Rákos Vidéke, 1902 (2. évfolyam, 1-51. szám)
1902-06-15 / 23. szám
23. szám. RÁKOS VIDÉKE 7 Rákosszentmihályiak Mátyásföldön A rákosszentmihályi templom alapkő letételének ünnepségeit kedélyes vacsora fejezte be csütörtökön este Mátyás földön, a mikor is a templom építését vezető bizottság tagjai Paulheim Ferenc építőmester vendégei voltak. A mintegy négy ven főből álló úri társaság esteS órakor ült asztalhoz. Az asztalfőn Regele János kir. tanácsos és Otte Albertné úrnő, a templomépítő bizottság elnökei ültek. Még két hölgy volt a társaságban: Paulheim Ferencné úrnő és Regele Dusi k. a. A vendégek soraiban láttuk: Ehrlich G. Gusztáv, Paul- heim József főv. biz. tagokat, Farkas Ignác, Kratoch- vill József, Mihályf Ede, Poppel Miklós, Müller Antal, Dittrich Nándor, Paulheim János, Otte Albert, Zsolnay Károly, Paulheim István, Pártényi József, Kreuter Menyhért, Scheer Ferenc, Szabó József, Pál fi János, Wayand Károly, Bitskey Gyula, Csillag Szilárd stb. urakat. A pecsenyénél Regele János kir. tanácsos emelt poharat a házigazdára és szeretetreméltó nejére, kik igazi úri magyar vendégszeretettel fogadták, és látták el vendégeiket. Paulheim Ferenc építőmester a templomépítő bizottságra ürítette poharát. Kratochvill József csömöri plébános a templomépítési mozgalom megindítóját, Otte Albertné úrnőt, Kreuter Menyhért pedig Otte Albertet köszöntötte föl. Pártényi József Farkas Ignácot és Paulheim Józsefet éltette. Ehrlich G. Gusztáv Rákos-Szentmihály fejlődésére ürítette poharát. Pálfi János a Paulheim családot köszöntötte föl, melynek a rákosvidéki telepek, első sorban Mátyásföld, de közvetve Rákos-Szentmihály is sokat köszönhet. A társaság a legvidámabb hangulatban maradt együtt cigányzene mellett pirkadásig. Nem volna teljes tudósításunk, ha külön ki nem emelnők a mátyásföldiek derék vendéglősét Sommerer Józsefet, a kinek jóhirü magyar konyhája és jó bora kétségtelenül nagyban hozzájárult a jó hangulat emeléséhez. A rákosi közművelődési egyesület eladó képeinek jegyzéke. Egerváry P. A.: Rákospalotai részlet. 30 K. Pállya Carolus: Alkony. 20 K. U. az: Dömösi részlet I. 20 K. U. az: Dömösi részlet II. 40 K. Egerváry P. A.: Vasárnap délután. 40 K. Bruck H.: Hajdinakászálás. 40 K. U. az: Abbáziái részlet. 40 K. U. az: Idill. 50 K. TJ.az: Semrner- ringi részlet. 50 K. U. az: A mezőn. 50 K. Egerváry P. A.: Nyári est. 40 K. Bruck H.: A bánat I. 25 K. U. az: A bánat II. 25 K. U. az: Virágok. 50 K. U. az: Tájkép. 40 K. U. az: Domboldal. 40 K. U. az: Budavár távlatban. 30 K. U. az : Hűvösvölgy. 25 K. U. az: Margitszigeti részlet. 25 K. U. az: A parkban. 25 K. U. az: A kert végében. 30 K. U. az: Tanulmány I. 25 K. U. az: Tanulmány II 40 K. U. az: Árnyasát. 40 K. U. az: Erdő víz alatt. 40 K. U. az: Margitszigetről. 40 K. U. az: Kert- részlet. 30 K. Egerváry P. A..: Vadász csendélet. 40 K. U. az: Konyha csendélet. 40 K. Beniczky K.: Ibolyák. 20 K. Pállya István: Tengeri tájkép. 20 K. ü. az: Genuai világító-torony. 20 K. Pállya Carolus: Esti hangulat. 25 K. Egerváry P. A.: A dalmát partokról 20 K. SPORT. Budapest —Bécs. — Visszaemlékezés. — Különös jelenetnek volt pünkösd vasárnap színhelye a híres császárváros. Nekünk, magyaroknak legalább fölötte különös, de tanulságokkal járó volt ez a jelenet. A bécsi tornaegyletek egyik legnépszerűbbike, a Wienna Cricket and Football Club, közismert néven Kriketterek évenkint mérkőzéseket rendeznek Challenge Cup néven, a melyek díja egy ezüst serleg, a mely azé az egyesületé lesz majd végérvényesen, a melyik három egymás után következő esztendőben kerül ki győztesként a küzdelemből. Az idén 10 pályázó egyesület közül négy budapesti volt és ezek egyike, a Budapesti Torna Klub került bele a döntő mérkőzésbe és ellenfélként a Krikettereket tisztelhette, mint a kik egészen a döntő küzdelemig sikerrel védték kitűzött díjukat. És ez a döntő mérkőzés folyt le pünkösd vasárnapon. Az idő előtte való héten lucskos volt, de a döntés előtt való napon és aznap délelőtt épenséggel ontották az áldást az ég csatornái. Délutánra az eső elállóit. Érthető aggodalommal néztünk tehát mi, Bécsben időző magyarok a mérkőzés elé, de Krikettet- barátainknak sikerült bennünket megnyugtatni, állítván, hogy csak két kis pocsolya van a pályán, azt is bekavicsozzák, a füvet pedig aznap lekaszáltatták. Ilyetén megnyugtatásra a budapestiek nyugodtan sétáltak szállójukból, a hol meggyőződhettek róla, hogy i azon nincs is két pocsolya, mert az egész pálya — egy pocsolya volt, a melyből a hosszúszálú fűnek a dereka és a feje valahogyan csak kilátszott. A tribün lassan népesedett — magyarokkal, a kiknek egy jelentékeny része — Rákosi Viktor országgyűlési képviselővel, a kitűnő íróval az élén — külön erre a mérkőzésre utazott a császárvárosba Budapestről. Voltak, a kik Pozsonyból, míg mások ismét Sopronból utaztak Bécsbe. A prágai Slavia pedig titkárát Horaceket küldte tudósítóként a mérkőzésre. Szóval az érdeklődés általános volt és a magyarok győzelmét várta mindenki, csak a pálya állapota volt aggasztó. A magyarok kivonulnak és eléjük adnak egy próbalabdát. Cservenka Sándor, a szt.-mihályiaknak tavaly tevékeny játékosa fut vele, a kapura lő és — elbukik. Ómen sóhajtja Rákosi Viktor és igaza van, a mérkőzésen a legszebb támadásokat meghiúsította a magyarok bukdácsolása, míg a bécsiek újonnan szögezett cipőjükben jobban megállották a sarat. Az eredményt tudjuk, a magyarok kemény küzdelem után egy gólszámmal kikaptak, bár a Neues Wiener Tagblatt és a Fremdenblatt egyértelmű- leg bevallották, hogy a magyarok nagy fölényben voltak, sőt az utóbbi kijelenti, hogy ez az eredményt „nem is fogadhatja el reálisnak“. De nem ez a fő, hanem a bécsiek viselkedése.
