Rákos Vidéke, 1902 (2. évfolyam, 1-51. szám)
1902-07-13 / 27. szám
27. szám. RÁKOS VIDÉKE 7 Gyermekünnep. Zsolnay Károlynak a gyermekek örömét célzó szép vállalkozásáról, melynek felhívását már múlt heti számunkban közöltük, újabban a következőket írhatjuk. A szépségbiráló-bizottság Müller Antal elnöklete alatt már megalakult. Tagjai: Spannraft Ágost, idősebb Iiernstock és Rotli festőművészek és Kászonyi László szobrász. A bizottság nem hirdeti ki az ítéletét azonnal, hanem csak 7—8 nappal a kirándulás után. A rendezőség- sok mindenféle — a kis kirándulók mulattatására szolgáló humorisztikus és komikus dologról gondoskodott, a melyek ébren fogják tartani a résztvevők ügyeimét. Hogy a megfelelő étkezésről mindenki számára gondoskodni lehessen, kérik a résztvenni szándékozókat, hogy ebbéli szándékukat legkésőbb kedden estig bejelenteni szíveskedjenek az óvodában, József-utca 33-ik szám alatt, vagy az Engelbrecht- féle vendéglőben Erzsiké kisasszonynál. Felhívás. A rákosszentmihályi római katholikus asztal- társaság, melyről a váci püspök olyan dicsérŐen emlékezett meg múlt számunkban közölt levelében, nemes célja érdekében a közönség elé lép és a következő felhívással szólítja fel pártolásra a polgárokat: Köztudomású dolog, hogy Rákos-Szent-Mihályon a római katholikus istentieztelet eddig azért nem volt állandóan megtartható, mert az ezen célra szükséges pénz rendelkezésre nem állott. Mi, alulírottak, a költségek állandó biztosítására megalapítottuk a „Rákosszentmihályt róm. kath. asztaltársaság“-ot és tagonkénti heti 20 fillér befizetéssel módot remélünk nyújtani arra, hogy Rákos-Szent-Mihályon, a mennyire csak lehetséges, minden vasár- és ünnepnapon istentisztelet tartassék, addig is, míg gróf Csáky Károly váci egyházmegyei püspök úr 0 Excel- lenciája által óhajtott egyházközség meg nem alakul. Felkérjük tehát a nagyérdemű közönséget, hogy minket asztaltársaságunkba való belépésével megtisztelni és a cél elérésében támogatni szíveskedjék. Társas összejöveteleinket minden szerdán esti 8 órakor „Alrnásy Pál-telepen“, az Engelbrecht-féle vendéglőben tartjuk. Rákos-Szent-Mihály, 1902. július hó. Kratochvill József, egyházi elnök. Pál fi János, világi elnök. Major János, Witter Vilmos, ellenőrök. Engelbrecht József, pénztárin Radomszky Mihály, jegyző. (Az asztaltársaság többi tagjainak névsorát — helyszűke miatt — a jövő számban közöljük. Szerk.) A mátyásföldi fürdő megnyitását a munka közben fölmerült valamely akadály miatt egyelőre el lcelett halasztani. A megnyitás időpontját annak idején jelezni fogjuk. „A nyaralás árnyoldalai.“ Vasárnap óta szegény rovatvezetőnknek ugyancsak fői a feje. Egyik percben mély gond sötét árnyéka vonul át magas homlokán és ujjai idegesen babrálnak fürteiben, míg a másik pillanatban hangosan kacag föl és csodálkozik rajta, hogy az előbb olyan komoly tudott lenni. Állapota folyton súíyosodott, állandóan számtani műveletekkel vesződött és a világért sem tudtunk rájönni, mi okozza ezt az örökös nyugtalanságot. Végre sikerült észrevennünk, hogy egy ujságlapot rejteget előlünk. Felhasználva egy derült pillanatát, elcsentük a sok szorongatástól egészen elrongyolódott lapot és íme, a „Szabad Sajtó“ július 6-iki számának rendkívüli esti kiadásában — mert ez volt a lap — a következő hírre akadtunk: A nyaralás árnyoldalai. A pesti ember, — már ha egyébből nem -— legalább is megszokásból siet a nyár megérkeztével, a nagy város poros levegőjéből és a tikkasztó hőségtől megszabadulni igyekszik vagy fürdőhelyre, vagy pedig, ha üzleti viszonyai, vagy esetleg anyagi okok gátolják ebben ; viszi családját gombamódra megszaporodott nyaralótelepek valamelyikére, hol azután a nyaralás kellemességeit, rendesen kisebb incidensekkel igyekszenek egyik másik oldalról keserű labdacsokkal elviselhetlenül kellemetlenné tenni. Ilyen egy kellemetlenségét panaszolta el szerkesztőségünkben K. M. fővárosi nagykereskedő, ki családjával együtt Szent- Mihályon tölti a nyarat. K. M. esetét a következőkép adja elő : Szent-Mihályon az Árpád-utcában lakik. Neje a napokban egy látogatást teendő, átrándult az úgynevezett Almássy-telepre. Esti 7a 8 órakor K. M.