Rákos Vidéke, 1902 (2. évfolyam, 1-51. szám)
1902-11-02 / 43. szám
6 RÁKOS VIDÉKE 43. szám. ségünk legyen. Melegágyakba, melyek jó védett helyen vannak, lehet salátát, hónapos retket és sóskát vetni. — A spárgaágyakat jó érett trágyával feltöltjük, a spárga-iizdészetet is meg lehet kezdeni. E hó végével jó lesz még: kalarábét, korai káposztát, fejes salátát, virágos kelt melegágyakba vetni. A télire szükséges gyámgyökereket most midőn a föld már jól megázott, szedjük ki, mert a munka kevesebb költség és fáradságba kerül, de a gumók sem töredeznek annyira össze. A téli endiviát is most szedjük föl gyökerestül és a pincébe homok közé rendes sorokba rakjuk el. A katáng fiatal gyökerei (cichoria) télen igen jó salátát szolgáltatnak, miért is a kiásott gyökerek nyirkos homok közé lesznek rétegesen elrakva, hol halvány szinti vékony mellékgyökereket hajtanak, melyek használatra bármikor levághatok. A díszkertben. A hagymás és gumós virágágyak száraz falevéllel lesznek betakarva, de nehogy a szél a leveleket tova hordja, azok fölé száraz gallyakat helyezünk el. Takaróul sem száraz szalmát, sem pedig alomszalmát nem szabad használni, mert az egerek befészkelik magukat és a gumókat, hagymákat elpusztíthatják, az alomnak használt szalmát pedig azért ne alkalmazzuk, mert az rendesen ammóniával van telítve, mely a hagymákat könnyen kiöli. A tavasziakat e hó folyamán okvetlenül eldugassuk. Az évelő díszcserjék és egyéb kórós dísznövények, melyek a szabadban telelnek, még mindig átültethetek és gyökosztás által szaporíthatok. Az érzékenyebb szabadban telelő cserjék és bokrok tövei moha vagy gazzal betakarandók és e hó közepe után be is kell azokat kötözni. A nemesített rózsákat is e hóban kötözzük be vagy elföldeljük azokat. A cserepekbe ültetett tulipán, jácintus, sáfrány, nőszirommal stb. e hó hó vége felé megkezdhető az üzdészet. Az üvegházakban legfőbb teendők a növények tisztogatása, a mikor az elsárgult vagy megsebzett leveleket, szárrészeket eltávolítjuk. Kedvező enyhe napokon a telelő és üvegházakat szellőztetni kell és e hőmérsékletet 6—8 fok között egyenletesen fentartani. Az öntözést illetőleg az idénynövényeket minél ritkábban kell öntözni. E hóban lesz legcélszerűbb a gyepes tereket is a gyomoktól kitisztítani, illetőleg azokat kiásatni. A nagyobb földmunkák és az utak kijelölése, elkészítése szinte e hóban foganatosítható. Gyümölcsöskertben. A levelek lehullása után a gyümölcsfákat át lehet ültetni, de az ültetést nem folytatjuk egész a fagyok beálltáig. A magvetést úgyszintén a már kikelt vetést lombbal be kell takarni. A veteményezést is lehet folytatni, inig a föld meg nem fagy. A kertész gazdának e hóban fő teendői a rigolozás, a veteményes ágyak felásása, a csemeték és vadon- cok átültetése. Az eleven sövényeket is most ültetjük és a régieket, hol szükséges, kijavítjuk. A nyulak elleni védekezés céljából a fiatal fák törzsét tövissel, szalma vagy náddal körül- kötözzük. Nagyon ajánlják e célból az avas báját, melylyel a fa törzse oly magasan, hogy a nyulak el ne érjék, bekenetvén, a faiskola e kártevő állatoktól megkímélve marad. Ilyenkor metszők a ribiszke és köszméte dugványokat és télire a szabadba homok közé rakjuk A kényesebb fákat, melyek a fagy iránt érzékenyek és az itteni telet ki nem állják, lombbal vagy szalmával bekötjük. Ha hernyókötések mutatkoznak, azokat pusztítani kell. A diófákat, minthogy tavaszszal metszeni nem tanácsos, most kell tisztogatni. A gödröket tavaszi ültetés alá, most kell megásatni. El nyílt virághagymák. A rendes eljárás az, hogy lassan elhagyjuk az öntözést és mire a zöldje leszáradt, föld nélkül száraz helyre, többnyire az üvegház félreeső zugába elteszszíik. Rendesen azonban vagy nem olyan száraz az a hely, mint gondoltuk és elrothadnak, egér jön oda látogatóba és megeszi, vagy korán vettük ki a tőidből és összetöpörödik, vagy éppen más gazdája akad ; de tegyük fel, hogy jó állapotban éri meg az a szegény hagyma az őszt, akkor biztosak lehetünk benne, hogy a többi betelelni való növénynyel úgy el van mindenki foglalva, hogy csak nóvemberben bukkannak rá újra, akkor be is ültetik, nagy keservesen ki is hajt, de bizony senkinek nagy öröme nem telik benne, mert sem a virág nem sok rajta és mert a késedelmet