Rákos Vidéke, 1902 (2. évfolyam, 1-51. szám)
1902-02-02 / 6. szám
6. szám. RÁKOS VIDÉKE igaz Istennek“ 39,170 kor. 70 fik, „ Szent-Mihály“ (19,999 frt) 39,998 kor., „Modi Lajos“ 39,872 kor. 88 fii., „Kibővít- hető“ 40,012 kor., „Szent-Anna“ 38,487 kor. 48 fik, ,,Egyszerűség“ 32,034 kor. 39 fik, „Vörös kereszt“ 39,494 kor., „Egyszerű“ 39,229 kor. 01 fik, „Isten velünk“ 39,527 kor. 29 fik, „Credo“ 41,689 kor. 29 fik, Gardovszky Róbert 40,202 kor. 32 fik, „Isten és haza“ 39,659 kor., „Bízzunk az Istenben“ 39,550 kor., Musits Imre és Eisenhardt József 44,824 kor. A beérkezett tervek közszemlére tétettek ki az Engelbrecht-féle vendéglő külön termében. Urbányi János biz. tagnak az elnök által módosított indítványára a bizottság többek hozzászólása után elhatározta, hogy a mérnök- és építészegyesiiletet fogja fölkérni arra, hogy a beérkezett tervek fölött szakvéleményt mondjon. E szakvélemény alapján fog azután az albizottság javaslatot tenni arra nézve, hogy a beérkezett tervek közül melyik fogadtassék el kivitelre. A bizottság kétségkívül leghelyesebben járt el, mikor azt határozta, hogy az arra hivatott szakegyesület véleménye alapján fog javaslatot tenni, mert ez az egyetlen módja annak, hogy minden egyes tagja elfogulatlanul adhassa le szavazatát. A beérkezett tervek legnagyobb része szemre igen tetszetős. Nem akarunk eléje vágni sem a szakférfiak Ítéletének, sem a bizottság határozatának, és tisztán egyéni Ízlésünknek adunk kifejezést, mikor stílszerűség szempontjából kiemeljük a „Credo“ és az „Elet“ jeligéjű terveket, a melyek dicséretre méltó, önálló kompozíciók. Különösen a „Credo“ jeligéjű terv az, mely az első pillanatra lekötötte figyelmünket és melyet a magunk részéről így az első tekintetre kivitelre legalkalmasabbnak tartunk, mert ez, a mellett, hogy jelenlegi formájában teljesen befejezett önálló müvet képez, bármikor kibővíthető a nélkül, hogy ez által a templom stílszerű concepciója hatásából veszítene. Az újpesti iskolák bezáratása. Az Újpest község közegészségügyi bizottsága mult hó 24-én d. e. 10 órakor ülést tartott Illek Vince esperes-plébános elnöklete alatt. Ott dr. Hédervári Soma községi orvos jelentést tett a fertőző betegségek állásáról. Utalt arra, hogy a január 1-től január 23-ig terjedő időközben 154 fertőző betegséget jelentettek be az orvosok hivatalosan, holott a mult év hasonló szakában a bejelentett ragályos megbetegedések száma 9 volt, az iskolaigazgatók által bejelentett s állítólag fertőző betegségek által kimentett iskolamulasztások száma ugyan jóval nagyobb, de az onnan van, hogy ott, a hol ragályos betegség kitör, a fertőzött házban lakó összes iskolás gyermekek eltiltatnak az iskola látogatásától, sőt igen sok esetben az iskolai mulasztásokat egész más okokra lehet visszavezetni. A jelen volt orvosok és iskolaigazgatók mégis annak alapján, hogy némely osztályban a növendékek 40—50 százaléka is hiányzik s különösen az orvosok által hangoztatott azon tapasztalatok alapján, hogy sok szülő a kanyarónak túlnyomóan jóindulatú jelentkezése folytán orvost sem hív és így az esetek bejelentés alá sem kerülnek s az orvos gyakran csak az utóbajokból konstatálhatja, hogy kanyaró lépett volt fel, hogy ennélfogva a megbetegedések a bejelentett eseteknél jóval számosabbak, de különösen annak alapján, hogy a kanyaró mellett a sokkal veszedelmesebb vörheny is felütötte fejét, sőt már két esetben emberélet-áldozatot is követelt, névszerinti szavazás útján kimondották, hogy a két fertőző betegség Újpesten jelenleg jár- ványszeríí jelleggel bír, minek alapján a bizottság egyhangúlag azt határozta, hogy az összes óvodák, elemi iskolák és tanonciskolák bizonytalan időre való bezárását hozza javaslatba s azok újból való megnyitása fölött egy-két hét múlva tartandó újabb bizottsági ülésen fog tanácskozni. A vármegye hivatalos lapja Rákos-Szent-Mihály községesítéséről, illetve a községesités ügyében az alispánnál járt küldöttség fogadtatásáról