Rákos Vidéke, 1903 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1903-03-29 / 13. szám
‘2 RÁKOS VIDÉKE 18. szám. lelettel Rózsa István, a népgyülés elnöke. Gráf Aladár, a népgyülés jegyzője. Ennek a kérvénynek a benyújtására a választók országgyűlési képviselőjüknek Volfner Tivadarnak, mellőzésével volt képviselőjüket, Várady Károly dr.-t kérték fel. A Gödöllőn túlról érkezők e hó 28-án már hajnalban Gödöllőn gyülekeztek és onnan a gödöllőiekkel együtt a reggel háromnegyed kilenckor érkező vonattal jöttek Budapestre. A pályaudvaron Várady Károly képviselő, a gödöllői kerület volt országgyűlési képviselője fogadta őket meleg üdvözléssel, azután elindult a menet, a melyben mintegy negyedfélszázan voltak, a Kerepesi-úton és Nagykörúton át a parlament felé. A küldöttség, a melyet Nyiry Lajos szerkesztő vezetett, nyolc nemzetiszinű zászló alatt haladt a Kossuth- nóta hangjai mellett. Közben sűrűn abcugolták Fejérváry bárót és a katonai javaslatokat, de éljenzésben sem volt hiány, a melylyel a függetlenségi'képviselőket, Zichy Jenő grófot és a katonai javaslatok elleni mozgalmat tüntették ki. A nyugoti pályaudvar előtt csatlakozott a küldöttséghez az újpestiek és a rákospalotaiak százötven főre menő csapata, a kiket Pohl Károly, ipartestületi titkár és a függetlenségi kör alelnöke vezetett. Az újpestiek négy villamos kocsin érkeztek s hatalmas zászlajuk kiemelkedett a küldöttségek többi zászlaja közül. Hazafias dalokat énekelve érkezett meg az így egyesült küldöttség a parlamentbe, a hol a delegácziós teremben már várta őket Barabás Béla, Papp Elek, Gabányi Miklós s más képviselők. Rövid vártáivá a terembe lépett gróf Apponyi Albert, a Ház elnöke, a kit harsogó éljenzéssel fogadtak. Az éljenzés lecsillapulta után Várady Károly orsz. képviselő a következő beszéddel nyújtotta át a választó- kerület kérvényét: TÁRCA. Lázas napok. Irta: Tuba Károly. I. Mikor az a fővárosi pénzember bekopogtatott Vértesék házához leánynézőbe, a szegény Saáry Gyulát — ki gyakori vendég volt — már tüntető hidegen fogadták, sőt viselkedésükkel tudomására lett adva, hogy gyakori jelenléte, komoly szándéka teljesen fölösleges. Saáry Gyula átlátott a szitán, szive, lelke fájdalmára nem is járt a házhoz többet. Milyen nehéz lesz lemondani: mert lelke egész hevével szerette azt a leányt. Olyan szép, olyan gyönyörű ábrándokat szőtt poéta lelke; mert Saáry Gyula poéta volt, ismert jó poéta, a kinek a híre a lapok révén messze eljutott. Örült, a ki olvashatta az ő szerelmes verseit, melyeket ahhoz a liliomtermetű leányhoz szokott írni, a ki álomképe volt attól a pillanattól fogva, mikor lebontott szőke hajában kinyílt búzavirággal először megpillantotta . . . Karjait egybefonva, sokszor úgy elábrándozott, úgy elképzelte a mosolygó jövőt, a szerény, nyájas kis családi fészket, a hol együtt élnek, egymásnak örülnek boldogan a — harmadik kedvéért . . . Mélyen tisztelt elnök úr! A gödöllői választókerület pártkiilönbség nélkül ide sereglett 350 tagú küldöttségét van szerencsém ezennel bemutatni. Ez a hazafias, nagy küldöttség azért jött fel, hogy jelen legyen tiltakozp kérvényüknek Nagyméltóságod kezeibe való átadásánál s jelenlétével felmagasztosítsa azt a komoly pillanatot, emelje súlyát a kérvényben előterjesztett nemzeti kérelmeknek. Elvetni kérik barátaim és polgártársaim is az ujonclétszám felemelését tárgyazó törvény- javaslatot. Egyrészt azért, mert a militárizmus szertelen terjeszkedését veszélyesnek és helytelennek tartják, másrészt a hadsereg mai állapotát nemcsak az ország önállóságának, hanem nagyrészben a 67-es törvénynyel ellentétben állónak ismerik. Hadsereg : mely a magyar alkotmányra fel nem esküszik, mely a magyar nemzeti nyelvet szolgálati nyelvül nem használja, mely a magyar államiság jelvényeit, a magyar trikolort és a nemzeti címert nem alkalmazza : idegen reánk és nemzetünkre. De az ország anyagi helyzete sem engedi, sőt teljesen kizárja, a töméntelen új milliókkal való szükségtelen megterheltetést, — mert úgy a mezőgazdaság, valamint az ipar és kereskedelem válsággal küzd. A kivándorlás szakadatlanul folyik. Kitűnik, hogy az ország 99/100-ad része így gondolkozik. Hazafias tisztelettel adom tehát át a küldöttség kérvényét és kérem nagyméltóságodat, hogy azt a magyar képviselőháznak bemutatni méltóztassék. (Hosszas éljenzés.) Mire Apponyi Albert gróf a következőkben válaszolt : Mélyen tisztelt uraim! Kérvényüket alkotmányos kötelességemhez híven be fogom mutatni a Háznak és meg lehetnek győződve, hogy az abban foglaltak a legkomolyabb megfontolásban részesülnek. Legyenek megnyugodva arra nézve, hogy az ország ügyei alkotmányosan, a népképvi... És az a sok, édes tarka álom nem válhat valóvá soha . . . soha. Csak álom marad mindörökre. Osszedúlta, széttépte az ábránd alkotta képeket az a kihízott, tagbaszakadt agglegény, kinek pufók a képe és a sok borivástól bibircsos az orra, de e mellett Krözus hírében áll. Tehát azért kell neki — szegénynek lemondani. Tehát a rang és a vagyon mindenkor boldogságot jelent. Legalább Vértes és hitvese így gondolták . . . Saáry Gyula ugyan nem ment többet a házhoz, de azért gyöngéd hazugság mellett találkozott imádottjával még egyszer . . . utoljára: mert minden lépését őrizték a leánynak. Az árnyas füzesekben, a hol nem jár senki, a hol a csobogó patak beleömlik a folyóba: találkoztak úgy alko- nyattájban. A verőfény megaranyozta a libegő faleveleket, s pajkosan incselkedett egy-egy sugárkéve a patak csendes, sima tükrével. A leány égkék szeme olyan babonás fényben égett, mely bűvöl, vonz, elragad. Mesésen szép volt, midőn hosszú, fekete szempillái — bizonyos fájdalmat, szenvedést mutatva — bágyadtan le-lehulltak. Az ifjú nagy, fekete szemeiből a boldogtalanság, bizonyos blazirt- ság, elégedetlenség sugárzott. Szemei körül a kékes és széles karikák kicsinynek, fénytelennek láttatták azt. A kalapja alól magas homlokára omló dús haja ritka fönsé- get kölcsönzött neki. ,
