Rákos Vidéke, 1902 (2. évfolyam, 1-51. szám)
1902-07-20 / 28. szám
4 RÁKOS VIDÉKE 28. szám. sának és az azzal összefüggésben lejátszódott jeleneteknek szemtanúja volt, megkísértsük ennek a nagy érdeklődést keltett eseménynek a leírását. Hogy a torony magassága 96 méter volt, hogy az építését még 888-ban kezdték meg, közben újra lehordták és csak a 14-ik században készült el teljesen, jórészt tudott dolgok. Tudjuk azt is, hogy bizony az öreg kampanile nem volt valami különösen szép mii. Öreg volt nagyon és kitűnő társaságba keveredett, -—- ez volt a főerénye. De ott állott már sok száz éve és az emberek megszokták, hogy ott legyen, a mint mi megszoktuk még a régi „zöld udvart“ is és sajnál túli a lebontását, pedig azon bizony nem volt semmi szép sem. Közel volt a világhírű Márkus-templomhoz, közvetlenül mellette állott a paladzo reale, a királyi palota és alája, a tövébe épült Sanzovinonak, a kiválóan nagy művésznek remek alkotása, a lodzsetta, a kis erkély. Az öreg torony már nagyon régen megrepedezett, de hát Venedziában a megrepedezett, roskadozó épületek nem mennek ritkaságszámba. A fő volt, hogy a mogorva, vén torony állott és alkalmat adott a szép tengeri várost látogatóknak, hogy a tetejéről páratlan kilátásban gyönyörködjenek, a kik pénzt és fáradságot nem kiméivé, felkapaszkodtak reá. De az elmúlt hót végén gyanús lett a viselkedése az öreg emléknek. Repedezett mindig jobban. Az olasz szövetségesek azonban még vasárnapon is vígan eresztették fel a roskadozó alkotmányra a kiváncsi idegeneket. Hétfőn reggelre a repedések nagyon megnövekedtek. Az egyik első emeleti sarokablak fölött mutatkozott repedés egyszerre a negyedik emeletig szökött föl és állandóan veszedelmesen tágult. Ekkor hirtelen kutatni kezdték a roskadozás okát, lépcsőt állítottak nagy gyorsan a negyedik emeletig és kilenc órakor a vizsgálómérnök kimondta a torony halálos ítéletét. De hogy a katasztrófa olyan hirtelen következzék be, ö maga sem hitte. A torony körül gyönge korlátokat állítottak, a melyek, annyira a mennyire, távol tartották az embereket az életét megunt alkotmánytól. Fél tízkor egyszerre a torony felső része szemmel láthatólag inogni kezdett s az angyal onnan felülről száz méteres űrbe ugrott és leesett az öreg Márkus-templom lába elé, a nélkül, hogy neki magának baja történt volna. —- Csak a szárnyai törtek el szegénynek. Egyszerre, mintha ágyúkkal adtak volna sortüzet. A torony derékban, ott, a hol az a nagy repedés mutatkozott, összeroppant. A torony közepéből, mint a rakétákból a szikrák, röpültek ki a tégladarabok a felső nagy nyomás alatt és a torony szállt le aránylag lassan, folyton kisebbedéit, a míg aztán végképen összeroskadt és nem maradt belőle más, mint egy óriási romhalmaz. Ez magyarázza meg azt, hogy senkit veszedelmes baleset nem ért. Mert a torony nem dőlt el, hanem összeroskadt, mint a kibe a villám csapott belé, és maga alá temette a lod- zsettát, ezt a művészi szép alkotást is, minden müértönek nagy sajnálatára. De, hogy baleset nem történt volna, az csak reklám, a mely- lyel az élelmes velencei azt akarja