Rákos Vidéke, 1902 (2. évfolyam, 1-51. szám)

1902-01-05 / 1. szám

Ä rákosi közművelődési egyesület és a művészet.

ÁKOS MEZŐ lakóinak magyarosodásáért, a magyar kultúra terjesztéséért és emberbaráti célokért tíz évvel ezelőtt alakult ezen egyesület, minden működésében a rákosi iskolához, Rákosmező ^ lakosságának e gyakorlati irányban és erősen kifejlett kulturális intézményéhez fonódik, azt működésében elősegíti, hatásait maradandóvá tenni, a népet és az ° ^ iskolát az egymásra való hatásban megtartani legfőbb feladata.

Jó és balsorsban, a fölmagasztalás és gáncsolás napjaiban hogyan teljesítette feladatait? mi célt ért el ? — arról még ez évben be fog számolni a nyilvánosságnak; a szűk patria, melynek szeme előtt folyt le tízéves, nemes és eredményes munkája, sőt a szomszéd telepek művelt közönsége is, mely tisztán csak hazafiságból híve ezen egyesületnek keletkezése óta, elismerésök adóját róják le az egyesület iránt, midőn a január 4-én, a közművelődési egyesület „Művészalap"-ja javára rendezendő képsorsolásban részt vesznek.

Mert a közművelődési egyesület ezen estélyén e kettő együtt lép a cselekvés terére; a közművelődési egyesület a művészetért s a művészet a kultúráért és jótékonyságért! Hiszen ezeknek karöltve kell haladtok a szükség napjaiban és akkor is, ha a bőség minden áldása hull is fej ökre; mert hiszen a művészetek a művelt nemzetek lelkének, a humanitás pedig a nemes népek szivének virágai s ezekből a virágokból fejlődik az emberiség számára a földi boldogság: a szeretet és a jólét.

A rákosi közművelődési egyesület, melynek 120 művész és író tagja van, már alakulásakor a művészetnek népszerűsítését is felvette programmjába, célul tűzvén ki: hogy azon százezreknek, kik intelligenciájukhoz kevés anyagi erővel rendelkeznek, lehetővé teszi a műtárgyak megszerzését s a művészetnek ilyen irányú terjesztésével a műszeretetet fölkelti, ápolja s ezzel új éltető forrást nyit a magyar művészetnek, mely az utóbbi évtizedek alatt oly gyorsan fejlődött, hogy a népnek műérzéke s ezzel a művészet iránti áldozatkész lelkesedése nem tarthatott vele lépést. Úgy van, hogy a gyermeket már meghozta a géniusz, de a kis bölcsője még nem készült el. Itt az ideje, hogy az a magyarságában és műveltségében erős polgárság, melyet az alkotmányos szabadság megteremtett, az ötvenes évek vérrel, könynyel megkereszteltek s 67-ben a magyar népnek két szentje: a Bölcs és az Angyal megáldott s mely az áldás óta ki nem fogy a nemzeterő bámulatos alkotásaiból, a magyar művészetnek is készítse már meg a meleg, puha ágyat, különben elcsenevész.

Hogy a művészeten ne csak a felsőbb ezerek maecenáskodjanak, hanem az intelligens közönség nagy zöme is megismerkedjék annak nemzet-művelő hatásával és magukkal az alkotó művészekkel, erre szolgál aikalmul az egyesület január 4-iki estélye, mely kezdete több, Rákoson és vidékén, s ha a jó p(-!da onzani fog, e hazának sok-sok helyén, a művészet népszerűsítésének.

Es el lógnak indulni az eredeti, szép magyar képek a természet örök szép isteni arculatáról, a legszebb országnak paradicsomi tájairól, a magyar nép életéből, szokásairól, történelméből beszélő képek, h'ig^ az iskolázott magyar polgárnak magyar ipar-építette és magyar ipar-bú torozta hajlékában elfoglalják ,VA * megillető helyet s kiűzzék onnan a méltatlan idegent! Aztán ezek a képek megfejthetetlen

hu bájjal, mely a lelkeknek a vallás, a költészet és művészet iránti fogékonyságából fakad, megkezdik a hódítást s lassacskán összes testvéreiket kicsalják a műtermekből magok mellé.

Íme ezek a gondolatok melegítették azon nemes és áldozatkész tagjait az egyesületnek, kiknek arcképeit ez alkalommal bemutatjuk. Áldozatkészségükért, a jó ügy nevében bátor síkraszállásukért a oda es elismerés érzése szálljon feléjük minden magyar szívből! . . .

I ók, mint az egyesület buzgolkodo tagjai a nemzetfentartó Istennek és a magyar nép géniuszának tetsz,, munkában fáradoznak. Kisérje siker munkájukat!