Rákos Vidéke, 1902 (2. évfolyam, 1-51. szám)
1902-10-19 / 41. szám
6 RÁKOS VIDÉKE 41. szám. vességi viszonyai a növényzetre nézve kedvezőtlenebbek, mint oly talajban, mely előzőleg már hosszabb idő óta porhanyítva lett. Kötött, kemény talaj mellett tavaszszal alig lehet idejében azt felásni, mert a talaj későn szárad ki, ha azonban öszszel felástuk a földet, úgy tavaszszal is kedvezőbb lesz a talaj ned- vességi állapota. Az őszszel felásott talajt a téli fagyok megporhanyítják, a szerves maradványok és az ásványi tápanyagok könnyebben feloldatnak benne. Zöldség-növények alá az őszszel s tavaszszal való felásás okvetlen megkivántatik, különösen, ha a zöldséget tavaszszal későn vetik el, a mikorra az öszszel felásott föld már elgyomosodott. Természetes, hogy az őszi ásás máskép végzendő, mint a tavaszi. Öszszel ugyanis a földet nem szabad elaprózni, hanem úgy kell ásni, hogy rögös maradjon, mert különben a talaj tavaszig eltömörödik. Az őszi felásással a férgek, a gumók gyökerei a fagyok előtt a föld felületére jutnak és később a hideg bekövetkeztével elpusztulnak. A trágya alászórása öszszel szinte előnyösebb, mint tavaszszal, mert a tél előtt aláásott trágya tavaszig korhadásnak indul és a talajban jól eloszlik, tavaszszal pedig az újraásás alkalmával jól összekeveredik a földdel. A tavaszszal aláásott | trágya bizonyos körülmények között ártalmára is lehet a növényzetnek, különösen ha nincs kellőleg elkorhadva, vagy ha lótrágya, mert ilyenkor a növények gyökerei közvetlen a trágyába | jutva, elsülhetnek. A rózsák szabadban való átteleltetése. Közeledik az idő, hogy a rózsák átteleltetéséröl gondoskodjunk. Ez mindig kényes kérdés marad, mert a korán való lefektetése a rózsáknak bizonyos körülmények között jobb lehet, mint a késői, de némi kárunk minden esetben lesz. Ha a rózsa tája beérett, akkor jobb a korai lefektés, de ha még éretlen, akkor a késői lesz előnyösebb, azonban az időjárás is határoz e tekintetben. Ha száraz fagytól biztos, akkor a magas rózsák, a míg lehet, fedetlenül hagyandók, ellenkezőleg a befedést siettetni kell. A lefektetés száraz időben történjék és mert öszszel ez ritkábban fordul elő, legjobb a lefektetést korábban foganatosítani. A tapasztalt rózsatenyésztök azt tartják, hogy a befedéssel többet szenvednek a rózsák, mint a hidegtől, de minthogy e nélkül nem telelhetnek ki, a fedőanyagra kell gondot fordítani és annak nem szabad igen nehéznek és oly anyagból valónak lenni, mely könnyen rothad és penészedik. A legkönnyebben alkalmazható fedőanyag a föld, de az igen nehéz, kötött, nedves, e célra nem alkalmas. Egy orosz kertész azt ajánlja, hogy lefektetett koronát baróka-ágakkal kell körülvenni és azután betakarni. A hol fenyőgallyak kaphatók, ott a rózsafa-koronát azzal fedik be, de nem mindig sikerrel, mert ha vékonyan fedi, nem nyújt kellő védelmet, ha pedig vastagon rakjuk fel, télen korhadni kezd és a rózsaágokon rothadási foltokat képez. A ki fenyőgalylyal fedi a rózsákat, leghelyesebben cselekszik, ha a korona alá és fölé száraz, tű nélküli gallyat rak és erre zöld gallyat helyez. Mód a remontant és a thearózsák őszi virágzását meghosszabbítani. Allégatiére Monplaisir lyoni kereskedelmi keitész bokorrózsáit, hogy azok őszi virágzását meghosszabbítsa. Rosa