Rákos Vidéke, 1901 (1. évfolyam, 1-34. szám)
1901-06-02 / 4. szám
1901. — 4. sz. RÁKOS VIDÉKE tása fölött kényes és messzemenő vitatkozás folyhat, mely az ügy nyélbeütését csak gátolhatná, a mennyiben a polgárokat csak kárszenvedhetésük mértékében és a kellő határok között lehet igazságosan megleihelni a védelem intézménye föntartásának terheivel : e megoldást is mellőzendőnek tartjuk. A harmadik eset: a kényszertüzoltóság. Ne féljetek, polgárok, hogy mindannyian tiizoltózubbonyba szorultok. Nem ! Csupán azt jelenti e kifejezés, hogy mindannyiatok elismeritek azt a kötelességet, hogy a közkárt közakarattal és arányos megterheléssel, arányos fáradozással kell megvédeni. Vagy egy bizonyos, csekély összeget fizettek évenkint kéményeitek után, vagy a ki alkalmas, beáll a tüzoltócsapat kötelékébe, hogy ott képessége és legjobb tudása, alkalmazhatósága szerint tegyen a közért s benne önnön magáért. S a ki megváltja magát, talán nem fizet többet, ha ház- tulajdonos, mint egy koronát kéményenként, vagy családonkint, egy oly csekély összeget, melyet meg sem érez, ha pedig önérzete s nemes törekvése, ha képessége és tudása arra lelkesiti, úgy beáll a működő csapatba s nem terheli őt a fizetés, sőt az egyesület látja el ruhával, biztosítja életét a balesetek ellen s talán még egyéb kedvezményekben is fog részesülni. Pedig ezekért a kedvezményekért semmi egyebet nem tesz, mint önnön maga vagyonát védi s a köz iránt nemes kebléből eredő kötelességérzetnek tesz eleget. Nem kell tehát tárogatót fújni az olyan ügyhöz, mely maga beszél magáért. A tüzoltó-egyesület szervezése a közeljövőben meg lesz és érdeklődését bírja mindnyájunknak, kik fölfogjuk, hogy minő horderővel bir az ügy. Meg lesz az anyagi forrás is, mely nélkül ilyen nagyhatású védekezés fönn nem állhat. Ez anyagi forrást pedig képezni fogja társadalmunk javának őszinte és buzgó támogatása, az ügyért lelkesülő és áldozó kara ; a működő testületbe fölvételre jelentkezők csoportja, mely vállalkozásával már előre is kivívja az elismerést; végül pedig azon legszükségesebb pénzösszeg, melynek forrása a megvédendő polgárság maga. Ezt áldoznunk kell és áldozzuk is szívesen, mert óhajtjuk, hogy tűzoltó-egyesületünk szilárd alapokra, rendezett s kellő anyagi eszközökkel rendelkező testületre legyen bízva. Így azután nem félünk a múltak képétől s bátran nézünk a jövő elé.» * Talán megszívlelik e sorokat Rákos-Szent-Mihály on, meg a Rákos vidékén egyebütt is, a hol a tűzoltóságot csak hírből ismerik. Az Erzsébet királyné-ut jelentősége. Ennek a lapnak első száma röviden ismertette az jErzsébet királyné-uti villamos-vasút jelenleg már előrehaladott kérdését. Az a körülmény, hogy ennek a kérdésnek megoldása 10—12 éve húzódik, kétségtelen jele annak, hogy az intéző körök milyen kevés súlyt helyeztek erre a kérdésre és hogy mennyire félreismerték annak a jelentőségét. Oly nagy városnak, a minő Budapest, arra kell törekednie, hogy a legközelebbi vidékkel minél sűrűbb és szervesebb összeköttetésbe jusson, mert csak igy biztositható kielégítő és helyes élelmezése; mert csak igy érhető el az élelmi szerek árának helyes alakulása. És mit tapasztaltunk eddig? Azt, hogy a főváros szomszédságában levő jómódú községek, majdnem az egész Rákos vidéke a főváros élelmezésének nagy munkájából úgy a főváros, mint a Rákos vidékének a kárára majdnem teljesen ki volt zárva. Fóth, Mogyoród, Maglód, Veresegyháza, Csamád, Kis- Szent-Miklős, Rákos-Szent-Mihály az őszi és a téli hónapokban a fővárostól majdnem egészen el volt zárva. 