Rákos Vidéke, 1902 (2. évfolyam, 1-51. szám)
1902-04-13 / 16. szám
2 RÁKOS VIDÉKE 16. szám. A képviselőválasztók névjegyzéke. A törvény értelmében március hó 25-én telt le az a határidő, mikor a kijelölt összeíró küldöttségeknek az ország egész területén hozzá kellett fogniok a képviselő- választásra jogosult polgárok összeírásához. Ezt a nagy munkát törvény szerint április 5-ig be kellett fejezniük és az új névjegyzék irányadó arra nézve, hogy képviselő- választói jogokat ki gyakorolhat és ki nem? A választók névjegyzékét minden községben ki kell függeszteni. Legyenek erre olvasóink éber figyelemmel. Ha aztán azt tapasztalják, hogy egyeseknek a jogosultságát az összeíró küldöttség nem vette figyelembe, vagy ha olyan neveket látnak a választók jegyzékébe fölvéve, a kiknek meggyőződésük szerint választói joguk nem lehet, akkor éljenek a névjegyzék ellen úgynevezett felszólalással. Mellékes, hogy az ily fölszólalás hogyan van megfogalmazva — fő a tartalma. El kell benne mondani, hogy az illető polgár milyen birtok és milyen adó után hiszi magát szavazó polgárnak, vagy megfordítva, miért gondolja egyik vagy másik polgártársáról, hogy annak nincs szavazati joga. Az ilyen fölszólalást a község elöljáróságánál kell benyújtani, kis községekben pedig a körjegyzőnél és az illető törvényhatóság központi választmányához kell címezni. A feleletet a központi választmány minden fölszólalónak a saját címére köteles megküldeni. Ha valaki a döntéssel megelégedve nincsen, fölebbezéssel élhet a Kúriához. Alkotmányos polgári jogait mindenki már mostan gyakorolhatja az által, hogy a község házánál kifüggesztendő névjegyzéket figyelemmel kisérni és szükség esetén arra a maga fölszólalását megtenni el nem mulasztja. Legyünk tehát résen és védelmezzük meg törvény- adta jogainkat magunk, mert ha választói jogunk van, akkor beleszólhatunk annak idején közügyek intézésébe is. TÁRCA Szent-Mi hályon. Tavasz van! bolyongok Tuszta-Szent-Mihályon, Elmereng a lellcem a szép, üde tájon. Hallom a kiáradt Rákosnak zúgását, A mint rohan vígan, zöldelö mezőn át. Nézem a vindó mezei virágot, Szeretem ilyenkor az egész világot. Szivemben kigyúlad: a szeretet, béke, Föléled az édes gyermekkor emléke. Bú, gond messze elszáll itt e helyen tőlem, Azt hiszem, hogy újra gyermek lett belőlem. Felemel Istenhez a természet bája, Ajkamra lopódzik jámborok imája: Végtelen hatalmad áhítva csodálom Istenem-teremiöm! halld meg hő fohászom : Áldásod lebegjen örökkön e tájon, Itt fogant, itt lakik az én boldogságom. Szóipar. írta G. Büttner Julia. Egy angol utazó a „Times“ hasábjain a mai Görögország műveltségi fokáról azt írja: „A porba omlott Görögország elsatnyulását, leginkább a szellemi élet sülyedése mutatja. A mostani Görögország nem szónokol, nem versel, A Külső váci-út. Sándor Pál, országgyűlési képviselő, a múlt szombaton délelőtt Y-ik kerületi kültelki polgárokból álló küldöttséget vezetett Halmos János polgármester elé a 'Külső váci-út kikövezésének és rendezésének érdekében. Sándor Pál a polgárok memorandumát beszéd kíséretében nyújtotta át, a melynek során rámutatott e nagyfontosságú útvonal mielőbbi rendezésének kényszerítő okaira. A főváros keletkezőben levő zsenge gyáripara — mondta Sándor Pál kisérő szavaiban — ott vert gyökeret a Külső váci-út mentén. A gyárak és ipartelepek elszállításra szánt árúi és termékei ezen az úton át kerülnek a pályaudvarok és a szállítási vállalatok lerakodó helyeire. Naponta átlag 5—6000 terhes szekér küzdi magát keresztül a Külső váci-út tengely törő veszedelmein, s ez az átszállítás majdnem any- nyiba kerül, mint a Budapest—Bécs közötti vasúti fuvardíj. Ez az egy körülmény maga szükségessé teszi az útvonal mielőbbi rendezését, mert a fővárosnak nem lehet érdeke, hogy alig kezdődő gyáriparát könnyen elhárítható okok hátráltassák fejlődésében. Az idei esős, sáros tél a Külső váci-út forgalmát csaknem teljesen illuzóriussá tette. Szinte lehetetlen volt az átjárás az úttesten. Halmos polgármester válaszában kijelentette, hogy ámbár az út rendezésének szükségességét ő maga is belátja, sőt az út kiépítésének előmunkálatait el is készíttette, a szükséges pénzösszeget a közgyűlés megszavazta s a munkálatok végrehajtásának terveit jóváhagyta, az út rendezésébe mindaddig bele nem kezdhet a főváros, a míg az új kövezési szabályrendeletet a minisztérium is jóvá nem hagyta. Én pedig úgy vagyok ebben a dologban értesülve — folytatta a polgármester — hogy a minisztérium a fölterjesztett szabályrendeletet mostani alakjában nem fogja jóváhagyni, tehát új tárgyalásokra és új fölterjesztésre lesz szükség, a mi hosszabb időt fog igénybe venni s így nem tehetek kötelező Ígéretet, hogy ezt a nagyszabású munkát hamarosan megvalósíthatom, már csak azért sem, mert az új szabályrendelet előirányzata szerint — tekintettel a főváros anyagi helyzetére —- az érdekelt telektulajdonosokra magasabb járulékok lesznek kivetve. nem bölcselkedik, hanem — pletykáz. Kicsinyjének, nagyjának, öregének, ifjának szellemi tehetsége csak a pletyi- káig emelkedik. A mai Görögország nem az istenek, a költők, a bölcsek s a hősök hazája, hanem pletykázó helotáké.“ De nemcsak Hellaszban, hanem az egész világon, s nálunk is a szóipar rohamosan fejlődik. Hisz nálunk is vannak vidékek, kisebb-nagyobb városok, hol annyira űzik a szóipart, azaz oly bőven csinálják a pletykát, mintha gyárilag készítenék, s az adás-vevés oly élénk, akár a börzén. Sok termelő a legnagyobb nyilvánosságra, mintegy piacra viszi a saját és a mások gyártmányait s fűre-fára ráköti. Mások, alárendelt személyek s a cselédek — különösen az elküldött cselédek — pletykáit szedik össze, hasonlóan a rongyszedőkhöz, hogy közforgalomba hozzák. Vannak antikváriusok is, kik az amatőrök számára régi, félszázados, sőt évszázados pletykákkal szolgálnak s rég elhalt emberekről rég elfeledett pletykákat tálalnak a műértő műkedvelők elé. Olyan szóiparosok is vannak, kik „szent titokképen“, de mindenkire rábízzák saját gyártmányú pletykáikat, míg mások első sorban azzal tudatják a pletykát, a kiről szól, hogy így szemtől-szembe élvezzék iparuk hatásos sikerét. A magasabb törekvésű pletykázók tragikus modora is ismeretes. Ezek azok, kik sopánkodva, siránkozva, folyton üldöztetésről, megbántásról panaszkodnak. De ezek már tervszerűen járnak el, s azért náluk a szóipar nemcsak a
