Rákos Vidéke, 1902 (2. évfolyam, 1-51. szám)
1902-09-21 / 37. szám
6 RÁKOS VIDÉKE 37. szám. KözgyűiésCsömörön a költségvetés tárgyában. Lapunk zártakor kapjuk a hírt, hogy Csömör község kép- viselő-testülete folyó hó 29-én közgyűlést tart, a melynek tárgya a község 1903-ra szóló költségvetésének megállapítása lesz. A költségvetés adatait jövő (szeptember 28-iki) számában közöljük az olvasók tájékoztatása céljából. GAZDASÁG ÉS KERTÉSZET. A gyümölcs hygienikus hatása. A régieink azt tartották, liogy minden füben-fában orvosság van, s a múlt század egyik kiváló orvosa, Stolbertus azt javasolta, hogy a gyógy- szertárosok a sok mindenféle gyomorerösítő s hashajtó szerek helyett friss gyümölcsöt áruljanak mindenfelé. A friss gyümölcsnek az emésztésre vonatkozó jó hatása általában ismeretes és a kik teljesen elrontották a gyomrukat, sok esetben a gyömölcs- kurának köszönhetik kiépülésüket. Régente bizonyos misztikus erőt tulajdonítottak a friss gyümölcs hatásának. Ma már ismerjük a gyümölcsök vegyi összetételét, emészthetőségüket s hatásukat s épp azért egészségfentartó s helyreállító hatásuk többé nem mysztikus előttünk. Friss gyümölcseink legtöbbje szénhyd- rátban gazdagok. Zsír aránylag kevés van bennük, fehérje meg éppen nagyon kevés. Mindenesetre tehát egyoldalú eleségek. A mi hat bennük, az a szénhydrát s a gyümölcssavak. A szénhyd- rát legtöbbnyire cukor és általában oly könnyen emészthető, hogy még a leggyengébb gyomornak sem ád leküzdhetlen munkát. A gyümölcssavak hatása kettős. ízt, zamatot kölcsönöznek a gyümölcsnek, vagyis természettudományi nyelven beszélve : sok nyál kiválasztására ingerük szánk nyálmirigyeit. S ez a nyál tulajdonképen erjesztője ételünknek a gyomorban. Másrészt a gyümölcssavak is fejlesztik az emésztést s állandó könnyű széket csinálnak. A kettős hatásuk e mellett gyöngéd, simán ható s épp ezért az elgyengült szervezetre kellemesebb, mint az ugyanily hatású, de mindég drasztikus ásványi eredetű gyógyszerek. Ezek alapján az orvosi tudomány mint simán ható szert ajánlja a friss gyümölcsöt minden gyomorbajos betegnek, veseköveknél, aranyérnél, emésztési zavarokkal összefüggő idegességnél, tehát folytonosam irodában ülve dolgozó egyéneknél. De a friss gyümölcsfélék is különböző hatásúak. A lágy, néhány nap alatt túlérő eper, szeder, szamóca, meggy, cseresznye, szilva s barack-félék savakban gazdagabbak s e mellett könnyebben emészthetők, mint a tartós alma s körtefajok, mely utóbbiakból nem is lehet oly sokat enni, mint előbbiekből. Gyümölcskurára legalkalmasabb a szőlő. Nemcsak azért, mert hónapokon át jól eltartható s így hosszabb időn át szolgálhat gyógyszerül, hanem azért* -is, mert cukorban, a legkönnyebben emészthető szénbyd- rátban gazdag, s e szénhydrát a gyümölcs többi részétől, nevezetesen a héjtól evés közben is könnyen kiválasztható. S e kiválasztás a gyenge gyomor gyógyításánál igen fontos. Mert ne Mgyjük azt, hogy a gyümölcsnek minden része könnyen emészthető. Ellenkezőleg: a gyümölcsnek a héja, magháza s magja erős, megvastagodott sejtfalakból képződött s a legnehezebben emészthető tápszerekhez tartozik. E mellett a gyümölcs e része igen könnyen felhalmozódik a vakbélben s megfekszik a bélfodrokban, hol erjedésbe menve, igen makacs emésztési zavarokat idéz elő. Innen van az, hogy a gyermekek, különösen falun, az alma és körte idény kezdetén sokszor életveszélyesen megbetegszenek. Gyermeknek s gyenge gyomrú embereknek háinozatlan gyümölcsöt éppen nem szabad enni, sőt a szőlőnek a héját s magját sem tanácsos lenyelni. \ égül ne feled jük, hogy a, gyümölcs csak egyoldalú táplálék s magában élvezve savanyítólag hat, sovány hússal egyetemben erősít, kövér hússal fogyasztva hizlal. Wiirttembergben azon dicséretes szokás van elterjedve, hogy a pap addig nem adja össze a, szerelmeseket, míg a vőlegény bizonyos mennyiségű gyümölcsfának