Rákos Vidéke, 1902 (2. évfolyam, 1-51. szám)
1902-11-09 / 44. szám
4 RÁKOS VIDÉKE 44. szára. ritka szerencse, hogy újra a nézőközönség magas színe elé kerülhetett. Ilyen ritka alkalmak mellett nem csoda, ha színészeink elfelejtik a módját a klasszikus darabok jatszasanak. A hét végén különben Echegaraynak, a nagy spanyol színpadi bűvésznek a müvét, a Halálos csöndet fogja bemutatni a színház. Tekintettel arra, hogy a főként külső hatásokra dolgozó írónak az eddig színrekerült munkáit is nagy sikerre segítették művészeink, valószínű, hogy a színháznak újabb sikerre van kilátása Echegaray darabja révén. Magyar Színház. Egy nálunk eddig ösmeretlen francia írónak egy kevésbbé sikamlós, eléggé mulatságos darabja, a Veber Pierre „Balkézről“ ciniü vígjátéka került színre kedden a Magyar Színházban. A vígjáték nem aratott valami zajos sikert, de megfelel annak a célnak, hogy a színháznak azt a pár szabad estéjét kitöltse, a míg a „Nöemancipáció“-val, ezzel a jókedvtől duzzadó, mulatságos darabbal elkészülnek, melynek főszerepét Pálmay Ilka fogja játszani bizonyára igaz gyönyörűségére a valódi operettmüvészet barátainak. A Vígszínházban Fedák Sári vegdégszereplése és a „Csókon szerzett vőlegény“ reneszánsza véget ér és helyét a hét végén ugyancsak Veber Pierre darabja, „Loute“ foglalja el. A Népszínház a Kaszanova után egy újabb eredeti operettet készül bemutatni, a Pásztor Árpád és Stoll Károly „Nió- béját“. A szerep ugyan aligha illik Kiiry Klára nem egészen klasszikus alakjára, de hát hiába, a Népszínháznak most csak Küry Klárája van. Operaház. Érdekes tervvel foglalkozik a Dalmüszínkáz igazgatósága. Nagy drámai műveket fognak rendezni három- hetenkint a Nemzeti Színház és az Operaház tagjainak együttes közreműködésével. A Szentivánéji álom, az Odipusz-trilogia, Shakspere Viharja, Byron Manfrédje, Daudet Arlézi leánya, az Ember tragédiája, Csongor és Tünde, Göthe Egmontja, Euripidész Medeája, a Shakspere Téli regéje és Palágyi Lajos Római rabszolgái vannak tervbe véve. Az értékes vállalkozásnak kívánatos volna, hogy nagy sikere legyen, a mit a jól válogatott darabok sorozata valószínűvé is tesz. RÁKOS VIDÉKE. Október elsején lapunk második'évfolyamának utolsó negyedébe fordult és egy negyedéve annak, hogy lapunk belső életében is nagy — gyökeres — változáson ment át. Nem dicsekedtünk eddig és nem fogunk dicsekedni ezután sem. Jól tudjuk, hogy a rendelkezésünkre álló csekély eszközökkel nagy eredményeket elérni, kiváló dolgokat művelni, lehetetlen. De büszkén mondhatjuk el azért magunkról, hogy nyújtottunk legalább annyit, mit a mennyi áldozatot kívánunk a mi közönségünktől. Nyújtjuk mindennapos fáradságunk, anyagi áldozatunk révén vagy jóakarattal, erős ambícióval kiizködve mindenért, a mit vidékünk érdekében jónak, hasznosnak találtunk. És ezt a munkát fogjuk tovább folytatni ezután is ugyanazzal az ambícióval, ugyanazzal a jóakarattal mint eddig cselekedtiik. Segítségünkre lesznek mindazok, a kik eddig is a legtöbbet tettek arra, hogy ez a kis lap, a Rákos vidékének szerény pártolója tovább folytathassa csöndes, jóra- való munkáját, Aczél Lajos, Balázsovich Zoltán, Bognár Gyula, Busi, Bugyi Ferenc József, Demjanovicli Emil dr., Greszler Jenő, Kelóz gróf, Kiss Ferenc, Radomszky Mihály, Stelly Géza, Tuba Károly, Vedress Gyula, Zsello Lajos, és a lap több jóakarója és munkatársa a jövőben is legjobb tudásával fogja pártolni lapunkat a jövő útján és egész erejével igyekszik szolgálni a jó ügyet a szerkesztő is. Bizalommal fordulunk azért lapunk tisztelt olvasóihoz, felkérve őket, ne vonják meg tőlünk támogatásukat a jövőben sem, hanem igyekezzenek kis lapunknak híveket szerezni, mert csak így lesz lehetséges a megkezdett úton tovább haladnunk becsülettel, tisztességben. Lapunk előfizetési ára Egész évre . 8 kor. Fél évre ................................................................4 .. Negye d évre.................................................. 2 k andikált elő. Keble zihált az izgatottságtól; futva tette meg az utat a házikóig.- Teréz — suttogták ajkai, — drága kis feleségem, már négy éve nem láttalak. Szeretsz-e még? Ez utóbbi gondolatnál kezei önkéntelenül ökölbe szorultak. A kis házikó egyetlen ablaka be volt függönyözve. Az idegen megállt a befiiggönyzött ablak előtt. Szive oly hangosan dobogott, mintha keblét akarná szét- repeszteni. Lássuk, mit csinál? —; suttogá. — Óh, Teréz! Egy kis rést keresett a függöny mellett s azon bekandikált. Hirtelen elsápadt és megtántorodott. . . Ott ült ő, a feleség, előtte egy kis bölcső, a melyben egy kis gyermek feküdt, édesen mosolyogva. Dalolva ringatták az ő jó barátjával, a kire egyetlen kincsét, néhány hónapos feleségét bízta, mielőtt katonának ment volna a tengerre. Teréz, Teréz, — suttogta — mit tettél! Ez a hitves-hűség? Ezt fogadtad nekem? Kezei ökölbe szorultak. Majd zsebébe nyúlt s egy csillogó kis tárgyat vett ki belőle: a —- — halált . . . Gondolkodott . . . Nem! Neked élned kell! Anya vagy. Élned kell gyermekedért! Ijedten tekintett körül . . . Ha valaki meghallja. . . Köpenye zsebéből egy kis csomagot vett elő . . . Hogy örült volna neki . . . szép gyöngyök, igaz gyöngyök . . . S két nagy könycsepp gördült végig az arcán. — Itt egy kis pénz is, négy évi keresetem ! S az edzett ember zokogni kezdett. Még most is szerette a bűnös asszonyt. — Neked szántam, legyen a tied! S az ablakfára téve az ékszert és a pénzt, elrohant. A Balaton fenekéről rémes mormogás, elfojtott kacaj ... és egy kiáltás hallatszott . . . az áldozat megkerült ... Az emberek ijedten vetettek magukra egy-egy keresztet s suttogták: . . . Emberélet veszhetett a hullámok közé.
