Rákos Vidéke, 1902 (2. évfolyam, 1-51. szám)
1902-07-13 / 27. szám
27. szám. RÁKOS VIDÉKE 3 elnöke, vezetője és támogatója. Büszkén mondhatjuk azonban, hogy mostanság főereje a Sporttelepé, a hol világlátott ismereteinek is ezerféle hasznát látni. A mi még szabad ideje marad, az az ő saját külön paradicsomáé, a — kertjéé, melynek rózsaligetei derült örömmel töltik el lelkét a pihenés édes óráiban. Befejezzük e halvány rajzot. Fischer Győző és neje egyéniségét ismeri minden lakosa környékünknek : érdemeik igaz méltatása pedig nem e szürke betű, hanem az általános tisztelet és szeretet, a melylyel mindenfelől körülrajongják. Ez az ő egyetlen ambíciójuk, vágyuk, örömük és jutalmuk! —eh. ♦y*- ♦y*- «y* »y* «y* «y*- «y* «y*- <y> «y^ A Rákosszentmihályi Sporttelep zászlószentelő ünnepe. Nagyszabású, fényes ünneppé nőtte ki magát a szent- mihályi Sporttelep zászlószentelése. Fényesen igazolta a múlt számunkban közölt cikknek azt az állítását, a mely szerint az egyesület tagjai vannak hivatva megteremteni a társaságot, a mely összejön, fölkeresi egymást, kívánja egymást, mihelyt összeösmerkedik. Reméljük, hogy ez a bántó incidens nélkül lefolyt ünnep egy szép jövőnek lesz a bevezetője és fölteszsztik a Sporttelep vezetőségéről, hogy erőt merít a szép sikerből és ujult erővel fog hozzá a sportok, játékok műveléséhez és nem feledkezik meg arról a hivatásáról sem, hogy a szentmihályi társadalmat igyekezzék megteremteni. A zászló szentelés. Az éjjeli esőtől lehűlt időben, meglehetős szélben folyt le a zászlószentelés ünnepe a szentmihályi régi iskola udvarán felállított lombsátorban elhelyezett oltár előtt. A hölgyközönség már tíz óra után gyülekezett világos nyári ruhában és mindig sűrűbb sorokban lepte el az oltár akar előfizetőkre szert tenni, akkor nagyon, de nagyon csalódik. A mi kedves olvasó-közönségünk nagyon elkényeztetett gyerek, a mely folyton-folyvást csak újabb és újabb szenzáció után kapkod és eped, és ön jámbor és igazságszerető tisztességes elveivel ettől az élvezettől akarja megfosztani, — ez igazán nevetséges. Hol marad az újság ingere, a vágyakozás újabb és újabb leleplezések és botrányok iránt ? Ezután milyen szép csendben fogunk élni egymással, civódás és veszekedés nélkül; az anyaközséggel nem békételenkediink az adó miatt, hanem tűrjük és fizetjük; no meg a világítás, a tisztaság és a jó utak miatt sem, mert ezek is rendben vannak; nem pletykázunk, mert nem lesz miről, nem szidjuk meg a lóvasúti vezérigazgatót sem, mert a közlekedés immár kitűnő és annyira unatkozni fogunk a teljes békében, hogy majd drága pénzen veszünk egy kis háborúságot! És mindez nyáron, forró júliusban! Ezt én ki nem állom ! Nézze csak, fiatal szerkesztő barátom, a búrokat; a míg háborúskodtak az ángliusokkal, addig derék, hős elé helyezett székeket. Pontban 11 órakor érkezett meg a zászlóanya, Fischer Győzőné úrnő, fogaton, Farkas Ig- nácnak, az egyik díszelnöknek társaságában. A zászlóanyán ez alkalommal kék virágokkal diszített nehéz fehér selyemruha volt; derékon a ruhát félholdalakú briliáns agraf fűzte össze. A lapos formájú kalap valódi selyemcsipke díszszel volt ellátva. A ruha fölött a zászlóanya vörös belépőt viselt selyemfodrokkal. Alig foglaltak helyet az érkezettek, megjelent az iskola tornácán Kratochvill József szeretett plébánosunk és a ministráns kíséretében az oltárhoz indult. Öt követték új zászlójuk alatt a Sporttelep tagjai. A mise megtartása után ■—■ a melyet az összegyűlt, igazán szép közönség áhitatos figyelemmel hallgatott végig — felkötötték a zászlóra a szalagot, megtörtént a zászló megszentelése és ekkor a szentelést végzett plébános úr beszédet intézett az egybegyűltekhez, a mely a figyelmet végig lekötötte és mély hatást tett a hallgatóságra. A beszéd kivonatosan így hangzott: Szent-Mihálynak — úgymond — ugyancsak kijut az utóbbi időben az ünnepekből. A most épülő templommal összefüggésben levő ünnepségek alig zajlottak még le és íme, újra ünneplő hangulatban jött össze Szent-Mihály közönsége. Örömmel vette, hogy a Sporttelep ifjúsága, a mikor magának zászlót választott, a mely alá szegődni akar, a használatbavétel napját egyházi ünneppel kezdi meg. Kiemelte, hogy minden felvilágosult ember örömmel látja felebarátjának vallásosságát, ha az mindjárt más módon is tiszteli Istenét, mint ő maga. Dicsérően emlékezik meg a fiatalságról, a mely lankadatlan szorgalommal dolgozik izmai erősítésén, hogy ha majdan hazánknak védelmére kellene erőit fordítani, a legjobb képességekkel szolgálhassa ezt a szép hazát, a melyet szeretni, a melyért fáradni, a melyért esetleg meg is halni mindnyájunknak szent kötelessége. Örül, hogy eközben a vallásról sem feledkeznek meg. Különösen hármat ajánl figyelmükbe. Az erkölcsöt, a melynek romlása a legerősebb nemzeteket is gyöngévé teszi. A szeretetet egymás, a vallás és a haza iránt, mint a legszebb erényt és végül a becsületességet, a mely erőssé teszi az összegyűlt társaságot. Reméli, hogy fiúk voltak az egész világ előtt, most, hogy az örökös béke beütött közéjük, hallgat róluk a világkrónika. így leszünk mi is. A míg torzsalkodtunk, szidtuk egymást, jó volt, tudták, hogy élünk; mellénk sorakozott egyik-másik, ellenünk volt a harmadik, negyedik, tizedik; minő dicső dolog volt, hogy a ki jobban bírta, az marta a másikat; volt háborúság, de volt öröm és boszúság is, és ez jól esett. Kedves szerkesztőm ! még mielőtt belénk ütne a túlságos béke, fogadjon el tőlem egy jó tanácsot: Sohse háborgassa önt lelki nyugalmában az a gondolat, hogy nem fog előfizetőket kapni, ha ütni, vágni, mindenkivel veszekedni fog a lapjában, a ki éppen alkalmas médium lesz erre. Ne aggódjék, fiatal barátom, lesz előfizetője bőven, csak a régi hangot és modort ne változtassa, mert akkor becsukhatja a boltot. Sőt többet mondok ; ha ez bekövetkezik, én kilépek díszes előfizetőinek sorából, mert unom ezt az egyhangúságot, unom ezt a rettentő békességet, a melytől megpenészedhetik az ember. Tehát csak előre! Állítsa vissza lapjában a status quo anté-t, és — kapjunk hajba! De ha mindezek után elhamarkodott elhatározása mellet mégis szilárdan megmaradna, akkor kénytelen va-
