad a kérvényezési jog a királyhoz, szabad az országgyűléshez. Midőn önök ezt a jogot igénybe vették és számos küldőiknek kivánatait kifejezésre juttatták, kétségtelenül alkotmányos jogot gyakoroltak. Üdvözlöm önöket. Én alkotmányos kötelességemhez híven a Ház elé fogom terjeszteni kérvényüket. Emlékezzenek arra, hogy a nemzet letéteményese a képviselőház, tehát várják be annak döntését teljes bizalommal, a minthogy ki kell jelentenem, hogy a nép rétegei a kérvényezési jogot még eddig a törvényesség korlátái közt gyakorolták. így legyen ez mindig, mert az alkotmány az az alap, mely a nép jogát biztosítja, mely ha meginog, megrendülnek a nép jogai is. Beszédét hosszasan megéljenezték. Ezután a küldöttség Farkas János terembiztos kalauzolása mellett csoportokra oszolva megtekintette a Házat, majd három órakor a Gambrinusba vonult társasebédre. A Puszta-Szentmihályi Közúti Vasút Részvény- társaság közgyűlése. F. hó 25-én d. u. 3 órára volt egybehíva a Puszta- szentmihályi közúti vasút r.-t. Vili. évi rendes közgyűlése | és körülbelül 4 óra felé járt az idő, midőn a lassan gyülekező részvényesek oly számban voltak, hogy az ülést Farkas Ignác elnök megnyithatta és konstatálhatta annak határozatképességét. A tárgysorozat első három pontját csakhamar le is tárgyalták, elfogadva az igazgatóság és felügyelő-bizottságnak az évi mérleg, zárószámadás és a jövedelem felosztásra vonatkozó javaslatát, részükre a felmentvényt megadta és odaadó, fáradhatatlan működésükért köszönetét szavazott. Élénk vita és eszmecsere támadt a tárgysorozat 6. és i 7. pontjainál, mely az üzemváltoztatás, a fővárosi úton egy második vágány lefektetése és a vonal meghosszabbítására vonatkozott. Az igazgatóságnak erre vonatkozó indítványa kapcsán tárgyaltatott a Rákosszentmihály nagyközség közlekedésének javítására alakult 30-as bizottságnak is a beadott ily tárgyú kérelme és a közgyűlés felhatalmazta az igazgatóságot, hogy a vasút üzemének villamos erőre való átalakítása iránt keressen módozatokat és megoldást; a fővárosi úton második vágány lefektetését a bevételek terhére foganatosíttassa, a vonal-meghosszabbítás iránt pedig érintkezésbe lépjen az érdekelt telepesekkel és eljárása eredményéről vagy a rendes vagy még előbb egybehívandó rendkívüli közgyűlésnek tegyen jelentést, illetve javaslatot. kát? Gyula, képesnek tart erre? Képesnek tartaná magát erre a szerepre ? ! — Hát ön legyen az áldozat szülei érdekeiért ? ! —- A szülők iránti szeretet, hála és tisztelet sokra képes. Saáry Gyula érezte, hogy legyőzték. Nem jutott hamar szóhoz. A lány ajkáról utóbb elcsendült szavak megsemmisítették. Zavartan, szaggatottan kockáztatta a megjegyzést: — De Ida, hisz azt mondta szeret. — Olyan félénken hangzottak e szavak. — Szeretem és szeretni fogom utolsó lehelletemig. — És még sem! . . . Látja maga egy lelketlen teremtés. Megveti, eldobja, eltiporja legszentebb érzelmeimet, s magába fojtja azt az igaz érzést, mely nekem világalkotó mindenségem, üdvöm, mennyországom . . . Mért olyan gyönge. Legyen erős, legyen szilárd és ne hagyja magát pénzért eladni, Ida ez borzasztó! — Nem tehetek máskép Gyula! — Tehát nem fél, hogy azaz elfojtott szerelem kétszeres erővel fog kitörni egyszer ? A leány hallgatott. Az a hallgatás sokat mondott. De legtöbbet is mond az ajak akkor, hogyha néma. És Saáry Gyula megértette a némaságot. Mikor kiértek a füzesből, éppen este lett. A leány megijedt, hogy késő lesz mire haza ér. A fiú hiába nyugtatta, hogy ráér, ne siessen tőle, úgyis ki tudja: mikor találkoznak így . .. igy szabadon ... De a leány kezét nyújtotta. A fiú bánatos arccal, szenvedélyesen nézett szemeibe, mintha azt mondaná: ne hagyj el, maradj velem . .. Aztán síró hangon, fájdalmasan súgta: — Értem ... Értem Ida. — És megfogta a leány kezét forrón, hévvel s egy nehéz sóhajjal mondá: Legyen olyan boldog, mint a milyen boldogtalan én vagyok és leszek életemben. Eltemetem ide . . . ide a szivem közepébe és siratni fogom örökké . . . mindörökké. — S úgy hulltak a könyei. A lány is megremegett a szavakra s öntudatlanul borult a síró fiú kebelére ... És még jobban sírt, zokogott, mikor a lány ajka odaforrott az ő parázs ajakára ... Ez volt az első s tán az utolsó is. Elváltak. A fiú lehajtá fejét egy fa törzsökére s úgy nézett. . . nézett a lány után. Szemeinek könyeitől összefolyt előtte minden. Úgy sajogott a szive, mikor a ködös szürkületből kivette, hogy a lány vissza-visszafordul és kendőjével integet . . . Aztán ő is haza ballagott némán, csendesen, ezerféle gondolatot szőve, szövögetve . . . Bohó szivén, ábrándos lelkén érezte a világ összes fájdalmát, keserűségét. A boldog, a vidám szavú poétából egy mélabús, múltat temető, az édes múlt emlékeit sirató, az ideálért kesergő lantos lett ... És dolgozott azért fáradhatatlanul. Majd elment a fővárosba és újságíró lett. De csak azért ment a zsibongó városba, mert feledni vágyott. (Folytatjuk.)
