Rákos Vidéke, 1902 (2. évfolyam, 1-51. szám)

1902-10-26 / 42. szám

II. évfolyam. Budapest, 1902. vasárnap, október 26. 42. szám. RÁKOS TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP A BUDAPEST X. KERÜLETI RÁKOSI KÖZMŰVELŐDÉSI ÉS JÓTÉKONYSÁGI EGYESÜLET ÉS A RÁKOSSZENT MIHÁLYI SPORTTELEP HIVATALOS LAPJA Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, Vili., József-utca 72. — Telefon: 57—64. A lap szellemi részére vonatkozó közlemények a szerkesztőségbe, az előfizetések pedig a kiadó- hivatal címére küldendők. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP FELELŐS SZERKESZTŐ ÉS LAPTULAJDONOS: FARKAS ELEK Előfizetési ár: Egész évre ............... 8 — korona F el évre ................ 4"— » N egyed évre ....... 2•— .» Egy es szám ára 16 fillér. Hirdetéseket fölvesz a kiadóhivatal Egy egyhasábos petitsor ára 10 fillér. C1 N KÓTA MAGYAR LESZ. (F. F.) Ritka örvendetes hír az, a mely Cinko- táróJ érkezve, bennünket hazafias örömmel tölt el és megérdemli, hogy róla egy kissé elmélkedjünk. A hír eleinte szinte olyannak tűnik föl, mintha nem is lehetne újság, mintha az már régóta magától értetődnék. Arról szól ugyanis, hogy Cinkota isko­láiban az oktatás nyelve immár teljesen és kizáró­lagosan magyar. Nem ta­nítják ott már a gyere­keket olvasni, írni se tótul, se németül. És jellemzi a mi vi­szonyainkat, hogy ez a hír újság; hogy itt, a székesfővárosnak, Magyar- ország szivének, a szép Budapestnek a tőszom­szédságában csak most, több mint ezer esztendővel ennek a mi édes Magyar- országunknak a megala­pítása után jutottunk any- nyira, hogy hihetjük, hogy bízhatunk benne, hogy a jövő nemzedék, a most nevelődő magyar lesz im­már nemcsak érzelemben, hanem nyelvben is. Bizony lassan gyű­rűznek a magyarosodás­nak a hullámai, a mik egy negyedszázaddal ez­előtt keletkeztek. Hiszen Budapesten is csak most jutottak annyira, hogy a kis gyermekek megmene­külnek a németül olvasni-írni tanulás nehéz mester­ségétől, a melylyel az idejüket vették el eddig a szegényeknek azért, hogy alkalmuk legyen nekik azután a nehezen megemésztettet három-négy év alatt tökéletesen elfelejteni. Csak most kezdjük belátni, mennyi idejét vette el annak a szegény, különféle „tananyaggal" túlterhelt gyermeknek a papagály- módon való nyelvtanítás, a mely mellett a többi, gya­korlati ösmeret megszerzésére alig-alig volt ideje. Igaz, hogy a hozzánk jött külföldiek bámulattal adóztak nekünk azért, hogy mi, magyarok, annyi idegen nyelvet beszélünk, ösmerünk. De ugyanazok a külföldiek otthon ki­mondták ránk, hogy nin­csen igazi tudományos éle­tünk, hogy nagyon kevés az igaz tudósunk, alapos kutatónk. Arra azonban sem ők nem gondoltak, se minekünk nem jutott eddig eszünkbe, hogy ez a két dolog talán össze­függésben van egymással. Hogy azért nincs időnk a tudományos szakokban a teljes kinhívelődésre, mert az időnk javarészét a'Tatin, a görög, a német, a francia és újabban az angol és még mit tudom én miféle nyelvek elsajá­títására fordítjuk. De ezeket a nyelve­ket Budapesten verik a gyermek fejébe, a nem­zetiségi vidékeken pedig még kénytelen megtanulni oláhul, szerbül, tótul, szó­val, azon az egy-két nyel­ven is, a melyet azon a vidéken beszélnek. Szántszándékkal hagytam a legvégére a magyar nyelv tanítását, mert az elemitől fogva idegen nyel­vekkel sanyargatott tanuló-ifjúság legnagyobb része az európai — és ázsiai —- nyelvek ekkora bábeli zavarában magyarnl jól megtanulni nem ér rá. Budapest lakói a magyar nyelvet lipótvárosi, óbudai, józsefvárosi, meg ferencvárosi tájszólások szerint be­A szentmihályi templom-

Next

/
Thumbnails
Contents