8 Most ez a helyzet megváltozik, mert az Erzsébet királyné-uti villamos-vasút által ezek a községek közvetlen összeköttetésbe jönnek a fővárossal, különösen Fóth, Mogyoród és Rákos- Szent-Mihály, mert ezekhez a községekhez az Erzsébet királyné-uti vasút meghosszabbítását tervezik és annak megépítése 2—3 év alatt be lesz fejezve. De különösen fontos az Erzsébet királyné-uti villamos-vasutnak a megépítése azért, mert ez megveti egy villa-városnak az alapját, a melyre a főváros pesti oldalának oly nagy szüksége van. Az impozáns Hungária-körut, az árnyas Mexikói-, Kolumbus-, Amerikai-, Gyarmat- és Róna-utak a vasút kiépítésével a fejlődés oly rohamos stádiumába lépnek, hogy az ezek által határolt területnek kiépítése és bármely európai nagy város által megirigyelhető villa-várossá alakulása alig 8—10 év kérdése lesz. De milyen hatása lesz a közvetlen összeköttetésnek a kies Fóthra, az egészséges fekvésű Mogyoródra és á fejlődés már előrehaladott állapotában lévő Rákos-Szent-Mihályra! A fővárosi nyaralók ezrei fogják ellepni az olcsó és kényelmes közlekedési vonal segélyével ezeket a községeket és szívesen otthagyják a budai sváb községek önzö és sarcoló lakosait a fentebb felsorolt községek őszinte és méltányos magyar népéért. Az Erzsébet királyné-utja a vasút kiépítésével a kültelkek sugárutja és a főváros egyik fö élelmezési vonala lesz rövid idő alatt; megajándékozza a fővárost egy remek árnyas villa-várossal; a főváros élelmező- és nyaraló-telepeivé, külvárosaivá teszi a fentebb felsorolt és eddig mellőzött községeket, végre az előidézett kölcsönhatás utján pezsgést, fejlődést és áldást hoz az egész Rákos vidékére. Azért a Rákos vidékének az érdekében, a legszebb jövő reményében üdvözöljük az idén már épülő Erzsébet királyné-uti villamos-vasutat és annak rendkívüli fontosságát ismételve az intéző körök szives figyelmébe ajánljuk. Rákosvölgyi. A struc. Lapunk második számában kellő világításba helyeztük a szent-mihályi ló vasút-társaság igazgatóságának, illetve, mint később kitűnt, az igazgatóság egy tagjának azt a szerencsétlen ideáját, hogy a lóvasutat nem a cinkotai vicinális menetrendjéhez alkalmazkodva indítják. Múlt számunkban lojálisán, a saját kezdeményezésünkből helyreigazítottuk ezt a hirt, miután meggyőződtünk arról, hogy az igazgatóság maga is belátta az idea abszurditását és utólag a cinkotai vicinális vasúthoz csatlakozó menetrendet állapított meg. Lapunk harmadik számánák zártakor vettük az alábbi levelet, melyet most készségesen közlünk egész terjedelmében. Igen tisztelt Szerkesztő ur! Becses lapja 2-ik számában «A struc-madár» cimü cikkére legyen szabad egyszersmindenkorra kijelentenünk, hogy a puszta- szent-mihályi közúti vasút igazgatósága soha semmiféle más politikát, mint a helyes és célszerű közlekedés politikáját, nem űzött és mást, mint a mi az adott viszonyok és körülmények között egyedül lehetséges, a jövőben sem kíván folytatni. A fejünket soha senki elől — de még a t. szerkesztő ur elől sem — el nem dugtuk, okunk erre nem volt. Minden működésűnk teljesen nyilvános volt, soha semmit el nem titkoltunk. Jóakaratunkat és készségünket legutóbb is bebizonyítottuk, hogy a félórai menetrend bevezetésével az érdekeltségnek hozzánk intézett beadványé-