meleggel akarják pótolni, rendesen ülve is marad, minthogy nem volt elég ideje jól begyökeresedni. De tegyük fel, hogy ez a sok mulasztás nem esett meg vele, hanem a legjobb kezelésben részesült; akkor sem lesznek a virágok szépek; mert a jácint és egyéb virághagymák két télen át egymásután nem tűrik meg a hajtást, csak két-három évi pihenés után ad újra kellő eredményt. Most, mikor oly szép és biztosan nyíló jácinthagymákat igazán olcsón lehet kapni megbízható helyekről, nem ajánlható eléggé évenkint augusztus-szeptember hónapokban mindig újakat hozatni téli hajtásra. Joggal kérdezheti mindenki, miért adtam e közleménynek olyan cimet, ha azt ajánlom, hogy újakat szerezzen be mindenki. Visszatérek tehát a tárgyhoz és elmondom, hogy mit teszek én az elnyilott» hajtatott jácintokkal és más hagymákkal. Én a cserepekben hagyom őket addig, míg a szabadban nem kezdenek nyílni azok, melyek künn teleltek ; akkor fogom őket és a cserép nélkül kiültetem, akár a fűbe, akár a bokor aljába, de úgy, hogy nap is érje, lehetőleg sokat közel egymáshoz, körülbelül 30 centiméter távolságban, mert a nagy foltok sokkal jobban hatnak egy nagyobb kertben, mintha szétszórnánk őket távol egymástól. Talán mondanom sem kell, hogy okvetlen olyan helyeket válaszszunk, a hol biztosak vagyunk benne, hogy sem kapálva, sem ásva nem lesz a föld egy pár éven. Itt azután magukra hagyjuk őket, feléjük sem nézünk többet jövő tavaszig, a mikor március végétől április végéig gyönyörködhetünk bennük és ha első évben kevés virág is lesz rajtuk, minden évvel szaporodni fog rajtuk a virágszál is és a csengetyücskék is. A ki nem hiszi, próbálja meg, nem fogja megbánni; nálam mindenki megcsodálta, a ki látta. A foghagyma ültetéséről. A foghagymát tavaszkor és őszkor, vagyis áprilisban és szeptember elején lehet ültetni. Az őszi ültetés általános, a tavaszi csak kivételes, mert az őszi duggatás után sokkal szebb hagymára tehetünk szert, mintha tavaszkor dugdossuk el a gerezdeket, A tavaszi ültetést, hogy hagymája nagyobbra fejlődjék, a télre a földben szokták hagyni, a minek azonban az a gyakori következménye, hogy az ültet- mény magba indul, minek megakadályozására a szárakat derékon keményen keresztülkötik. Azt mondják, hogy ezáltal a hagyma nagyobbra is nő, mert a nedv nem a szárba áramlik, hanem a hagymatövek növesztésére szolgál. Minderre azonban az őszi, augusztusi ültetésnél nincs szükség, mert a hagyma a jövő évben nem megy magba és a gerezdek minden mesterkélés nélkül nagyra megnőnek, ha a kellő ápolásban részesülnek. A foghagyma jó erőben levő, de nem frissen trágyázott földet szeret, mely szerkezetére lazább, homokos legyen, mert tömött, agyagos talajban a foghagyma rothadásnak indulhat. A laza talajban a gerezdeket vastagabb végükkel oly mélyre dugdossuk el, hogy fél centiméter magas földréteg takarja azokat; az agyagos talajban még ennél is sekélyebbre •szabad eldugdosni, éppen csakhogy az ültetést valami kevés föld takarja. Ha azonban nem tavaszszal ültetünk, attól ne tartsunk, hogy a tél kifagyasztja a hagymát, mert egy kis levéltakaró alatt is könnyen bírja ki a legkeményebb fagyot is. A sorok és az egyes tövek közötti távolság 10—15 cm. lehet. Nyáron át a foghagyma-ágyakat (szegélyekre is ültethetünk foghagymát) kapvicsgálni, a gyomtól tisztán tartani és szárazságban öntözni kell, de csak mérsékelten, mert a túlságos nedvességet nem szereti. Érése felé az öntözést beszüntetjük. A mint a szárak (rendesen júliusban) megsárgulnak, száradásnak indulnak, a foghagymát vigyázva, hogy az ásóval meg ne sértsük, fölszedjük és pedig száraz időben, hogy tiszta munkát tehessünk. Sok tövet ásás nélkül is fel lehet húzni, de a mélyebben fekvőket az ásóval emeljük ki, hogy erőszakos húzással a szár le ne szakadjon, melylyel a foghagymát fölfonjuk. Szikkasztás után a töveket megtisztogatjuk a rajok tapadt földtől és koszorúkba fonva száraz, szellös és hűvös helyre, hogy idő előtt ki ne hajtsanak, fölaggatjuk. A fölszabadult foghagyma-ágyakat ne hagyjuk üresen. Trágyázás nélkül cukorborsót, vajbabot ültethetünk beléjük. Ha spenóttal be akarjuk veteményezni, kel, vagy kalarábbal beültetni, akkor a megforgatás előtt meg is kell trágyázni, vagy a palántákat egyszer-kétszer trágyalóvel megöntözni.
