Rákos Vidéke, 1902 (2. évfolyam, 1-51. szám)
1902-05-25 / 22. szám
II. évfolyam. Budapest, 1902. vasárnap, május 25. 22. szám. RÁKOS VIDÉKE TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP A BUDAPEST X. KERÜLETI RÁKOSI KÖZMŰVELŐDÉSI ÉS JÓTÉKONYSÁGI EGYESÜLET ÉS A RÁKOSSZENT MIHÁLYI SPORTTELEP HIVATALOS LAPJA Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákos-Szent-Mihály, Almásy Pál-telep, Lajos-utca 449. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP Előfizetési ár: Egész évre............ Fel évre ............... N egyed évre........ 8 ‘— korona 4— .. 2 A lap szellemi részére vonatkozó közlemények a FELELŐS SZERKESZTŐ: FÖMUNKATÁRS: Egyes szám ára 16 fill ír. szerkesztőségbe, az előfizetések pedig a kiadó- hivatal czimére küldendők. PÁRTÉNYI JÓZSEF BOGNÁR GYULA mraeteseket toivesz a kiaaohivata Egy egyhasábos petitsor ára 10 fillér. Június 8—július 6. Rákos-Szent-Mihály, május 25. Egy nyomtatvány fekszik előttem . . . külseje tetsző a szemnek, tartalma kedves a léleknek, hangja szives, megnyerő. Hány férfiú szive dobban nagyokat, hány úri asszony fohászkodik az egek Urához, hálaadó hozsannával ajakán . . . látva munkássága eredményének ezen első jelét?! Bizonyára sokan, nagyon sokan vannak, kiknek örömkönyekkel telnek meg szemei, a kik csendes imával köszönik meg a magasságban lakozó Atyának, hogy ezt megérhették . . . Mindenható! A Te végtelen nagyságodat, kimondhatatlan kegyelmedet hirdeti ezen egyszerű meghívás, a melyben a rendező bizottság keresetlen szavakkal adja hírül, hogy a Te dicsőségedre készülő szent épület alapkövét, alkotmányos királyunk koronázási ünnepélyének emléknapján, június hó 8-ikán teszi le. És ha végigtekintek azon a buzgó táboron, a kik anyagi érdek nélkül, egyedül nemes szivük sugallatát követve, lelkesedéssel csatlakoztak a vezetőséghez . . . elmúlik tőlem a keserű pohár . . . és bizalmam megerősödik. Együtt látom a munkások sorában polgártársaim színe-javát s lelkem reménynyel telik meg. Van tehát mégis valaki, a kinek tisztelete egyesíti Iiákos-Szent-Mihály szertehúzó polgárságát, kinek szent neve elhallgattatja a vélemények kill önféleségét, lecsendesíti a szenvedélyeket; van egy érzés, a mely közös mindannyiunkban: a gyermeki tisztelet . . . Isten iránt! Protestáns vagyok s így a névsor olvasása kétszeres örömet okoz nekem, mert hiszen azt látom a meghivóból,. hogy katholikus és protestáns karöltve buzgólkodik ... a katholikus templom érdekében . . . Isten szent nevében! Még a fiatalokhoz számítanak s így szivesen látom a rendezők sorában barátaimat, azt az ifjúságot, melyet gyakran az ördög színében szeretne feltüntetni a rosszakarat. Az igazságnak tartozom azzal, hogy az ifjúságnak erre vonatkozó határozatát ideiktassam: „A bizottság az indítványt egyhangúlag, vita nélkül teszi magáévá, s kimondja, hogy a június h(') 7-ikére kitűzött júniális rendezéséről lemond, s a most épülő r. kath. templom alapkövének letétele alkalmából június hó 8-ikán tartandó ünnepség rendezésében kész örömmel vesz részt s a már meg- indított mozgalomhoz szívvel-lélekkel csatlakozik.“ Csupán ennyit . . . kommentár nélkül! * * * Félretéve az alapkőletétel közeledtét hirdető meghívót, lelki szemeim előtt az ifjúság egyházi ünnepe, a július hó 6-ikára tervezett zászlóünnepély mozzanatai tűnnek fel . . . Az előkészítésben az alapkőletételt rendező bizottság csaknem teljes számmal vesz részt s egy- időre újból megtelik a béke serlege . . . szeretettel, melegséggel . . . x\z ó-kor életszükségletnek tekinté a test rendszeres nevelését, s az arra alkalmatlannak vélt idétlen gyermekekkel kegyetlenül bánik el; még nemes szenvedéllyel hódol a sportnak a középkor, míg az újabb nemzedék nem érzé át annak fontosságát, s a nemes vetélkedés — ekkor már: hiú önzés — a sport: csak divat. Hiába hirdetik egyes nagy férfiak, hogy a népek életére mily befolyással van a test művelése, rendszeresség sehol sem fejlődik . . . I
