Rákos Vidéke, 1902 (2. évfolyam, 1-51. szám)
1902-01-26 / 5. szám
5. szám. RÁKOS VIDÉKE 3 ennek a föladatának minden irányban kielégítően feleljen meg. A küldöttség zajosan megéljenezte az alispánt, ki szives kézszorítással búcsúzott el a küldöttség minden egyes tagjától. St ^ ^ ^ ^ ^ SÉ Mátyásföldről. — Saját tudósítónktól. — A vendéglőépiilet. Megírtuk lapunknak január hó 12-iki számában, hogy a mátyásföldi nyaralótulajdonosok egyesületének választmánya bizottságot küldött ki a ven- déglőépíilet régi részének megvizsgálására. A bizottság- jelentése szerint az épületnek szóban levő része csak abban az esetben tartható fenn továbbra, ha alaposan renoválják. Költségvetést is készítettek erre vonatkozólag, mely szerint a tatarozás 3800 koronába kerülne. Tekintettel az összeg nagyságára, és arra a valószínű eshetőségre, hogy az épületen azért a jövőben is minden évben nagyobbmérvű javításokat kell majd foganatosítani, a bizottság a tatarozás helyett a vendéglőépület régi részének újra építése mellett foglalt állást. Az egyesület választmánya a tatarozás kérdését egyelőre függőben hagyta, hanem fölkérte Paulheim József tiszteletbeli elnököt, a szárnyépületek tervezőjét és építőjét, hogy a vendéglőépület középső része helyére emelendő kétemeletes végleges épület tervét készítse el, a kiküldött bizottságot pedig arra kérte föl, hogy egyrészt az építkezés pénzügyi részének lebonyolítására legalkalmasabb módozatokat tanulmányozza, másrészt pedig a vendéglő régi részén föltétlenül elvégzendő javításokat jegyzékbe vegye, valamint hogy az összes vendégszobák bútorzatát is vizsgálja meg és azok pótlása és javítása iránt tegyen előterjesztést. * Eladó telek. A cinkotai oldalon fekvő —^ — hrszámú, 376 négyszögöl területű telket az egyesület választmánya négyszögölenként hat korona egységárért eladja. * Cukrászda. Stift Nándor sütőmester sütőműhely, cukrászda és tejkereskedés fölállítására kért engedélyt. A választmány elvben megadta az engedélyt, azonban végérvényes határozathozatal előtt fölhívta folyamodót, hogy jelentse be, mely telken kívánja üzletét gyakorolni. * Új birtokos. Stahulják Iván megvette Hanusz Bélának a pesti oldalon fekvő 3250/c. hrszámú telkét. Válasz a „T u d á k o s nők“ szerzőjének. Megvallom és nem tagadom, hogy D. A. úr sok érdekes dolgot mond, de meg fog bocsájtani nekem, ha nevezetes mondolatai közöl csak egyikre másikra fogok reflektálni. — A nők köre a világon a legszabálytalanabb kör: ezt állítja D. A. úr. Erre azt felelem, hogy tegye D. A. úr a szivére a | kezét és mondja meg nekem őszintén: melyik a szabály- ! talanabb kör, vájjon a hölgyek köre-e, vagy az uraké, mikor ezek reggel felé — a hajnal éppen megérinti rózsás ujjával az orruk hegyét — hazamennek a kaszinóból? Egy gombolyagba verődve mennek, az igaz, de szabályosnak tartja-e D. A. úr e kört, melynek sugarai hol előre, hol hátra, hol oldalt düledeznek (a szerint, a mint sörtől, bortól, vagy pálinkától vannak beállítva) s minduntalan megzavarják a cirkulust. Hát ez az a nagyon szabályos kör? — A tndákos nő, folytatja D. A. úr, egészen kiáll- hatatlan. Mit akar ez jelenteni? Talán azt, hogy a nő ne merészeljen valami okosat produkálni, mert akkor elhalványodik az a fényes nimbusz, mely kizárólag a teremtés (szakálas-bajszos) koronái számára bérbeadandó. A kiket pedig a természet nem ajándékozott meg szakállal és ba- juszszal, azoknak „hallgass“ a neve. Úgy látszik, D. A. úr nagy örömét találja abban, ha a hölgyek által szénát adat a disznónak s arra nem is gondol, hogy az a széna megszidhatja annak a hölgynek, ha nem is a szivét, de mindenesetre finom borii kacsóját. — Most tudom már, hol terem a gyufa 1 Ezt a fölkiáltást D. A. úr két cseresznyeajak közé illeszti, melyeknek tulajdonosa a tarlón elmerengett. Erre én is tudnék kádenciát mondani, de a mely dolog nem a tarlón, hanem a sima parketten történt. Egyik barátnőm, mert hirtelen kiszólították, megkérte a férjeurát, hogy az imént megfiirösztött kis babát csomagolja, akarom mondani pólyázza be. Be is csomagolta, de nem volt benne í köszönet; mert a kis babának apró lábaféjéit hagyta ki, fejét pedig jól begyömöszölte a dunna-vánkosba . . . Most jön D. A. úr ízlése. — Feleségnek csak az a nő való, a ki sütni, főzni, varrni tud. Ezek bátortalan beszédűek, szögletes mozdn- latúak, de megbízhatók és erényesek. Legyen szabad föltennem egy kérdést! — Hát az olyan leány, ki a sütés, főzés és varráson kívül mást is tud, az nem válik be feleségnek? Vagy D. A. úr többre becsülne egy szögletes mozdulatú, bátortalan beszédű menyecskét olyan hölgynél, ki jobban szimpátiái a hullámos, mint a szögletes vonalakkal s a ki — mert nyelvének jó pedálja van — lecsicsergi az égből a földre a mennyei boldogságot ? ! Meg kell vallanom, hogy D. A. úrnak férfi létére is gonosz nyelve van. Megenged egy előnyt a nőknek, hogy tovább úsznak, könnyebben táncolnak a férfiaknál, de el nem mulasztaná eszükbe juttatni, hogy az a kvalifikáció valószínűleg a koponya könnyebbségén fordul meg. Szóval D. A. úr gonosz, igen gonosz: epébe mártott tollal ír a hölgyek ellen s azt várja, hogy epétől ittas sorainak olvasása közben rózsák fakadjanak arcunkon. A mi pedig D. A. úr azon álláspontját illeti, hogy a férfi érezze magát fölmentettnek a kötelező udvariasság és előzékenység törvényei alól, minden oly nővel szemben, ki férfias munkára vállalkozott, erre nézve mit is mondjak D. A. úrnak? Nyúljon csak a belső zsebébe, talán lesz benne két arckép. Az egyik vidor kis leányka képe, kit nem törtek meg évek hosszú során át az iskolapadok. Mikor D. A. úr úgy magába vonulva tanulmányozza ezt a kis képet, akartalanul is elmosolyogja magát és kiszalad fogai (lám, én nem mondom: fogazata!) ösvényén a lesújtó kritika: — Kis liba. — A másik komolyabb arckép, szemei a messze távolba néznek, mintha keresnének valakit és ön bizonyára lesz olyan önző, hogy a két szempár sugárkévéi közé a saját becses énjét állítja; mert itt már nem kis libával van dolga, hanem a kor igényeinek megfelelően müveit leánynyal. És ez D. A. úrnak is imponál. Vinlcovich Ilonka. *7^
