Rákos Vidéke, 1902 (2. évfolyam, 1-51. szám)
1902-10-19 / 41. szám
2 RÁKOS VIDÉKE 41. szám alakuló társaság csapás volna és nem jótétemény. Ott klikkeknek, pártoknak alakulni nem szabad, mert hiszen a pártoskodás megszűnését kell hogy szolgálja. Ott a jogosulatlan személyes törekvéseknek helyet adni nem szabad, mert hiszen a vezetőszerepre alkalmas emberek megösmerése volna a főcél. Ha egy ilyen társaskört megalakítani a szent- mikályiaknak sikerülni fog, a nagy munkának, az új község megalakításának nyugodtan nézhetnek elébe. Az az új szervezet rájuk áldást, megkönnyebbülést fog hozni. De ilyen intézmény nélkül a vállalkozás kockázatos, veszedelmes, mert nagy dolgot egyes emberek csak kivételes tehetséggel, kedvező körülmények között alkothatnak. A most lezajlott Kossuth-ünnepek már figyelmeztethették erre a szentmihályiakat. Hogy az tin- ! neplés vágya élt a szivekben, azt megmutatták a | külsőségek: a mindenfelé lobogó nemzeti zászlók, a felfűzött jelvények, a melyek előkerültek anélkül, hogy bármiféle mozgalom lett volna ebben az irányban. Előkerültek a lakók benső, lelki kényszerűségének következniényeképen, a minthogy ennek a jele volt sok kivilágított ablak, nem egy rögtönzött tűzijáték. f És ime, a lelkek ekkora készsége mellett nagyobb ünnepet ülni, nagyot, nyilvánosát nem sikerült, mert nem volt testület, a mely ezt a tisztán társadalmi ügyet a kezébe vette volna. Ez csak egy kisebb alkalom volt, a melynek elmulasztása nem járt veszedelemmel. De egyúttal erős figyelmeztető arra, hogy mi történik vájjon, ha nagyobb feladatok elé kerülnek a szentmihályiak készületlenül, szervezetlenül ? Kellő meggondolással senki sem tagadhatja ilyen körülmények között egy társaskör alakításának a szükséges voltát. Most még nem késő, fogjanak össze az arra hivatottak és munkálkodásukat siker fogja koronázni. Hiszen a szentmihályiak már ismételten megmutatták olyankor, a mikor nagyobb célok elérésére egyes alkalmakra egyesültek, hogy a teremtő erő megvan bennük. És vannak embereik is, a kik a nagy célok felé irányuló mozgalmakat sikerre vinni tudják. Egyesüljenek hát most állandó, közös nagy célra: az annyira nélkülözött szentmihályi társasélet megteremtésére (a mely irányban az ifjúság sportegyesülete révén már eddig is olyan szép sikerrel munkálkodott) és meg fogják látni, hogy az erre fordított fáradság bőven kamatozó lesz a köz érdekében elérendő sikerek alakjában. ^^^ ^ ^ ^ ^^ ^ ^ ^ ^ ^ A méhrőS és a darazsak pusztításáról. Bizonyára minden tulajdonos, a kinek a mi vidékünkön valami kis gyümölcsöse vagy szőlője van, nagy bosszankodással tapasztalta, hogy a szőlőjét, a melyben egész nyáron át öröme tellett, szőlőérés idején a darazsak tönkreteszik, elpusztítják. Szolgálatot vélünk azért teljesíteni azzal, hogy közöljük Darányi miniszternek a darazsak elpusztítását célzó rendeletét és egyúttal egy tapasztalt gazdának az elpusztítás módjára vonatkozó célszerű utasításait. A földmívelésíigyi miniszter a darazsak kötelező irtása tárgyában a következő rendeletet intézte az összes törvény- hatóságokhoz : A darazsak a múlt évben az ország több vidékén igen elszaporodtak s főképen a gyümölcsökben és a szőlőkben jelentékeny károkat okoztak. Ennélfogva az 1894: Xlí-ik törvénycikk 58-ik szakaszában nyert felhatalmazásom alapján TÁRCA.-----*4----Ő szkor. Ködös, őszi napon Sárga lomb hallása, Költöző madarak fájó bucsúzása Szomoritják lelkem’, S a mit friss erővel Még cipeltem nem rég : fiz élet igáját, Ólomsdlyú terhét Oly nehéz cipelnem 1 Mintha a természet Erejéből vesztve -— Csöndes suttogással Belém is lehelne Zord haldoklásából; És újabb remények Varázsával lep meg, Sugárt hintve egy szebb, Egy dicsőbb életnek Örök tavaszából. . . Tuba Károly. Egy őrült meséje. Jegyben jártam egy szép leánynyal. Vágyaink igen szűk körre szorítkoztak. Nem fényes palotát, dehogy: alacsony, szerény, repkénynyel befutott házikót áhítottunk. Azonkívül egyszerű, tápláló eledelt és meleg öltözetet kívántunk magunknak, egyebet nem. Nemsokára már háziurak leszünk, kedvesem, — mondám nem egyszer, midőn ölemben tártául Emiliát és számot adtam neki, mennyit tettem félre heti szerzeményemből. Társaim fukarnak tartottak ugyan, de mit törődtem én a mások beszédével? Dalolva végzém napi munkámat, este pedig, midőn a többiek kedvesükhöz vagy mulatni mentek, én kis szobámba zárkóztam és mély gondolatokba merültem. Új gépet akartam gyárunk számára fölfedezni. Tudtam, hogy meglehetős vagyonra tehetek szert, ha tervem sikerül. Dolgoztam tehát éjjel-nappal az én szeretett arámért. Csodálkozol, nemde, hogy miért nem kerestem föl gyakrabban kedvesemet, mikor üdvömet láttam benne ? 0 ugyanazon szövőgyárban volt alkalmazva. Valahányszor fölpillantottam munkaközben, tekinteteink találkoztak, ha pedig a munka figyelmemet annyira igénybe vette, hogy
