Rákos Vidéke, 1902 (2. évfolyam, 1-51. szám)
1902-07-20 / 28. szám
II. évfolyam. Budapest, 1902. vasárnap, július 20. 28. szám. RÁKOS VIDÉKÉ TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP A BUDAPEST X. KERÜLETI RÁKOSI KÖZMŰVELŐDÉSI ÉS JÓTÉKONYSÁGI EGYESÜLET ÉS A RÁKOSSZENTMIHÁLYI SPORTTELEP HIVATALOS LAPJA Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, Vili., József-utca 72. — Telefon: 57—64. A lap szellemi részére vonatkozó közlemények a szerkesztőségbe, az előfizetések pedig a kiadó- hivatal címére küldendők. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP FELELŐS SZERKESZTŐ ÉS LAPTULAJDONOS: FARKAS ELEK Előfizetési ár: Egész évre ................ 8'— korona Fé l évre ................. 4 — » Negyed évre ............. 2-— » E gyes szám ára 16 fillér. Hirdetéseket fölvesz a kiadóhivatal Egy egyhasábos petitsor ára 10 fillér. Mi sem nehezebb a mai súlyos anyagi és erkölcsi viszonyok között, mint a pályaválasztás. A tudományos pályák tömve vannak, de annyira, hogy a legprimitívebb, csak pár forinttal díjazott állásokra is az okleveles, végzett egyének száza, meg száza jelentkezik. Eme szánandó állapothoz vegyük hozzá még azt a körülményt, hogy édes hazánkban még manapság is családi összeköttetések az irányadók és korántsem az egyének érdemeit, hanem azok családi és rokonsági összeköttetéseit tekintik. Nem csoda ilyen módon, ha a családapa, ki sokszor anyagi áldozatok árán nevelteti gyermekét, aggódva tekint gyermeke jövője elé; az ifjú pedig, ki nagyon sokszor iszonyú fáradsággal küzködött az iskola padján, tétovázva tekint a nagyvilágba, s nem tudja meghatározni az irányt, melyen a jövőben haladni akar. Az iparos és kereskedelmi pályától pedig borzad, hogy ne mondjam, bizonyos megvetéssel fordul el még a kevésbbé intelligens, de vagyonosabb osztály is. Jóllehet, ismeri a lateiner-osztály mizériáit, ismeri gyermekének undorát, melylyel az elvont tudományok iránt viseltetik, de azért mégis a tudományos pályára készteti. Talán arcába szökne a vér, ha gyermeke kezében az életharc ugyanazon szerszámát látná, melyet jó elődei forgattak s melynek most vagyonos voltát köszönheti. Szóval, nem tudják maguk a szülők megadni a gyermeknek a helyes irányt, a melyen az életben igazán boldogulhat. Pedig erre főkép és elsősorban a szülék hivatvák. Hiszen ők ismerik a gyermek hajlamait legjobban. Az övék a nevelés kötelessége. Az iskola csak segíti őket céljaik megvalósításában, nyújtván mindazon hasznos tudnivalókat, melyek az általános műveltséghez szükségesek és az egyes szak- képzettséghez mintegy alapul szolgálnak. A fejlődő gyermek olyan, mint a csemete, melyet úgy hajlíthatunk, a mint akarjuk. Nagyon természetes azonban, hogy meg kell találni a helyes módot az irányításra. Mert a természetellenes hajlítás cscnevészszé teszi a csemetét, a gyermek hajlamaival ellenkező irányítás pedig a tudományos pályán szédelgővé, az iparos pályán elégtiletlen szociálistává teszi azt. Azt mondom, hogy elégedetlen szociálistává, mert igenis van szociálizmus, mely nem egyedül az elégiiletlenségben és az úri osztály elleni gyűlöletben nyilvánul: hanem csupán a társadalmi bajok jogos és helyes alapon való orvoslásával foglalkozik. S az ily értelemben vett szociálizmus sohasem kárhoztatandó, sőt ily értelemben kell, hogy mindenki szociálista legyen s elsősorban saját hazája, azután pedig a világegyetem összjavára tehetsége szerint közremunkálkodjon. Ily értelmű szociálizmusunk azonban csak akkor lesz, ha tudományosan képzett iparos-osztályunk leend, a tudományosság terén pedig megszüntetjük a proletarizmus nevelését. A nagyméltóságú vallás- és közoktatásügyi miniszter úr e cél elérésére minden lehetőt megtett nemes alkotásaival és rendeletéivel. Most csak a szülőkön van a sor, hogy segédkezet nyújtsanak ama nemes cél elérésében, hogy a tudományos pályán komoly, törekvő és kutató tudósokat, a kereskedelem és ipar terén pedig szakképzett, müveit s a külfölddel versenyképes egyéneket neveljünk. Mindezt pedig akkor fogjuk elérni, ha nem kényszerítjük gyermekeinket a gimnáziumba és reáliskolába még akkor is, ha azok a legcsekélyebb hajlandóságot sem mutatnak a tanulásra. Mert az így előretoltak, ha nagy nehezen, fáradság és áldozat árán le is teszik az érettségit, tovább sikeresen nem haladhatnak s így a társadalom félbemaradott- jai csak szaporodnak, a kik semmikép sem állhatják meg méltóan a helyüket. S mindennek szülőanyja legtöbb esetben egy-egy tantárgy; a gimnáziumban a latin nyelv, a reálban a rajz, melyre vagy egyáltalán nincs képessége a tanulónak, vagy pedig oly kevés hajlandósága van, hogy nem lehet arányba állítani a fáradtságot, melylyel azt elsajátítja, az elért eredménynyel. Ne idegenkedjenek azért a szülők a polgári iskolától, mely mintegy előkészítő iskolája a józanul gondolkodó, művelt iparosoknak és kereskedőknek. PÁLYAVÁLASZTÁS.
