Rákos Vidéke, 1902 (2. évfolyam, 1-51. szám)
1902-08-31 / 34. szám
34. szám. RÁKOS VIDÉKE 3 Kovács Pál dr., országgyűlési képviselő sajnálja, hogy a mozgalomban távolléte folytán részt nem vehetett. Fel- köszönti azokat, a kik itt teremtettek, a kik többen vannak, mert a vezér egyedül csatát nem nyerhet. Itt Paulheim vezérnek kitűnő vezérkar áll a szolgálatára, a mely önmagának is használ, a mikor a vezért támogatja. Köszönetét mond az istentiszteletek rendezőinek. Perjátl templomatyának és Milcsó Imrének és a többieknek, a kik — ha így működnek tovább — hamarosan megteremthetik az új ' egyházközséget. Kratochvill plébános kifejezi abbéli óhajtását, hogy a mise-rendezők ne csak szabad ég alatt tartathassanak misét, és élteti az előbb már éltetett Perjátl Mártonon és Milcsó Imrén kívül a triumvirátus harmadik tagját, a telep nagyrabecsült elnökét, Meixner Emilt. Takács Gyula nemzetes uraknak és hölgyeknek nevezte a mátyásföldieket, a kiknek a „benszülöttjeinek “ „birodalmuk“ van. Figyelme a környékről megjelentekre fordul és felhívja őket, hogy ne csak mint vendégek legyenek itt a jövőben, hanem szervezzenek maguknak ők is birodalmat, váljanak bensziilöttekké, álljanak be a többi nemzetes úr közé. Farkas Elek megköszöni a megemlékezést a vendégekről és kifejti, hogy önzés hozta őket ide, mert örülni akartak a mátyásföldiek ideális mozgalmának sikerén, részt kívántak az örömükből. És tanulni jöttek ide, hogy lássák, hogyan teremthet összetartás és kitartó munka révén egy pár tevékeny ember szép dolgokat, nagy szervezetet. Köszönetét fejezi ki, a miért alkalmat adtak neki a megjelenésre, a velük örvendezésre és élteti a mátyásföldieket. Beszédeket mondtak még Tomcsányi János, a ki Neisser Antal drt, a templomépítő-bizottság újonnan megválasztott alelnökét köszöntötte fel, bizalmát fejezve ki ifjúi tettereje iránt. Neisser dr., a ki támogatást kért a maga számára és Ígérte, hogy a lehetőségig el fog követni gást, a mivel kisérik a szellemek. Úgy zúg a feje, olyan nehezére esik a lélekzés. De jó lesz majd fönt, ott az ő férje mellett. Igen, mind a két ura mellett. Az örökkévaló Úr szeretni fogja az ő leányát, a másik ura, az szeretni fogja őt örök szerelemmel. Együtt lesz ő azért a fiaival is. És örülni fog a jó feleségnek, a gagyogó gyerekeknek . . . Megnyugodott. Odafönt csendben voltak. De most táncra szólította a fiatalságot a zene. Eleinte hallani lehetett a dallamot, de később a vad dobogás közepette csak a nagybőgő hangja szólott kísértetiesen. A nőn erőt vett a láz, a gyöngeség. Leugrott ágyáról, fiára borult, kérte, ne adja oda annak a csúnya váznak, az nem viszi őt az urához; ott fönt csend van és boldogság, de ez zajjal jön, szörnyű lármával ... és sikoltott és jajgatott és kérte a fiát szivrepesztően. Karjai görcsösen fonódtak fiának nyaka köré és szinte megfojtotta őt kétségbeesésében. Azután hangosan sikoltott, karjai leoldódtak a szeretett fiú válláról és tompa zuhanással borult a tehetetlen test a födetlen padlóra. S az ifjú ráborult a hűlni kezdő tetemre és sírt, csak sírt . . . Fönt pedig a cigányzenétől és a bortól feltüzelt aranyos ifjúság járta a csárdást. Lobogtak a kendők, dobogott a padló s a táncosok a zene egy élénk fordulatának a hatása alatt tele torokkal kiáltották: — Soh’se halunk meg I Iíeléz gróf. mindent a nagy cél érdekében. A közönséget éltette. Végül Takács Gyula beszélt újból és éltette Bartolfy Jánost és Fehérváry Józsefet, mint a kik nagy eszüket, szorgalmukat és tudásukat Mátyásföld érdekében gyümölcsöztetik. A dikciók után még jó darabig maradt együtt a társaság jó hangulatban és csak négy óra tajban oszlott el, hogy a délutánra fentartott szórakozásokból is kivegye a részét. A délután. A leleményes rendezőség az összegyűltek számára délutánra is gondoskodott szórakozásról. A tenniszpályákon érdekes és szép tenniszversenyt rendezett Irsay Ervin, a melynek eredményét Sport-rovatunkban közöljük. Estefelé — hogy a szórakoztatót a hasznossal kössék össze — tombolajáték volt szép nyereményekkel, a tekepályán pedig versenytekézés volt hölgyek és urak részére, a melynek eredménye szép díjaival örömet keltett a nyerők szivében. Egyátalában a délutánon látszott meg az ünnep jól rendezett volta a legjobban. Nem volt senki, a ki az egész napi ünnepen folyton nem mulatott volna a legjobb kedvvel. Hangverseny és táncmulatság. Sikerültnek és egyes részeiben fényesnek kellett mondanunk már az eddigi részeit is ennek az emlékezetes ünnepnek, de a legnagyobb sikerű mégis az este nyolc órakor tartott hangverseny volt, a melyre összegyűlt újra Mátyásföld szép hölgyserege. A fényesen világított hatalmas terem egészen megtelt díszes közönséggel, a mely már nyolc óra előtt türelmetlenül várta a kitűnő számokat ígérő hangverseny kezdetét és mondhatjuk, hogy a koncert még így is várakozáson felül sikerült. A hangversenyt Hoffmann Emilia úrhölgy nyitotta meg egy szép hangversenydarabnak művészi előadásával. Passkó Géza, a Népszínház kitűnő fiatal baritonistája énekelt ezután kellemesen csengő hangon két műdalt. A közönség tapsaira azután még két népdalt is adott elő, a miket a hallgatóság tetszésnyilvánításokkal kisért. Majd Bokross Margit, a Magyar Színház bájos ifjú tagja mondta el a közönség derültsége mellett Heltai Jenőnek A liften című monológusát. Az élénken előadott szavalat olyan sikerrel járt, hogy a műsornak ezt a számát is meg kellett toldani a Heten vagyunknak művészien egyszerű előadásával. Ezután következett a műsornak legzajosabb sikerű száma, Kovács Mihálynak, a budapesti közönség kedvelt- jének briliáns kuplé-előadása. Itt már azután vége sem akart lenni a sok tapsolásnak és a jókedvű művész újrázásainak nem volt se szeri, se száma. Először az „Izének“ nagy sikerű „Egyszerű, nagyszerű“ kupiéit adta elő, megtoldva egy helyi vonatkozású versszakkal és ezt követték sorban a „Próbaházasság“, az „Egy görbe nap“ nagysikerű kupiéi és még egy csomó vígnál vígabb dal, a melyek kitűnő előadásával folytonos jókedvben tartotta az őt oly szívesen hallgató közönséget. Karsay Irén szép énekelőadása volt a műsor következő száma, a melyhez a zongorakiséretet Hoffmann Emilia szolgáltatta, míg a Kovács Mihály kupiéit Verő György kisérte zongorán. A hangversenyt Gyöngyi Izsónák, a Városligeti Színkör tagjának komikus Fregoliádája fejezte be, a mely szintén
