Rákos Vidéke, 1902 (2. évfolyam, 1-51. szám)
1902-03-23 / 13. szám
II. évfolyam. Budapest, 1902. vasárnap, március 23. 13. szám. RÁKOS VIDÉKE TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP A BUDAPEST X. KERÜLETI RÁKOSI KÖZMŰVELŐDÉSI ÉS JÓTÉKONYSÁGI EGYESÜLET ÉS A RÁKOSSZENT MIHÁLYI SPORTTELEP HIVATALOS LAPJA Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákos-Szent-Mihály, Almásy Pál-telep, Lajos-utca 449. MEGJELENIK M NDEN VASÁRNAP Előfizetési ár: Egész évre ................. F el évre .................. N egyed évre .............. 8'— korona 4-— 2 A lap szellemi részére vonatkozó közlemények a FELELŐS SZERKESZTŐ: FÖMUNKATÁRS: Egyes szám ára 16 fillér. szerkesztőségbe, az előfizetések pedig a kiadó- hivatal czimére küldendők. PÁRTÉNY! JÓZSEF 1 BOGNÁR GYULA Hirdetéseket fölvesz a kiac Egy egyhasábos petitsor ára 10 lóhivatal fillér. A senki útja. Néhai Zsivora György rákosi rétjeinek parcellázása előtt 1120 négyszögöl telekrészt ajándékozott a pusztaszentmihályi birtokosok egyesületének oly célból, hogy azt járható állapotba helyezve, Rákos- falváról Puszta-Szent-Mihályra vezető út gyanánt használják. Az ajándékozási okiratban kikötötte az ajándékozó, hogy ezt az ajándékozást telkeinek későbbi parcelláris vevői is egymás közt sértetlenül föntar- tani kötelesek. Zsivora Györgynek azon telkeit, melyek mentén a pusztaszentmihályi birtokosok által készített út elvonul, Radocza János, Höbinger Antal és Hebelt Ede vették meg. A- parcellázás alkalmával az új tulajdonosok a fönt jelzett ajándékozást a Zsivora Györgygyel kötött adásvevési szerződésben magukra nézve kötelezőknek elismerték, a pusztaszentmihályi közbirtokosok azonban elkövették azt a hibát, hogy az ajándékozást a maguk részére telekkönyvileg nem biztosították. Ki is akarta ezt használni Zsivora György jogutódainak egyike: Höbinger Antal, a mennyiben megkísérelte, hogy a telkei mentén elvonuló útrészt a szentmikályiaktól elpörölje, de a kúria kimondotta, hogy Höbingernek nincsen semmi jussa az úthoz, mert az az ajándékozási okirat és az adásvételi szerződés szerint a szentmihályiaké. Mialatt ez a pör folyamatban volt, Schmiedlechner öyörgy a pusztaszentmihályi birtokosok egyesületének elnöke 1881-ben kérvényt adott be a fővárosi tanácshoz, melyben azt kérte, hogy a főváros vegye tulajdonába az utat és gondoskodjék annak föntar- tásáról; a fővárosi tanács azonban azzal az indokolással, hogy a kérdéses útterület nem esik bele a szabályozási tervbe s a fővárosnak nem áll érdekében, hogy ezt a magánutat bejegyeztesse és átvegye, a kérelmet elutasította. A szentmihályiak nem nyugodtak bele a tanács határozatába; fölebbezésükre a közmunkák tanácsa fölhívta a fővárost, hogy mivel a szabályozás keresztülviteléig csak a kérdéses út áll Rákosfalva meg Puszta-Szent-Mihály között rendelkezésre, s mint ilyen az ajándékozási okirat szerint bárki által szabadon használható, s mivel az út csak hasznára lehet a közforgalomnak, adja meg a szentmihályi birtokosoknak a politikai hatósági engedélyt arra, hogy az utat nyilvános útterületül legyeztethesse. A főváros a közmunkák tanácsának ezen átiratára ki is jelentette, hogy a mennyiben a szentmihályiak az utat nevükre, — és nevükről a főváros javára lejegyeztetik, és ha a lejegyzett utat újabb út építéséig saját költségükön jókarban tartják, hajlandó azt átvenni. Erre a közbirtokosságnak egy későbbi elnöke, Móczár Béla újabb kérvényt adott be, melyben azt kérte, hogy a főváros intézkedjék maga a lejegyzés iránt, és pedig a kúriának a Höbinger-féle pörben hozott ítélete alapján, mert az eredeti ajándékozási okirat és az ahhoz fűzött térrajz elveszett. A főváros elutasította azt a kérelmet és kijelentette, hogy előbb hozott határozatán túl nem megy. Ezután pár évre elaludt a dolog. Tizenkét év előtt azonban a közbirtokosság újból feszegetni kezdette az út dolgát. Megkerült ugyanis a Zsivora-féle ajándékozási szerződés és a közbirtokosság akkori elnöke, Bánhegyi Károly a főváros előbbi határozatára hivatkozva, újból fölajánlotta az utat a fővárosnak, a tanács azonban 1890-ben már nem akart tudni az útról, hanem azt hozván föl indokul, hogy az útrész telekkönyvileg még mindig magánterületnek kiegészítő részét képezi, valamint hogy a körvasút építése folytán a megállapított szabályozás módosítása vált szükségessé, s addig, míg ez meg nem állapíttatik, az átvételhez nem járulhat hozzá -— elutasította a kérelmet. A tényállás tehát most az, hogy a Rákosfalva meg Rákos-Szent-Mihály közötti összekötő út, melyet a hatóság Füredi-útnak nevezett el, a kúria ítélete szerint a rákosszentmihályi közbirtokosság magán- tulajdona, bár a közbirtokosságnak tulajdonosi minősége telekkönyvileg föltüntetve még nincsen. így ál Iván a dolog, a további következtetesek
