Rákos Vidéke, 1902 (2. évfolyam, 1-51. szám)
1902-05-11 / 20. szám
RÁKOS költségek egy részéből egy új alapot, az úgynevezett „közművelődési és jótékonysági alapot“ létesít, mely alapnak rendeltetése lesz: a szegény gyermekek felruházása, szegény tagtársak gyámolítása és az istentisztelet segélyezése. Ugyancsak az elnök indítványára Hock Jánost, a kerület képviselőjét, tekintettel Rákos falva érdekében tett fáradozásaira, a közgyűlés a kör dísz- elnökévé választotta szűnni nem akaró éljenzéssel. Az elnök még egyszer meleg szavakban köszönetét fejezte ki a megjelent tagoknak fáradságos munkájában való lankadatlan támogatásukért, és a tisztikar- és választmánynyal együtt beadta lemondását. Ezután következett az új tisztikar és választmány megválasztása, mely egyhangúlag, kevés változással, majdnem a régi maradt. Elnök: Veress Alajos. Alelnökök: dr. Világiig Károly és Kada István. Titkár: Kriszt Sándor. Jegyzők: Keresztúry Ferenc és ZeunerGyula. Gazda: Tóth Ferenc. Pénztárnok: id. Dömény István. Ellenőrök : Fröhlich Gyula és Konvichny József. Könyvtárnok : Bognár Gyula. Számvizsgáló-bizottság: Elnök: Székány Lajos. Tagok: Szenes Simon és Knechtl Ferenc. Választmányi tagok: Acs Imre, Blemenschütz János, Albert András, Ehmann Miklós, dr. Fried- lender Manó, Grosz János, Glanzdorf Lipót, Hoff er Alajos, Jankovich Ferenc, id. Kietz János, ifj. Kletz János, Fóliák Gyula, Kaltenecker Jakab, Kletzl Pál, Mészáros Miklós, Máriássy Gyula, Niederkirchner Ferenc, Petrányi Pál, Poklák István, dr. Prokop Jenő, id. Rizmajer Lipót, Saly Károly, Sipos Imre, Tertsch József. TÁRCA Félek a haláltól!* fagyon öreg ember nem szeretnék lenni: (jyöngeségeimen ne kacagjon senki! De azt se akarnám, hogy szép ifjúságom Gyönyörei között lepjen meg az álom, Melynek soha többé nem lesz ébredése. Férfinak maradni, kinek erejébe Egy kis örökélet záloga letéve, kit eszmeben, tettben idő, tér nem gátol: Bennem e vágyamra vérem szinte lángol S félek a haláltól! hm hirdettem mindig, hogy elmúlás nincsen, A nagy természetben anyagcsere minden; Magam is, az örök átváltozás műve, Édes véletlenből felszínre kerülve, Más-más vagyok, leszek minden pillanatban, Érzelemben, kedvben, célban, gondolatban; Tudom, ha agyamban egy alom megpatlan, Az éltető erő engemel se pártol: Szolgálatát testem felmondja maijáétól S félek a haláltól! Lelkem letagadtam: nem isteni szikra, Anyagom terméke, földbe kerül vissza, A i ál. ősi lcözmiív. egyes, május 3-iki mulatságán szavalta a költő. VIDÉKE 20. szám Családi estély. A rákosi közművelődési és jótékony egyesület május hó 3-ikán, szombaton este fényes családi estélyt rendezett a rákosfalvi iskola tornatermében. Bár az estély időpontjára nézve a vigalmi bizottság tagjai között némi kis vélemény- különbség merült fel, elmondhatjuk, hogy a mulatság minden tekintetben sikerült', az előbbiekkel méltán versenyezhet, sőt művészi tekintetben valamennyi eddigi vigalmainkat felülmúlta. Az estély műsora a következő volt: Táncegyveleg, Them Károlyiéi, négykézre zongorán előadták Stetig Ilonka kisasszony és dr. Göbel József. A művészies szépséggel és egységes kidolgozással előadott táncdarab zajos tapsokra ragadta az előkelő műértő közönséget. Zempléni Árpád, a jeles költő, Didó című verses regényéből olvasott fel pár igen hatásos, humoros részletet. Rákos Margit kisasszony Káldy Gyula „ Csalogány- dcd“-ht énekelte lágy, szívhez szóló hangon, olyan érzéssel és megkapó odaadással, mely bármelyik énekművésznőnek dicséretére válnék. Énekét zongorán dr. Göbel József kisérte. Scheldt Ödön Kiss József „Gyilkos harang“ elnevezésű költeményével aratott sikert. Gálf Ferenc Greisinger Iván „Kuruc dalait“ énekelte, Stetig Ilonka kisasszony zongorakisérete mellett. Férfias, erőteljes tenorhangja a nótákban megfelelően érvényesült s a közönség érdeklődését is megragadta. Dura Máté kiváló tollú poéta három költeményét szavalta el. Tetszett ügy a hazafias, mint a bölcselmi és szerelmi költeménye. Tapsokat kapott külön mindegyikért. A közönségünknek elszavalt szép versek egyikét lapunk tárcarovatában közöljük. Végül dr. Göbel József Litolftól „Fonó-dal“-át adta elő zongorán, tőle megszokott művészies játékkal. Odct, hová megtér minden ember lelke, Üdvösségét bármily cifrán kifestette Pár valláscsináló újító dühében; Annak se hiszek hát örökéletében! Nincs halhatatlanság! lázongja a vérem. Gyermekmese, tévhit engemet nem jármot, Buddha se támadt fel megásott sírjából, S félek a haláltól! Merőn belénézek a nagy mindenségbe: Életmentő révre találok-e végre, A hol az elmúlást én kikerülhetném ? Koromsötétségben kutat tovább elmém: Milliárd földet lel, élő sír megannyi, Most fog az új létért egymásba rohanni; De rév a számomra nincs egy talpalatlnyi! Amott egy csomóban ezer nap világot — Egyiknek se kérek lialhatlanságóiból, S jelek a haláltól! Naprendszerek, népek fáklyaként elégnek, Átalakul rendre az egész természet, Lassú építője gyorsan lerombolja. Szörnyű kegyetlenség a teremtés sorsa! Az volt mindig, az ma, az lesz mindörökkön, Úgy a nagy egészben, mint e kicsi földön ! Hasztalan bizonyok, belé kell törődnöm Átváltozásomba ! Még valami jámbor Por féreg rámkiált torkaszakadtából: — Ne félj a haláltól! Dara Máté.
