Rákos Vidéke, 1902 (2. évfolyam, 1-51. szám)
1902-11-09 / 44. szám
2 RÁKOS VIDÉKE 44. szám. megfelelő helyen és törik a fejüket mindenféle egyéb terven, a miknek a kivitele most egyszerre égetően szükségesnek mutatkozik. íme, a sok évi elhanyagoltság következménye. A mikor dolgozni kezdenek, özönével merül föl a tömérdek sürgős munka, a miknek elvégzésére alig van elég idő. Tanuljanak a többi rákosvidéki községek és nyaralóhelyek vezető emberei is a gödöllőiek példáján. Lássák be végre az igazságot, hogy az elszalasztott munkát nem lehet elvégzett munkának tekinteni. És hogy könnyebb elvégezni ezeket a munkákat egymás után, a mint a szükségszerűség folytán fölmerülnek, mint megvárni az elvégzendők összetorlódását. Mert akkor bizony a munka szaporodik, megnő és a nehézségek, az akadályok megnövekednek. Lássák be végre, hogy a mi állapotaink a legtöbb helyen már most is elhanyagoltak, romlottak és legfőbb ideje, hogy azokon a legjobb irányban változtassunk. És lássák be végül, hogy — a mint azt a gödöllői példa is mutatja — nagyobb munkák elvégzésére csak úgy leszünk képesek, ha összefogunk, ha tömörülünk azok érdekében. És ha ezt be fogják látni, ha a tömörülés érdekében, ha megfelelő társadalmi szervezet alakítása érdekében az első lépést megteszik, egyszerre látni fogják, mennyi föladat elvégzése, megoldása vár ezekre a megalakítandó társaságokra, szervezetekre, a melynek a neve lehet fejlesztő- vagy szépítő-egye- siilet vagy társaskör, az a fő, hogy nagy feladatának elvégzésére megfelelő tekintélye, ereje és képessége legyen. És a melyik helyen ilyen életképes, tömörülésre a lakók képesek lesznek, ott a lakosoknak nyert ügye van, ott a haladásnak az útja nyitva áll, annak a helynek fejlődnie kell. Ugyan hol fogják ezt legelőször belátni? TARCA.-----------H itves-h üség. Irta: Szétsi Mihály. Ott a szép Balaton partján, az ezüstlevelű vén nyárfák között áll egy házikó; előtte hálók vannak kiterítve, melyeket a szél inár nagyon megtépett, megrongált. Úgy látszik, nincs gazdájuk, vagy ha van, nem jár már éjje- lenkint a Balatonra, megküzdeni a halak királyával, a fogassal. A nap lemenőiéiben van, Sugarai bearanyozzák a tihanyi zárda templomának tornyát. A templom harangja megkondul, tiszta csengő hangon hívja imára a falu jámbor lakóit. A pásztor áhítattal veszi le kalapját és kulcsolja imára kezeit. A gulya kolompja is alig hallszik már, majd elnémul és csend lesz mindenfelé, csak itt-ott hallatszik egy-egy eltévedt bárány bégetése. . . A hold éppen most bujt ki a komor felhők közül, behinti ezüstsugaraival a vizet, a mely csendesen hullám- zani kezd. Már hallható egy távoli moraj, a vihar előjele. SPORT. A Rákosszentmihályi Sporttelep választmányi ülése. A Rákosszentmihályi Sporttelep választmánya november 5-én, szerdán este élénken látogatott ülést tartott Rálcos- Szent-Mihály on, a Bürgermeister-féle vendéglő külön helyiségében. Az ülés, melyet Fischer Győző elnök vezetett, ez alkalommal igen érdekes ügyeket tárgyalt, melyek nemcsak a Sporttelepet, hanem Szent-Mihály egész társadalmát közelről érintik. Az ülés lefolyása röviden a következő volt: Mindenekelőtt meghallgatták a titkár beszámoló jelentését a zászlószentelő ünnepély következtében már jó ideje megtartott legutóbbi ülés óta felmerült eseményekről, melyek közül kiemelkedika teljes sikerrel lefolyt lawntennisz- verseny (Hausvater), majd az ezt követő díjkiosztás alkalmából rendezett családias jellegű táncmulatság (Engelbrecht), két barátságos labdarugó-mérkőzés a harminchármas football- klubbal (Biróné), mely ez idő szerint veszedelmesen szorongatja a Budapesti Torna Klubot a legkiválóbb magyar labdarugó csapat első helyéért. A Sporttelep elnöksége Müller Antalt huszonötéves jubileuma alkalmából meleghangú levélben üdvözölte, melyre a régi, érdemes tag a következő levélben válaszolt: A Rákosszentmihályi Sporttelep tekintetes Elnökségének Rákos-Szent-Mihály. Évfordulóm alkalmával a Sporttelep nevében és megbízásából hozzám intézett meleghangú üdvözlő soraiért fogadja a tekintetes Elnökség e nem várt és meg nem érdemelt kitüntetésért hálás köszönetemet. Szivemen viselve a Sporttelep felvirágzását, biztosítom a mélyen tisztelt Elnökséget, hogy úgy, mint eddig, ezentúl is szerény tehetségemhez képest annak felvirágzásáért minden lehetőt el fogok követni. Fogadja, igen tisztelt Elnökség, a kifejezett ragaszkodás- és szeretetért ismételten őszinte köszönetemet. Budapest, 1902. augusztus 24. Mély tisztelettel maradok Müller Anted. A felhők mindjobban tornyosulnak, elrejtik a holdat, egy- egy villáin hasítja át a léget; a Balaton mormolni kezd s a tajtékzó hullámokat, mint a haragvó gyermek a játékait, dühösen csapja a parthoz. Dörgés dörgést követ. A munkáról jövő emberek ijedten sietnek házikóik felé és a dörgésre félve rebegnek egy „uram bocsáss“-t. . . A somogyi országúton egy alak siet tova. Rongyos köpenyét összébb húzza magán, kalapját még mélyebben vonja le szemére: dacolni akar a viharral. Most éppen a Balatonnak tart. Mit akarhat ? A parton halászok laknak, oda veszi útját. Talán ismerős, vagy maga is halász és a városban volt az előző éjjeli zsákmányt eladni? Mintha a hold is kiváncsi volna, egy percre előbukkan a sötét felhők közül; lesi, mit csinál a halászoknál az az idegen. Ismerős az már itt, nem is kopogtat be, ’esés jó estét sem mond, megy egyenesen a partnak. Itt megáll, néz merően a túlpartra, de a zuhogó záporon és a rémesen tajtékzó habokon kívül egyebet sem láthat. Tovább megy, egészen a kis hídig; ott megáll. Egy kulcsot vesz elő zsebéből. A hídhoz kis csolnak van leláncolva. A kulcs nehezen fordul a zárban, nagyot is