ültetését községi bizonylattal nem igazolta. Ennek s ehhez hasonló intézkedéseknek következménye, hogy Württemberg mainapság az első gyümölcstermő államhoz tartozik, bár évtizedekkel ezelőtt az országutak mellékének gyümölcsfákkal beültetése szintén csendőrasszisztenciával történt. A fentjelzett üdvös szokást nem ártana nálunk is meghonosítani. Egyéves földieper-tenyésztés. Ez eljárás abból áll, hogy a földiepernövények, a mint egy termést hoztak, további termelési célból nem hagyatnak meg, hanem felásatnak. E termelési módnak előnye, hogy a növényeket sokkal sűrűbben ültethetjük, mint ha több évig hagynék meg azokat egy és ugyanazon ágyban. Míg több éves tenyésztésnél például egy négyszögméterre kilenc növényt ültetünk, addig az egyéves tenyésztésnél ugyanezen területre negyven növény kerül, úgy, hogy az ily földieper-ágynál a földből misem látszik ki, az erőteljes nagy- levelek mintegy zöld szőnyeg, vonják be a talaj felületét. E termelési módot Danker R. úr Freienwaldból a legjövedelmezőbbnek mondja, mert kétszer annyi gyümölcs terem, mint a több éves kultúrákban és korábban érik és nagyobb lesz. Az egyéves termelésnél a „Noble“-fajtát alkalmaztam. Ez eljárás különösen könnyű, száraz, homokos talajú területekben lesz megfelelő, mely célra azonban a tenyésztő maga nevelje a növényeket, mert a vásárolt növények így sokba kerülnek és az első nyáron nem is növekednek erőteljesen. Ily egyéves eperágyaknak legkésőbb augusztus első napjaira már készen kell lenni, mert a később elültetett ágyak első évben gyengén hajtanak. Hogyan teleltessük a georginákat és a pelargo- niákat ? A derek beálltával a georginákat kiássuk, vigyázva, hogy meg ne sértsük. A szárt közvetlenül a gumók fölött levágjuk, a gumókat tisztára letakarítjuk, ha sérült van köztük, azt kivágjuk, a sebeket faszénporral behintjük, hogy a rothadás ne terjedjen, kiteszszük a napra száradni és azután fagymentes helyen teleltetjük. Jó erre a célra a kamara, vagy a pince. Iia a pince alja nyirkos, homokot szórjunk a gumók alá; a kamrában meg földre lefektetett deszkákra fölállogatjuk. A kinek i. í sok a georginája és alkalmas helyivel nem rendelkezik, az szabadban ásson négyszögben gödröt, a megtisztított és megszárított gumókat abba rakja el és hintse meg bőven száraz homokkal, hogy minden hézag ki legyen töltve és takarja el a kiemelt földdel. A gödröt olyan helyen nem szabad ásni, a hol lapály van, vagy a hol fenékvíztől lehet tartani. Maga helyén, a hol el voltak ültetve, a georginákat sohasem hagyjuk, mert kifagynak és különben sem jó egy és ugyanazon helyre éveken át ültetni, a nélkül, hogy a talajt megforgatnék. — A peláfgórnák teleltetése rendesen cserepekben történik. Sokáig ne késsünk a kiszedéssel, mert azt tapasztalták, a kik kísérleteket tettek, hogy a szeptemberben kiszedett pelargóniák a jövő esztendőben szebben virítanak, mint azok, melyek a derek beálltáig a szabad földben maradtak. Kiszedéskor a gyökereket messiik meg, hintsük be faszónporral és a régi levelekből minden száradót és nagyot vágjunk le, csak a legfrissebbet hagyjuk meg. A virágokat szintén törjük le. A cserepekben csak annyira öntözzük, a mennyi éppen életük íöntartására szükséges. De sokszor megesik, hogy nincs annyi cserepünk, a mennyi a pelar- góniánk, eldobni vagy kint a fagynak hagyni meg sajnáljuk. Én is olyan helyzetben voltam, mikor egy ismerősöm még elég jókor figyelmeztetett, hogy a kint hagyott pelargóniákat egyszerűen szedjem ki a gyökerekén a rajok tapadt földet hagyjam meg, de leveleit szedjem le, kössem össze, sokat ne egy csomóba és akaszszam föl a, pincében, úgy, hogy egészen szabadon lógjanak. Megfogadtam a tanácsot, mert úgy sem volt vele mit kockáztatni, az átjelölésük után való évben pedig vitatásuk oly kielégítő volt, hogy ezt a, módot annak, a kinek elegendő cserepe vagy alkalmas helye nincsen, bátran ajánlhatom.
