Rákos Vidéke, 1902 (2. évfolyam, 1-51. szám)
1902-11-16 / 45. szám
6 RÁKOS VIDÉKE 45. szám. Az iskolagondnokság küldöttsége a minisztériumban. A szentmihályi iskola gondnokságnak Farkas Ignác, Pál fi János és Begeh1 János iskolagondnoksági tagokból álló küldöttsége járt november 10-én a közoktatásügyi minisztériumban Halász Ferenc miniszteri tanácsosnál, hogy neki a gondnokság föltételes lemondását magában foglaló memorandumát átadja. A Rákosszentmihály! Sporttelep e hónap 12-én este 7 órakor a Bürgermeister-féle helyiségben rövid ülést tartott, melyen Balázsovich Zoltán titkár beszámolt a kaszinó megalapítása ügyében a múlt hét szombatján tartott értekezleten történtekről. A választmány az értekezlet elhatározását örvendetes tudomásul vette s felhívta tágjait, hogy a mozgalmat továbbra is a lehetőséghez képest támogassák. A választmány ezenkívül a szilveszter-estély néhány részletét beszélte meg s elhatározta, hogy résztvenni szándékozók körében aláírásokat gyűjt abból a célból, hogy a résztvevők számát már előzetesen legalább hozzávetőleg megállapíthassa. A Sporttelep vezetősége ez úton is felkéri a t. közönséget, hogy részvételi szándékát a Sporttelep titkárjánál vagy bármely tisztviselőjénél közölni szíveskedjék. Az estélyt teljesen családias jellegűnek tervezik s a résztvevők az eddigi megállapodások szerint 1 kor. maximális belépődíjat fizetnek. Szűk a szentmihályi iskola. A szentmihályi iskola — mint értesülünk — hovatovább szűknek bizonyul. Beiratkozott összesén 438 tanuló és előfordult, hogy egy szűk tanteremben 87 gyermek zsúfolódott össze. A minisztériumtól ezért valószínűleg már a legközelebb új tanterem berendezését és új tanító erő kinevezését fogják kérni. Ravaszkodó jégtermelők. Ismeretes az ok, a miért a főváros eltiltotta a Rákos mentén levő jégtermelőtelepek tulajdonosait a duzzasztó-készülékek alkalmazásától. Nem akarta tovább tűrni a főváros, hogy a Rákospatak környéke egészen elvizenyősödjék a mesterségesen előidézett vízáradások által. A duzzasztási tilalom mögött tulajdon- képen az rejlik: s hadd pusztuljanak a jégtermelŐ-telepek, a melyeknek fönnállása közegészségi szempontból veszélyes. Nagy részük be is zárta már a boltot. Akadt azonban néhány makacskodó is, a kik ravasz furfang segítségével iparkodtak kijátszani a tilalmat. Arra kértek volt tudvalevőleg engedelmet a tanácstól, hogy a jégtermelés- hez szükséges vizet kerekes gép segítségével emelhessék ki a Rákosból. Ez azonban csakis vízjogi engedély mellett történhetik, a melyet a ravaszkodó jégtermelők ki is kértek a polgármestertől, mint elsőfokú vízjogi hatóságtól. A furfang azonban nem sült el. A polgármester abból a nézetből indulván ki, hogy a kerekes gép útján nyert víz éppen úgy elposványosítja a vidéket, akár csak a víz- duzzasztás, az engedély kiadását oly szigorú föltételekhez kötötte, a melyek betartása csaknem lehetetlenné teszi a jégtermelő-üzem folytatását. Közegészségügy. A Rákos vidékének vármegyei részén a következő fertőző megbetegedések fordultak elő: Roncsoló torokgyuladás Isaszegen 5 és kanyaró ugyancsak Isaszegen egy esetben. Állategészségügy. A ragadós állati betegségek állása 1902. november 7-én a következő volt: veszettség: Rákos- Szent-Mih'dy ; sertés-vész : Cinkota, Pécel, Isaszeg. GAZDASÁG ÉS KERTÉSZET. Rovatvezető: Quercns. Az évelő virágok átültetése a kertből a cserepekbe. Az átültetéstől függ elsősorban a, virágok jó vagy rossz telelése. Mielőtt e munkához fognánk, vizsgáljuk meg a cserepeket. A régieket forrázzuk ki, az újakat szivassuk tele vízzel. A kiforrá- zassal megöljük a netaiii gombacsirákat; a vízbemártással azt érjük el, hogy a cserép néni szívja el a földcsomó nedvességét, mely a gyökerek által a virág táplálására szolgál. Még a cserepek aljára, a csészére is terjedjen ki figyelmünk. A csésze nem arra való, hogy abba töltsünk vizet és hogy az onnan szivárogjon föl a cserépbe. Ez természetellenes, mert az eső is