canina helyett Rosa Polyanthába nemesíti és pedig nagy sikerrel, Ez eljársnál elérte, hogy rózsái röviddel a növekedés belejezése előtt, úgy október elején cserepekbe vagy ládákba atíiltettetvén, legkisebb baj nélkül, leveleiket megtartva, tovább virágoztak. Ez abban leli magyarázatát, hogy a Rosa Polyantha igen erős növésű, gyökerei sokszorosan elágaznak és a kiásásnál a földgömb megmarad a gyökereken. -- További előnye az eljárásnak az is, hogy a magvak melegen kivetve, 20—30 nap alatt csiiáznak és pikirozva, kiültetve még ugyanazon a. nyáron nemesíthetők.-FIÚTÁRSASÁGBÓL. —**— Margit és Imre. (Bugyi Ferenc Józsefhez.) Kedves Barátom ! Borzasztó, a mit velem tettél. Óh, hogy nem tudtad meggondolni előre elhamarkodott cselekedeted veszedelmes következményeit! Tönkre vagyok .téve, agyon vagyok csapva. Nincsen sem éjjelem, se nappalom. Üldöz a rossz lelkiösmeret, az emberek gúnyos mosolygása, csípős megjegyzései. Nem mutatkozom már sehol, eltemetkezem négy fal közé, hogy ne lássanak és hogy ón se lássak senkit. Kerülöm az emberek társaságát én, a ki azelőtt mindenütt ott voltam, a hol jó kompánia, zene mellett vagy a nélkül találkozott. Az arcom sápadt, megfogytam és ha az orvosok nemsokára engem is vassal fognak traktálni, mint a serdülő városi leánykákat, rettentő átkot fogok rád mondani. Vasat fogok kívánni átkomban a te számodra is, óh de nem orvosság, nem ásványvíz atomjai közé téve, hanem lánc formájában, a mely összeköti a két kezedet a lábaddal, hogy soha írni többé ne tudnál tőle. Mert mindaz a baj, a mi tönkretesz, mindaz a kellemetlenség, a mit most keserűséggel a szivemben, sápadt arccal, vérbenforgó szemekkel bár, de szótlanul tűrni tartozom és mind az a gúnyolódás, a minek két hete ki vagyok téve, és mindaz az átok, a mi e miatt az ajkamat elhagyta, a te fejedre száll ám, kedves barátom, szorgalmas munkatársam, Bugyi Ferenc József! És ha azt hiszed, hogy önzetlen fáradozásaidért, hatalmas irodalmi munkásságodért, velem szemben tanúsított jóakaratodért köszönetét vagy épenséggel hálát várhatnál inkább tőlem, mint átkozódást, úgy csalódol barátom, nagyon csalódok Emlékezzél csak vissza a szép júliusra és emlékezzél vissza könnyelmű cselekedetedre, a mit akkor velem szemben elkövettél. Cikket küldtél be, a miben megírtad egy szentmihályi szerelmes pár könyekig megható történetét és a végén a templomavatás utánra esküvőt Ígértél, fényeset, érdekeset, a melynek cselekvő (es később szenvedő) két hőse Margit lett volna meg Imre. Nos, belátod most már, mit cselekedtél, szerencsétlen barátom ? A templomban már miséznek két hete és az esküvő nem volt meg most sem. Násznagy uram, ez így nincsen rendben. A „Rákos Vidéke“ olvasói összegyűltek október 5-én és a fényes ceremóniák után várták az esküvőt. Azért nem mentek ki a templomból. És íme, a nagy mise után be is vonulnak egynéhá- nyan, csakhogy — horrend um dictu — keresztelő volt az esküvő helyett. Ez az, a mit neked sohasem fogok megbocsátani. Mit fognak gondolni szegény lapomról, jól értesiiltségéröl, megbízhatóságáról, ha még egyszer előfordul ilyesmi. Azért ünnepélyesen felszólítlak: igazold magadat. Vedd magadra a felelősséget a keresztelésért és mentsd meg tömérdek gondjába nyakig elmerült barátodat a szerkesztőt.
