Rákos Vidéke, 1902 (2. évfolyam, 1-51. szám)
1902-03-30 / 14. szám
II. évfolyam. Budapest, 1902. vasárnap, március 30. 14. szám. RÁKOS VIDÉKÉ TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP A BUDAPEST X. KERÜLETI RÁKOSI KÖZMŰVELŐDÉSI ÉS JÓTÉKONYSÁGI EGYESÜLET ÉS A RÁKOSSZENT MIHÁLYI SPORTTELEP HIVATALOS LAPJA Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákos-Szent-Mihály, Almásy Pál-telep, Lajos-utca 449. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP Előfizetési ár: Egész évre.................. 8'— korona Fel évre .................. 4‘— » Negyed évre .............. 2-— » A lap szellemi részére vonatkozó közlemények a szerkesztőségbe, az előfizetések pedig a kiadó- hivatal czimére küldendők. FELELŐS SZERKESZTŐ: PÁRTÉNYI JÓZSEF FÖMUNKATÁRS BOGNÁR GYULA Egyes szám ára 16 fillér. Hirdetéseket fölvesz a kiadóhivatal Egy egyhasábos petitsor ára 10 fillér. Föltámadt! Mint télből a tavasz, bontakozik ki a kálvária sötét felhőiből az öröm, a diadal napja. Milliók ajka zengi: feltámadt Krisztus, Alleluja! A kereszténység zászlaja fenlobog, magasan, hogy minden ember láthassa rajta életének, örömeinek árát, láthassa szenvedélyei, bűnei áldozatát. Feltámadt! hangzik milliók ajkáról s lelkünk e kiáltásra korunk csábító ábrándjaiból az emlékezésre ébred. Szinte jól esik az emberi szemnek, hogy az anyagelvűség e rút korában még nem halt ki az emberek szívéből a hit s jobb jövőben való remény, a szebb és nemesebb érzés. Ifjú és öreg, szegény és gazdag egyaránt vesz részt e fönséges, e szent ünnep megülésében. A feltámadás ünnepe bizonyítéka a hit, a szeretet, a vallás örök szükségességének. Velünk születtek s velünk halnak meg, hogy megdicsőüljc- nek majd a feltámadásban. Az emberiséggel egy korúak ezek s azért csak az emberiséggel vonulhatnak el. ITiába küzd ez ellen a tagadók értelmetlen tábora. Vagy mi az, a mi az emberiséget visszatartja az erkölcsi romlás lejtős útjától, vagy milliók kezéből csavarja ki a reménytelenség gyilkos eszközét, ha nem a feltámadásba vetett hit, ha nem egy más jövőben való remény. Hova is lenne a társadalom vallás és szeretet nélkül. Kivetkőznék emberi jellegéből s mint az erdők fenevadjai támadnának egymás ellen. Vagy nem tapasztaljuk-e mindezt a hitétől, vallásától megfosztott nyers tömegben? Innen van az is, hogy ma már megszűnt az eszmék ideális harca s a rút egoizmus piszkos bűne üti fel mindenütt fejét. A szeretet pedig mintha kihalni készülne az emberi szívekben, nem egymás boldogítására törekednek, hanem apa fiú ellen, a testvér testvér ellen, a jó barát pedig j ó barát ellen szövi a gyalázás és rágalmazás szálaiból font hálóját. Az írás szavaival élve, mindenki látja embertársa szemében a górcsövi szálkát, de senki sem akarja meglátni magáéban a gerendát. A „Szén t-M i h á I y“ jeligéjű templomterv.