elérni, hogy el ne ijeszsze az odajönni szándékozókat. Bizony, a kiröppenő tégladarabok sokakon okoztak véres sebeket. A torony rombadőlésekor támadt zavar elképzelhető. A Márkus-téren sétalók ész nélkül menekülni iparkodtak, földrengéstől tartva. A kirakatokat és boltokat megtámadta a zavarosban halászó csőcselék, és bizony rabolt, lopott, a hol hozzájutott értékes tárgyakhoz, a míg az összes üzleteket be nem zárták. A lassan magához tért tömeg óriási módon megszaporodott, a mikor látta, hogy nincs szó általános veszedelemről, csak a torony összeomlásáról. És alig kezdték mérlegelni a történtek fontosságát, a mikor rettenetes ropogás és robaj közben Összedőlt a királyi palotának a torony felé eső könyvtári része. A tömegen óriási pánik vett erőt, a zűrzavar elképzelhetetlen volt. A távíróhivatalokhoz, postához, kikötőhöz hozzájutni alig volt lehetséges és bizony másnap is voltak még, a kik nyugtalan lélekkel lesték, mikor dől össze Velence legrégibb emléke után az egész Velence. Ilyen volt a torony-omlás lefolyása, a mely hogy nagyobb bajt nem okozott, onnan eredt, hogy nem dűlt, hanem roskadt. A királyi palotára pedig nem szakadt rá, hanem az összetorlódott rettentő romhalmaz nyomta be a könyvtári résznek a falát, a melynek kidülése azután még egy nagyobb részt rántott magával. S PO RT. A Fővárosi Torna Klub Mátyásföldön. Nagyszabású sportünnepet rendezett folyó hó 13-án a nemrégiben megalakult Fővárosi Torna Klub Mátyásföldön. Volt az ünnepen házi atlétikai verseny, footballmérkőzés és este táncmulatság. A fiatal egyesület — mely csak nemrégiben alakult meg véglegesen — nagy érdeklődést tudott kelteni maga iránt és a fővárosiaknak egész nagy tömegét vonzotta ki magával Mátyásföldre. A délutáni versenyek lefolyása a következő: I. 60 m. síkfutás. (Egyleti bajnokság.) Három előfutam után a döntőben első Weisz Hugó, 2. Hoffmann Hugó, 3. Bienenstock. II. Súlydobás. (772 kgr.-os súlylyal.) 1. Goldscheider Miksa 7'45 m. 2. Hauser Simon 6'10 m. 3. Id. Läufer Imre 5'85 m. III. 200 m. síkfutás. 1. Hoffmann Hugó. 2. Krausz Henrik. 3. Jakus Dezső. IV. Labdarúgás távolba. I. Szemethy Imre 41'30 m. 2. Eoóz Ernő 39'20 m. 3. Bernstein Andor 38 50 m. V. Távolugrás. 1. Hoffmann Hugó 4'77 m. 2. Mayer- höffer Jenő 4'72 m. 3. Stern Ármin 4'16 m. VI. 402 ^ m. tér előny futás. 1. Bernstein Andor 15 m. e. 2. Szokoll Emil 30- m. e. 3. Roller Aladár 20 m. e. 4. Cakó András 40 m. e. VII. Labdahajítás. 1. Stern Ármin 29‘65 m. 2. Gold- scheider Miksa 29'35 m. 3. Hauser Simon 28T0 m. VIII. 1500 m. tér előny futás. 1. Roller Aladár 40 m. e. 2. Schwartz B. 10 m. e. 3. Hauser Simon 15 m. e. Az atlétikai versenyek után labdarugó mérkőzés volt. az Újpesti Torna Egyesület és a Fővárosi Torna Klub 1. csapatai között a következő összeállítással. Újpesti Torna Egyesület: Ugró, kapuvédő, Molnár, Vermes hátvédők, Barcsiig, Laby, Jlaspra fedezetek, Fekete, Fürst II., Meskó, Lajosi és Havas csatázok. Fővárosi Torna Klub: Goldschmied, Weisz, Rudas, Schvarc, Kárpáti csatázok, Schönfeld, Siosser, Zavadil fedezetek, Szemethy, Biny hátvédek, Kiss Hugó kapuvédő.
