Rákos Vidéke, 1901 (1. évfolyam, 1-34. szám)
1901-05-12 / 1. szám
I, évfolyam. Budapest, 1901. vasárnap, május 12. 1. szám. RÁKOS VIDÉKE TÁRSADALMI HETILAP. — MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. FELELŐS SZERKESZTŐ : PÁRTÉNYI JÓZSEF. KIADÓTULAJDONOS: Dr. BARTHA SÁNDOR. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Rákos-Sz.-Mihály, Almásy Pál-telep, Lajos-u. 449. A lap szellemi részére vonatkozó közlemények a szerkesztőségbe, az előfizetések pedig a kiadóhivatal cimére küldendők. Egész évre ____ _____kor. 8.— Fe lévre_______ _____ « 4.— Ne gyedévre ... ... ... ... « 2.— Egyes szám ára 16 fillér. Hirdetéseket fölvesz a kiadóhivatal. Egy egyhasábos petitsor ára ÍO fillér. Előfizetési ár: Beköszöntő. ügy szokás, ■—úgy illik, hogy a mikor valaki ismeretlenül kopogtat be valahova, első sorban is bemutatja magát. Ez a bemutatkozás, az első találkozás, ha mindjárt a sokat tapasztalt világfiak megszokásból eredő könnyűségével megy is végbe, rendszerint még sem ment minden elfogódottságtól. Elfogódottak vagyunk mi is a jelen pillanatban, a mikor egy nagy,— intelligens olvasóközönség ajtaján kopogtatunk. Szerényen, talán több merészséggel, mint tehetséggel kérünk magunknak helyet, — de bátorságot, erős önbizalmat kölcsönöz nekünk a szándék, mely- lyel e lépésre elhatároztuk magunkat. Egy nagy kiterjedésű, Isten áldotta vidéknek, a Rákos vidékének közönségét kivánjuk szolgálni, e közönség érdekeinek szószólói akarunk lenni. Szolgálni a közönséget hiven, önzetlenül, -— és ba kell, küzdeni érdekeiért a világ legkisebb, de egyúttal leghatalmasabb fegyverével: a tollal, — ez a nagy föladat, melyet magunk elé tűztünk. Egyenkint fölsorolni mindazt, a mi a Rákos mentén kielégítésre vár, hogyan győzné szerény kis lapunk ez alkalommal? Részletes,minden apró,— de azért talán nagyfontosságu kérdést felölelő, program- in ot nem is adunk. Programm lesz lapunknak minden egyes száma. Hétröl-hétre, lépésröl-lépésre kivánjuk bebizonyítani a eRákos Vidéké»-nek létjogosultságát az olvasó- közönség előtt. Személyes harctól ment, de a közérdeket minden irányban kielégíteni vágyó igyekvésünkhöz kérjük az olvasóközönség jóindulatú támogatását, és ba ezt megnyernünk sikerülend, legszebb jutalmunkat ebben fogjuk találni. Előre hát a munkára! ^ szerkesztőség. Társaskocsi az ígéret földjén. (V.) A Külsö-Kerepesi-ut mentén: a Ferenc József lovassági laktanya környékén, Rákosfalván, Rákos-Szent-Mihályon, Mátyásföldön és Cinkotán lakó érdekeltség évek óta kér, könyörög, deputá- ciózik az illetékes tényezők előtt azért, hogy a székesfőváros legtermészetesebb fejlődési irányában, a legfőbb közlekedési ut mentén, gyáraktól távol, de a főváros belső részeihez, a hivatali és üzleti középpontokhoz elég közel fekvő, és ennélfogva nyaralók és családi házak építésére kiválóan alkalmas, egészséges Rákos vidéke, az érdekeltség igényeinek megfelelő közlekedést nyerjen. Az a vágyuk, és elérhetlennek látszó óhajtásuk, hogy a rövidke kis cinkotai vicinális vasútvonalat villamos üzemre alakítsák át, és, hogy a mostani rendkivül drága menetdijak viszonylagos leszállítása mellett közlekedjék a vasút télen-nyáron akként, hogy a közönség órákig való várakozás és idö- vesztegetés nélkül mehessen be a székes-főváros belső részeibe, vagy jöhessen onnan vissza. Azért epekednek, hogy azok az érdekeltek, a kiknek naponként délelőtt és délután is dolguk van a székesfőváros belső részeiben, ne legyenek kénytelenek úgyszólván kettős háztartást vinni, hanem a déli órákban is haza járhassanak. Azt szeretnék, hogy gyermekeiket az időjárás viszontagságaitól, és a vonatokra való várakozással járó ácsorgás veszedelmétől menten, félelem nélkül járathassák iskolákba. Talán el szeretnék érni azt is, hogy a társadalmi élettől, a szellemi életük fejlesztése érdekében is mulbatlanul szükséges szórakozásoktól, színházaktól stb. ne legyenek teljesen elzárva, és, hogy ennek az Istentől megáldott szép és egészséges rákosmenti vidéknek üdülés céljából való fölkeresése, legalább nyáron, lehetővé tétessék azoknak is, a kik foglalkozásuk természeténél fogva csak a késő délutánt, — vagy épen csak az esti órákat fordíthatják üdülésre, de a kik azután ebben az időben a ((kerthelyiségek»- nek csúfolt, nyomott levegőjű fővárosi udvarokat szívesen cserélnék föl egy kis «jó falusi levegővel». Nem túlságosan szerénytelen kívánság. Meg is ígérték e kívánság teljesítését az illetékes tényezők többször, csakhogy — sajnos — az érdekeltségnek mindig az Ígérettel kellett beérnie.