felülről jön. A csészének rendeltetése a cserépből leszivárgó vizet felfogni, a mi a tisztaság és azoknak a tárgyaknak kímélése céljából történik, melyeken a cserepek állanak. Ennek okából az is szükséges, hogy a csészék belül zománcozva legyenek, hogy a lecsepegett vizet magukba ne szívják, melyet nekünk ki kell töltenünk és nem a csészében hagynunk, minek gyakori következménye a cserépföld megsavanyodása, a gyökerek rothadása. Ha alkalmas cserepek rendelkezésünkre állanak, nekifoghatunk a virágok kiásásához. Megjegyzem, nem célszerű a virágok földjét az ásást megelőzőleg erősen megöntözni, hanem csak annyira, hogy a föld a gyökerekről le ne pörögjön, mert szükséges, hogy minden virágot földcsomóval vegyünk ki. Vigyázzunk, hogy a gyökereket ásás közben meg ne sértsük, melyeket az elültetés előtt megmetszünk. Egyszersmind vizsgáljuk meg a földcsomót, hogy földgiliszta ne legyen benne, hogy ne vigyük a földdel a cserépbe. Az ültetést jó földdel úgy végezzük, hogy minden hézag be legyen töltve, hogy a penészgomba meg ne telepedhessék a hézagokban és ne tehesse tönkre a S gyökereket. A gyökereket nem szabad összeszorítani, .annyi helyök legyen, hogy terjedhessenek ; a földet nem szabad reájok tömni, hogy a levegőnek is bejárása legyen. Az elültetés után tisztogassuk meg a koronát, szedjünk le minden száraz levelet vagy hajtást és állítsuk a virágcserepeket előbb hűvös helyre, csak ha megéledtek, tegyük rendes helyükre. A további bánás a téli gondozás sorába tartozik, mely abban nyilvánul, hogy a virágokat rendes időben megöntözzük, sem fölöslegesen, sem igen soványan; a földjüket, a mint keményedik, meglazítjuk; a korom a portól védjük, az elszáradt részeit leszedjük; oltalmazzuk a léghuzamtól és a hőmérséklet nagyfokú ingadozásától. A körtefák sárgasága ellen a következő szert — melyet több pomologus ajánlott — magam is megpróbáltam és jónak találtam: 100 liter vízre egy kiló vasgálicot veszek és ezzel az oldattal fecskendezem meg a leveleket néhány napi időközzel; de mindig esteliden, napnyugta után. A fák e szerrel, lassan bár, de ismét vissza fogják nyerni leveleik zöld színét. Késő őszszel a sárgaságban szenvedő fák földjét gondosan felporhanyítjuk és latrina-trágyával, melyhez száz kilón- kint egy-egy kiló vasgálicot keverünk, trágyázzuk azt meg. Ezen eljárás azonban csak a levélhullás után alkalmazható, tehát oly időben, midőn a fa testében már pihen a vegetáció, a gyökerek ellenben még működnek, tehát felvehetik még a trágyázó anyagokat. A sárgaságot vagy a gyökerek beteg állapota, vagy férgek, vagy a talaj alkalmatlan volta okozza. Elegendő tehát nyaranta egy vasgálicoldat, hogy hasson a levélzetre, késő őszszel pedig, hogy a gyökérzetre gyakoroljon hatást. A fák ezen eljárással össze fogják magukat szedni s egy-két év múlva ismét zöld ruhát fognak ölteni. — A pince mint növényeltartási hely. Az őszi termények sokaságával telnek most a pincék és csak arra kell ügyelni, hogy a készlet télen át egészséges maradjon, a mit különösen tisztaság által érhetünk el. A pincét nemcsak egyszer kell egy évben kitisztogatni, hanem télen is kell arra gondolni. A növényhulladékok mind eltávolítandók a pincéből, valamint kerülni kell, hogy a pince túlzsufoltassék terményekkel. Sokféle zöldség jobban eltartható gödrökben, mint a pincében. Gondoskodni kell a pincének időközi szellőztetéséről is és mindaddig, míg a fagyok be nem következnek, hagyjuk a pince-ajtót egész nap nyitva. Ila gyümölcsöt akarunk pincébe elraktározni, úgy azt, a míg az idő engedi, tartsuk szellős helyen és a pincébe való rakás előtt válogassuk ki a tömegből a romlottakat, vagy hibásakat. A pincében eltartott növényi termékeket, ha azt akarjuk, hogy minél kevesebb romoljék meg, folyton szemmel kell tartani és télen át a romlottakat kiválogatni. Gyakran előfordul, hogy télen csirkéket és házi nyulakat is tartanak a zöldséges pincében, a mi egyáltalában elvetendő rossz szokás.
