Rákos Vidéke, 1901 (1. évfolyam, 1-34. szám)
1901-06-16 / 6. szám
1901. — 6. sz. RÁKOS drága neje Ö nagyságának boldogitására és mindannyiunk örömére még soká, igen soká viselje és maradjon még minél tovább közöttünk! Fridid k Béla, hévizgyörki jegyző. ★ Azt a működést, melyet szeretett föszolgabiránk úgy a hivatalos közpályán, mint a magánéletben kifejtett s kifejt ma is, néhány sorban nem lehet méltatni; hasábok kellenek ahhoz, hogy a szeretet és a ragaszkodásból eredő szavak úgy kidomborítsák összes működését, mint kidomborította e működése körül szerzett érdemeit ama legmagasabb elismerés, melylyel ö a Ferenc József-rend lovagja és a Vas- korona-rend birtokosa lett. Verseg, 1901. junius 9. Acsay Vilmos, községi jegyző. Népkönyvtárak. Irta : Festetich Géza gróf. A felnőttek oktatása mellett kétségkívül a legfontosabb kulturális intézmény a könyvtár. A mint az iskolában a tani- tás egyik legfontosabb eszköze a tankönyv, úgy a társadalmi nevelésnek egyik legfontosabb tényezője: a jó könyv. Hogy pedig ezekhez a jó könyvekhez hozzáférhessen a szegényebb néposztály is: erre szolgálnak a különböző nyilvános és népkönyvtárak, a melyek ma elterjedtek az egész müveit világban. A népkönyvtárak tulajdonképeni bölcsője az amerikai Egyesült-Államok, ott is főleg Massachussets és Rhode Island, hol alig van község, a melynek ezreket meghaladó kötetszámmal népkönyvtára ne volna. A népkönyvtárak alapítójának Franklin Benjamin tekinthető, a Iá rendes korcsmája törzsvendégeinek segítségével szervezte 180 esztendővel ezelőtt New-Yorkban az első népkönyvtárt. A példán fölbuzdulva, Massaehussetsben, majd utóbb egész Amerikában elterjedtek a különböző nyilvános és népkönyvtárak, melyek közül a nagyobbak egy-egy bőkezű polgárnak köszönik létüket, javuk része azonban igazi municipalis áldozatkészség gyümölcse. Hogy mennyit áldoz a társadalom a nyilvános könyvtárak céljára, e tekintetben elég, ha csupán arra utalunk, hogy Reidberry és Crerar külön-külön több mint busz millió koronát áldoztak egy Ghikágóban létesítendő nyilvános könyvtárra. Tildens pedig közel tíz millió koronát hagyományozott a newyorki könyvtárra; Pratt Baitimoreben, Carnegie nagyiparos pedig Pittsburgban létesített egymaga egy olyan nyilvános könyvtárat, melyhez hasonlítható alig van a kontinensen. Ezen kívül minden évben több. millió koronát (1893-ban 12 milliót) áldoz a társadalom kisebb-nagyobb összegekben nyilvános és népkönyvtárakra. Ez szolgál magyarázatul annak is, hogy az Egyesült- Államokban ma 34 olyan nyilvános könyvtár van, melyben a kötetek száma a 20.000-et meghaladja. Nem kevésbbé terjedtek a népkönyvtárak Angliában, hol mindenütt a népélet formái szerint szervezkedtek. Angol földön főleg az jellemzi a népkönyvtárakat, hogy minden rendű igényt igyekezik kielégíteni s különböző tudományágak és a szépirodalom temérdek skálája képviselve van benne, minden szőrszálhasogató cenzúra mellőzésével. Különös súlyt fektetnek a munkások szükségleteire, kiknek a technikai szakkönyvek egész serege áll rendelkezésre. A népkönyvtárak nagyobbrészt több ezer kötettel rendelkeznek, sőt vannak olyanok is, melyekben a kötetszám a százezret is meghaladja., így pl- a manchesteri népkönyvtárban 1894-ben 250.000, a birminghamiban 190.000, a Leedsi- ben 183.000 kötet könyv volt; az alig 50.0C0 lakost számVIDÉKE láló eheltentami népkönyvtárnak is 20.000 kötetet meghaladó népkönyvtára van. Magától értetik, hogy a könyvtárak mindegyikének kényelmesen berendezett olvasószobái vannak, melyek majdnem egész napon át rendelkezésére állanak a nagy