Rákos Vidéke, 1902 (2. évfolyam, 1-51. szám)
1902-04-20 / 17. szám
2 RÁKOS VIDÉKE 17. szám. Vigyázzunk a tűzre. Közeledik a nyár, szaporodnak a tüzesetek, melyek regisztrálására, a lapok állandó rovatot tartanak. A vörös kakas pusztítása nem egy embert juttatott koldusbotra csak azért, mert nem fordított elég gondot háza tájékának tűzbiztonságára. Megszívlelendő sorokat olvasunk erre vonatkozólag a „Pest- vármegye“ legutóbbi számában, melyeket közérdekű voltuknál fogva egész terjedelmükben közlünk. „Vármegyénk területén a hengeralakú (cilinder) kémények rohamosan szaporodnak, mert most bárki építtet, a mágnástól a vályogvető cigányig, házára cilinder kéményt csináltat. Persze arra nem gondolnak, hogy a ház teteje cseréppel, fazsindely- lyel vagy náddal, esetleg szalmával van-e tetőzve, senkinek sem jut eszébe, hogy egy náddal födött házon mily veszélylyel járhat az ilyen kémény, mert ha gondolnának arra, akkor bizonyára egy cilinder kéményt se lehetne találni náddal födött házon. Pedig mennyi veszélylyel jár az. Nálunk például faluhelyeken alacsonyak a házak, s így a kéményeknek is alacsonyaknak kell lenni. Az alacsony kémények alá a gazdák sütőkemencét is szoktak berendezni, nem gondolnak arra, hogy ezáltal a legnagyobb veszély fenyegeti házukat, mert a cilinder kéménynek, legyen az bárminő alacsony, a léghuzása igen nagy és így számtalanszor kidobja a szikrát a tetőre. Ezt azonban nem igen veszik észre, csak akkor, ha már a tető kigyulladt. Aztán sopánkodnak, hogy mitől is támadhatott tűz ? Ha figyelembe veszszük téli időben úgy estefelé az ilyen háztetőket, akkor bizony eleget látunk szikrázó kéményeket; csakhogy téli időben ez nem jár veszélylyel, mert a háztetők többnyire nedvesek, és így a tető nem gyulladhat meg. De nézzük, miért van faluhelyeken többnyire a tűz'? Első pillanatban azt mondhatnék, hogy szándékos gyújtogatásból ered. De hát télen nem tudnának-e gyújtogatni ? Azt hiszem éppen úgy, mint nyáron. És bátran állíthatjuk, hogy a legtöbb ismeretlen okból származó tetőtűz az ilyen rendetlen fűtési berendezéstől ered. TÁRCA Négy szem közt . . . Csak igent, meg nemet, E Icét rövid szavat, Egyebet nem szokott Mondani ajalcad. Minek is mondana, Hiszen azt is értem, A mi varázsos van Szemed beszédében. A mikor ott ültem Alelletled a bálba', Kábított az illat S ajkad mosolygása. Suttogtam füledbe S megfogtam kezedet, Es te elpirultál, De nem mondtál nemet. % % A Persze a legtöbb esetben a kéményseprőt vonják felelősségre, ha észreveszik, hogy a tűz a kéményen át hatott a tetőre, mert ilyen esetben esetben a háztulajdonos, vagy bérlő nem mondja azt, hogy „erősen tüzeltem“ és talán attól támadt a tűz, hanem hogy minden gyanút elhárítsanak magokról, azt szokták mondani, hogy „még ma tüzet sem gyújtottam a háznál“. A cserép- és fazsindelylyel ellátott tetőknél az ilyen fűtési berendezés nem járhat veszélylyel, mert a léghuzat által a háztetőre esett sziporka a tetőkről legördül a nélkül, hogy a tető meggyujthatná. E bajon csak úgy lehetne segíteni, ha a hatóság szigorúan megtiltaná olyan házaknál a cilinder kémények építését, a hol a tető nádból, vagy szalmából van készítve, vagy ha esetleg ezt meg is engedné, de sütő kemencét az ilyen kémények alá semmi esetre sem volna szabad megengedni. És ha valaki mégis ragaszkodik cilinder kéményhez, csináltassa akkor cserépzsindelyből a háza tetejét. Ezzel biztonságban lenne sok ezer embernek a vagyona, keserves keresete. Vármegyénk területén úgy is sok embert juttatott már koldusbotra a szabálytalan tüzelési berendezés, illő volna már, hogy hatóságaink érdemlegesen foglalkozzanak vele. N. I. 45s* 4M*. <sm> *$«*. tffe- *'**• «ági. «MV Pest megye közgyűlése. Pest vármegye törvényhatósága hétfőn délelőtt tíz órakor tartotta meg rendes évnegyedes közgyűlését. Az ülést Beniczky Ferenc főispán nyitotta meg és mélyen átérzett szép beszéd keretében emlékezett meg Tisza Kálmán haláláról. Indítványára egyhangúlag elhatározta a közgyűlés, hogy emlékét jegyzőkönyvben örökíti meg. Ezután Fazekas Ágoston főjegyző ismertette az alispán évnegyedes jelentését, a mely a megye közállapotait teljesen rendbenlevőknek jelenti. Az alispáni jelentés egyhangú tudomásulvétele után Förster Aurél szólalt föl általános figyelem között; ismerRuhapróba. Tanulmány a nők jelleméről. A kis Lenci, ez a fitos orrú s pergő nyelvű divat- árús leányka, éppen hetedszer hozta az új ruhámat próbálni. Éles szeme mindig talált valami kifogásolni valót s mikor a derekat rám adta, előre tudtam, hogy most legalább egy negyedóráig fog ide-oda forgatni a nagy tükör előtt. — Hiszen, ha a hölgyek mind ily türelmesek volnának, mint Méltóságod! De így! . . . sóhajtott Lenci s gúnyos lenézéssel bigygyeszté ajkát. Ez a „de igy*‘ oly lesújtó kritika volt egész nemünkre, hogy akaratlanul elnevettem magamat a kis pessimista sóhajára. Ne nevessen Méltóságod. Mi, divatárúsleányok valóságos mártírjai vagyunk a. legkülönfélébb női szeszélyeknek, idegességnek és makacsságnak. Jó, jó, kis Lenci; de nézze csak itt ezt a ráncot a bal vállam alatt. Lenci fehér krétával szó nélkül megjelölte s gombostűkkel kitűzdelte a megjelölt helyet. Aztán megint tárgyára tért. — Ruhapróbálásnál ismeri meg az ember legjobban a nők jellemét. Az urak, mikor házasodni készülnek, legokosabban tennék, ha velünk szövetkeznének. Oh, de mily