-né haza szándékozott Árpád-utcai lakására, hogy az általa táplált alig pár hetes csecsemőjének táplálékot adhasson és ezért felszállt az Almássy-telepen, a puszta-szent-mihályi vasúti állomás felé menő lóvasútra. A kocsi körülbelül x/2 órával később az Árpád-utcai megállóhelyhez ért, a kocsis azonban, jóllehet K. M.-né, sőt a kocsin lévő többi utas is erélyesen követelte, hogy a kocsit állítsa meg, —• meg nem állott, hanem tovább vitte K. M.-nét a puszta- szentmihályi vasútállomásig. Körülbelül 9 óra lehetett, mikor a vasútállomásra értek, innen pedig azt mindenki, a ki a helyi ismerettel tisztában van, tudja — legalább egy órányi gyalogséta az Árpád-utczáig, a mit egy gyenge nőnek, pláne ily késő esti órákban egyedül megtenni képtelenség. K. M.-né tehát nem tehetett egyebet, minthogy megvárta, míg ugyanez a kocsi visszatér és ez megtörténvén 8 óra helyett esti YglO óra tájban szállhatott csak le a lakásához legközelebb eső megállóhelyen. Természetes, hogy K. M.-nét kétszeresen kellemetlenül érintette ez eset, mert vele együtt csecsemője is szendvedett, nélkülözvén a legszükségesebbet — az anyai táplálékot, — K. M. úr különben panaszt emelt a lóvasúttársaság ellenőrénél, a kitől azonban semmiféle elégtételt nem kapott, sőt még rátámadt, hogy ne csináljon feltűnést, hisz úgymond, nem történt más, minthogy Onagyságát megsétáltatták. Ilyenek a -szent-mihályi nyaralás árnyoldalai. Szegény barátunk baját most már megértettük. Ennek a panaszkodásnak az adatait szerette volna összeegyeztetni a lóvasút menetrendjével és a dolog sehogy sem sikerült. Hogyan is sikerülhetett volna? Hiszen K. M.-né állítólag 1/2 8-kor ült a lóvonatra és csak x/á órával később ért az Árpád-utcáig, a hova 11 perc alatt kellene elérnie. És a kocsis — ilyen szörnyű gyors hajtásban — száguldott tovább megállás nélkül. Pedig az Árpád-utca sarkán kell a menetrend szerint a szemközt jövő kocsival találkoznia. És ez a végtelenül gyors kocsi kilenc órára ért a vicinálishoz — elhajtva még három megálló mellett — a hova a menetrend szerint már 3/4 8-kor ér. És onnan legalább egy órai útja lett volna az Árpád-utcáig, —-r a munkatársunk pedig 12 perc alatt sétál el oda. És a rögtön visszatérő vonattal, a melynek ismét a menetrend szerint már 8 óra 3 perckor újra az Árpád-utcánál kell lennie, csak 7a 10-re érte el a célját. És az a goromba ellenőr ilyen körülmények között még ironizált! Hát nem képtelenség ez ?! A mi fejünk is forogni kezdett, de legflegmatikusabb kollégánk megszólalt és lehűtött bennünket: „Hát az nem jut eszetekbe, hogy az egész hír csak az uborkaidőben született kacsa és ez nem volt az első és nem is lesz az utolsó szúnyog, a mely' hivatott kezekbe jutva, jól megtermett elefánttá fejlődik. A Pusztaszentmihályi Közúti Vasút júniusi kimutatása. A szokatlanul hűvös június ugyancsak éreztette hatását a lóvasút forgalmán is. — A lóvasúton ugyanis az idén júniusban 43,575 utas utazott, míg a múlt évben ugyanabban a hónapban 50,330 volt az utasok száma. A csökkenés tehát 1S'43°/0. Az év első hat hónapjában 1902-ben 18Ó,485-en utaztak, 1901-ben pedig 185,710-en. A csökkenés így is 2'81°/0. A bevétel azonban a viteldíjemelés folytán az idén júniusban 3765 korona volt, a tavalyi 3519 koronával szemben; az emelkedés tehát itt 7ü/0, Az első hat hónapban pedig 1902-ben 12,575 korona volt a bevétel, míg 1901-ben 12,044 korona. A végleges eredmény szerint tehát június hó végéig 1902-ben az emelkedés 4'41°/0-ot tesz ki. Nagy örömére fog szolgálni háziasszonyainknak az a hír- adatunk, hogy a Központi Tej csarnok-szövetkezet elismerten kitűnő áruit — tejet és egyéb tejtermékeket — ugyanabban az olcsó árban szállítja házhoz Rákos-Szent-Mihályon is, mint Budapesten. Megrendeléshez elegendő vagy egy levelező-lap, vagy telefonértesítés. A megrendeléseket a Tejcsarnok irodájába Budapest, VII., Rottenbiller- utca 31. szám alá leéli címezni. FŐSZERKESZTŐ : FARKAS ELEK.