közönségnek. Az olvasószobát kiegészíti a hirlapszoba, mely nagy messzelátással van igy megalkotva. A népkönytárak szervezői ugyanis már jó eleve látták, hogy intézetük akárhány ezer kötettel rendelkezzék, az magában véve nem igen fogja csábítani a nagy tömeget arra, hogy falai között állandó szórakozást, tanulságot keressen. Azonban ha hirlapszobát is csatolnak hozzája, azaz olyan helyiséget, a melyben az egyszerű embert kellő kényelem és minden napilap legfrissebb száma, egy nagy sor szépirodalmi és tudományos szemle várja: akkor bármily drága is legyen ideje, szívesen betér oda legalább egy kis félórára, mert az angol ember korra és nemre való tekintet nélkül valósággal bolondul, különösen a sport-közleményekben bővelkedő napilapok és folyóiratok után. Szóval a hirlapszobáknak az a hivatása, hogy csalétekül szolgáljon a könyvtár komolyabb olvasmányainak megsziv- lelésére; és Angolországban ez az eljárás fényesen bevált, mivel a népkönyvtárak olvasó közönsége még ma is javarészt a hirlapszobától verbuválódik. De van az angoloknak egy más igen praktikus intézményük is s ez a «National home reading Society», melynek az a hivatása, hogy község- röl-községre járva minden rendű embert az olvasás gyakorlására az erkölcsi kényszer minden módjával rászoktasson. S az angol nép ma már tényleg hozzászokott az olvasáshoz ; apraja-nagyja előszeretettel keresi föl a könyvtárakat vagy legalább a hirlapszobákat. Az olvasók száma folyton szaporodik, úgy hogy egyik-másik könyvtárban 5—6 millió ember fordul meg évenkint. Magától értetik, hogy a könytárak kezelésében nyilatkozó nagy szabadelvüség is nagy mértékben fokozza a könyvfogyasztást. Ez a szabadelvüség nemcsak az olvasótermekben való használatot, hanem a házhoz való kölcsönadást is megkönnyíti, a mennyiben, 1—2 polgárnak a névazonosságot igazoló tanúsága mellett, bárki házhoz kapja a kívánt könyveket — ingyen ! így azután érthető, hogy a könyvhasználat az 1893 ik évben 25 millió kötetre rúgott. De nemcsak Amerikában és Angliában, de főleg Francia- országban és Németországban, sőt újabban Ausztriában is, mind nagyobb súlyt fektetnek a népkönyvtárakra. Párisban a 90-es évek elején 64 népkönyvtár volt 252.000 kötet könyvvel, Berlinben 27, Drezdában, Hannoverben 11—11, Bázelben 14 népkönytár volt, Bécsben pedig a legújabb adatok tanúsága szerint 23 könyvtár van. A népkönyvtárakat legtöbb helyt a társadalom áldozat- készsége teremtette meg; külön egyletek alakultak erre a célra, mint például Franciaországban a Franklin-társulat, mely a falusi népkönyvtárakat vándorló kis kölcsönkönyv- tárral gyámolitja, vagy Oroszországban a pétervári népnevelő egyesület, mely rövid idő alatt közel 500, egyenkint 800 kötetből álló kis könyvtárt állított föl a falukon. Sokat áldoznak azonban a törvényhatóságok is részben oly módon, hogy maguk állítanak föl népkönyvtárakat, részben oly módon, hogy állandó szubvencióban részesítik a már meglevőket. Drezda, Koppenhága fejenkint 5 fillért, Berlin 2 fillért, Bécs 0'3 fillért áldoz fejenkint a népkönyvtárakra. ★ Alkalomszerűnek tartottuk hogy a székesfővárosi jegyzői kar kiváló képzettségű, jeles tollú tagjának, Festeticli Géza grófnak a népkönyvtárakról irt ezen elmefuttatását ösmertessük. Alkalomszerűnek tartottuk különösen Rákos-Szent-Mihálvra nézve, hol most mint tudjuk, polgári kör van alakulóban. Reméljük, a polgári kör alapitói megszívlelik a cikkelyből levonható tanúságot és nem fognak megfeledkezni arról, hogy a polgári kör keretében egyéb mulatságok mellett, a tagok szellemi szórakozásáról is gondoskodni kell.