legutóbbi számában a következőket írja: „Küldöttség az alispánnál. Csütörtökön egy 60 tagból álló küldöttség járt Beniczky Lajos alispánnál Szent-Mihály puszta községesítése ügyében. A küldöttség vezetője és szónoka szép beszédben adta elő a pusztai telepesek óhaját és kérte az alispán hathatós támogatását a vármegyénél levő kérvényét illetőleg, melyben Csömör községtől való elválást és az önálló községesítést kérték. Ügyesen csoportosították az adatokat, melyek kérelmüket támogatják. Csömör községgel kapcsolatban 71% a pótadójuk, míg ez önállítás esetén 60%-ra redukálódnék. Egyenes állami adóalapjuk 21,000 korona, 3600 lakossal bírnak, magukat senki által csókoltatni; bár ez látszólag talán a szülőknek fog kellemetlenséget okozni a társadalmi érintkezésben és gyermekeiket paraszt és neveletlennek fogják esetleg tartani, de ha minden szülőt és gyermeket annyi szerencsétlenség fog érni az életben mint a komaasszony és társai neheztelése, akkor boldogan tekinthetnek a jövőbe. A kézcsók az idősebb és ifjabb nőnem iránti tisztelet kifejezése szokott lenni a társadalmi érintkezésben. Tessék elképzelni, hogy egy úri nő szobájában ül, s bejön a cseléd, kezét csókolja meg, melyet kegyesen tart elébe ; utána X. Y. úr jön, kit bájos mosolylyal fogad s ugyanazon kezét nyújtja csókra, melyre egy jó nyájas puszit adott már esetleg fertőzött cseléd. X. Y. úr azt onnan lecsókolja és magát fertőzi, őnagysága nem kap semmi bajt. Egy öreg tisztes matróna, ki nem tud magától mozogni, ki tubákol s orrát gyakran fújja, kezét 3—4 napban mossák meg úgy, a hogy, csókra nyújtja kezét, mi piszkot lehet onnan lecsókolni. Kesztyűs kézre csókot adni bizonyos fokban még nagyobb vigyázatlanság, mert a mivel mindent megfognak, a mire hetek szennye reátapad, a fertőzés minden nemét elősegítheti. Nem volna-e százszorta ildomosabb, helyesebb és egészségi szempontokból feltétlenül szükségesebb e csókok helyett más köszöntési módokat használni, a mivel úgy a köszönő mint a köszöntött sok kellemetlenségtől, sok betegségtől megóvhatnák magukat. A társas játékoknál a zálog-kiváltás alkalmával csókokat is kiküszöbölendőnek vélem, mert ott a fertőzés lehetősége az ártatlanság látszata daczára is megvan. Azon csókokról, melyok a családban ejtetnek, nem lehet ugyan vitatkozni, mert oda nem hatolhatunk úgy be, mint a társadalomban, de mindenesetre óva intjük a szülőket, hogy sem egymást, sem gyermekeiket ne csókolják, ha betegek s ha betegségük olyan, a mi ragadhat és a csókkal hagyjanak fel teljesen. Nagy lelkiismeretlenségre vallana az, ha én tudatosan másoknak is bajt okoznék, akkor, a mikor tudom, hogy beteg vagyok s betegségem ragályos. Végül bár ez a legnehezebb része a dolognak, a vallásos csókokról, az egyes felekezeteknél szokásos szertartással összefüggő tárgyak csókolásáról sem szabad megfeledkezni. Az orvosok kimutatták, hogy az emberi kezet, különbféle fertőtlenítő eljárásokkal és csak igen nehezen lehet csiramentessé tenni, hogyan lehetne tehát élettelen tárgyakat, melyeket száz meg száz egészséges és beteg ember megcsókol, ki felületesen, ki vallásos hitének egész melegével, alaposan egyszerű ruhával való letörlés folytán tisztává, fertőző csira mentessé tenni! Ezt csak megemlítem, de a dolog lényegébe nem mehetek bele, mert itt már nem az emberi dolgok hangoztatnak, hanem egy felsőbb lény állítólagos akarata és parancsa. Az elmondottakból láthatjuk,hogy bár a költő azt mondja: — Egy arasztnyi perczben mennyi kincs . . De mi megtudhatjuk, hogy mennyi bánat, mennyi betegség, nyomorúság is származhatik, ha az ártatlannak látszó csókkal visszaélünk, vagy azzal rosszul élünk. Bocsánatot kérek, ha a szerelmeseket a 7-ik égből a sáros földre hoztam, s bocsánatot, ha a társadalmi szokások megváltoztatását hangoztattam, de minden fénynek van árnya is, legyen az szép, jó és üdvös bár látszólag, végítéletet akkor mondhatunk igazságosan, haárny oldalával tisztában vagyunk. / A ** V
